Sorozat

A gyilkos baba leszámol az iskolai zaklatással – Chucky

Chucky visszatért! A pszichobaba pedig nem csupán kegyetlen és szórakoztató, mint mindig, de ezúttal komoly témákba vágja a kését. „Chucky got woke!” – persze pont olyan pimaszul, ahogy azt tőle el is várjuk. Pilotkritika.

Minden idők leghíresebb és legszórakoztatóbb módon elvetemült gyilkosbábúja, Chucky (avagy születési nevén Charles Lee Ray) még a ’80-as évek slasher-hullámának vége felé bukkant fel a gyermekek és babagyűjtők rémálmaiban, hogy aztán – kisebb nagyobb szünetekkel – de újra és újra visszatérjen. Don Mancini vörhenyes, mocskos szájú, műanyag sorozatgyilkosa nem pusztán a filmvilág egyik legikonikusabb és maradandóbb ámokfutójának bizonyult, de talán a legkülönfélébbnek is, legalábbis ami a filmjeit illeti.

Kollégáival ellentétben Chucky ugyanis évtizedről évtizedre képes volt megújulni.

Az első – a zseniális Frászkarika: Veszélyes éjt is jegyző, nem falmászó Tom Holland rendezésében készült – rész (Gyerekjáték, 1988) még egy önmagát viszonylag komolyan vevő slasher volt, ahol a humort főleg Chucky beszólásai adták. A kifejezetten sikeres, a horrort nem túlságosan kedvelő Roger Ebert által is „örömteli módon energikusnak” nevezett filmet gyorsan két folytatás követte, amelyek alapvetően igyekeztek megőrizni az első hangulatát. Leszámítva, hogy nagyobb teret adtak benne Chucky-nak (a karaktert – a 2019-es remake kivételével – a mai napig szinkronizáló Brad Dourif legalább olyan fontos a figura maradandóságában, mint Robert Englund a rivális Freddy Kruegerében).

Gyerekjáték (1988)

Ám a recept a harmadik részre (Gyerekjáték 3., 1991) látványosan kifáradt. Hiába a karizmatikus főgonosz, a slasher recept elcsépelt lett. Hiába helyezték át a cselekményt az otthoni/kertvárosi környezetből egy katonai kollégiumba, csak rontott a koncepció hitelességen. Hiszen míg egy gyerekkel szemben a pszichopata baba félelmetes ellenség lehet, addig fiatal felnőtt kadétok ellen már kevésbé fenyegető, így pedig a forgatókönyvnek is jóval több erőltetett húzásra volt szüksége, hogy kiegyenlítse az erőviszonyokat.

Chucky hosszabb kényszerpihenőre ment, hogy aztán a ’90-es évek végén a Sikoly sorozat hatására egy új, meta-irányt vegyen, és úgy térjen vissza.

A Chucky menyasszonya (1998) és közvetlen folytatása (Chucky ivadéka, 2004) hangvételben jelentősen eltérnek az eredeti trilógiától. Önironikus, a negyedik falat rendszeresen leromboló horrorkomédiák, amik felismerték azt, hogy a slasher filmek igazi sztárjai valójában mindig is a gyilkosok voltak. Így, ahogy a címeik is mutatják, itt már maga Chucky az igazi főszereplő. A filmek ugyan mind a kritikusok, mind pedig a rajongók körében megosztó fogadtatást kaptak, jelentősen hozzájárultak Chucky kultuszának fennmaradásában. A káromkodó, késfetisiszta gyerekjáték sokak számára ugyanis ezekkel a filmekkel vált ikonná. Ám időközben a meta hullám is kifulladt.

Chucky ivadéka (2004)

Ezt követően – James Wan horrorsikereivel egy időben – Chucky később egy „szellemházas” horror komolyan vehető szörnyeként tért vissza. A Chucky átka félig-meddig újraindította a sorozatot. Bár az első három rész továbbra is kánonnak minősül (illetve az előző két filmből is megőrizték Jennifer Tilly karakterét), a film kibővítette Chucky eredetsztoriját és visszaállította státuszát, mint félelmetes és komolyan vehető rém.

A Gyerekjáték/Chucky széria talán épp olyan zavarosnak, összevisszának tűnhet, mint a legtöbb slasher franchise, ám valójában jóval konzisztensebb.

Ellentétben ugyanis a Halloween/Péntek 13. sorozatokkal, Chucky-t sosem hagyta magára az alkotója. A karaktert kitaláló és az összes filmet íróként (az utolsó hármat rendezőként) jegyző Don Mancini végig ott atyáskodott a széria felett. Ennek köszönhetően bár vannak olykor inkonzisztenciák – Chucky fia például egyik pillanatról a másikra, említés nélkül tűnik el a képből –, a sorozat alapvetően egységes narratíva. (Ez alól természetesen kivétel a 2019-es, szintén Gyerekjáték címen futó remake, aminek semmi kötődésé a Mancini féle sorozathoz, beleértve annak mostani, tévés folytatását.)

Chucky TV Series: Release date, trailer and where to watch | Marca

Mindezt azért is érdemes tudni, mert a héten debütált a Chucky tévésorozat, Mancini filmszériájának egyenesági folytatása. Azaz se nem remake, se nem reboot. Bár nem közvetlenül a 2017-es Chucky kultusza után veszi fel a fonalat (így egyelőre annak cliffhangeres lezárása sem oldódik fel), ám a sorozat egyértelműen számít arra, hogy a nézője ismeri Chucky eredetét. Arra ugyanis nem sok szót veszteget, hogy a sorozatgyilkos Charles Lee Ray (Brad Dourif) miként került egy baba testébe – annak, aki nem tudná: vudu varázslattal.

Az eddigi Chucky filmek egyik legnagyobb erénye volt, hogy mindig új helyzetbe, környezetbe helyezte a „hősét”. Ez most sincs másként.

A szellemházas, majd elmegyógyintézetes horrorok után most a kertvárosba látogatunk, ott is leginkább egy gimnáziumba.

A sorozat főszereplője, Jake Wheeler (Zackary Arthur) a tipikus kitaszított, magányos, fura tinédzser. Az iskolában folyamatosan cikizik, barátai nincsenek, az alkoholista apja sem nézi jó szemmel a művészi ambícióit. Mindezeken túl pedig valószínűleg meleg, bár ezt még ő maga sem érti teljesen, viszont ez nem akadályozza meg az iskola krémjét, hogy újabb okuk legyen megkeseríteni az életét. Mintha Jake élete nem lenne elég horrorisztikus, egy garázsvásáron sikerül hozzá jutnia egy kiváló állapotban lévő, ’80-as évekbeli Good Guy babához. Természetesen hamar kénytelen rájönni, hogy a megszerzett gyerekjáték nem éppen szériadarab, tekintve, hogy tartalmazza a hírhedt sorozatgyilkos Charles Lee Ray lelkét is. Ám Chucky úgy tűnik, megszánja a fiatal magánzót, hiszen elsőként azokat kezdi vegzálni, akik megkeserítik a fiú életét.

Chucky Series Premiere Review: "Death by Misadventure"

Chucky szárnyai alá vesz egy meleg srácot, és felveszi a harcot az iskolai zaklatókkal? Erre mondanánk nyugaton – kissé cinikusan – hogy Chucky got woke! Ám, ez mégsem annyira váratlan fordulat, mint elsőre tűnhet. Egyfelől a sorozatban már többször szerepeltek meleg karakterek, sőt Chucky-nak is van egy nem-bináris nemi besorolású ivadéka. Jake karakterébe igazából Mancini magát, a meg nem értett meleg tinédzsert írta be, Chucky-t pedig éppen az iskolai zaklatók mintázták. Külsőre szép, de belül egy állat. Tehát az új sorozat, már az első részében komolyabb tematikai irányt vesz, mint a „szimpla” horrorként funkcionáló előzményei. Hogy végül mit hoz ki ezekből az alapokból, azt természetesen az első rész alapján nehéz megmondani. Már csak azért is, mert Mancini eléggé sematikusan, kissé szájbarágósan közelít ezekhez a témákhoz. Néha már-már hiteltelennek tűnő túlzásokba esik, ami például a főhős állandó cikizését jelenti, mely a tanárok és szülők elött is zavartalanul folyhat.

Persze ez nem is egy HBO-s presztízs dráma, hanem egy feketehumorral operáló slasher.

E minőségében pedig remekül funkciónál. A társadalmi tudatosság tehát nem elvesz, hanem hozzáad az összképhez. Hiszen értelemszerű, hogy valódi karakterek/drámák/történetívek nélkül a puszta mészárlás kevés lenne egy sorozatra. Bár már a Chucky átka és folytatása is próbált érdemi drámát adni a szereplőinek, ott ez végül elsikkadt.

Ami pedig a „lényeget” illeti: Brad Dourif továbbra is szenzációs Chucky. Mancini dinamikusan vezeti fel a sorozatot. Az expozíció nem szájbarágós, a tempó gyors és továbbra is remekül építi a feszültséget. Nagyszerűen érti az alkotó, hogy Chucky nem az megállíthatatlan őserő, hanem egy alatomos, lopakodó gyilkos. A halálnemek pedig brutalitásukban egyelőre nem maradnak el a filmes előzményektől – ám igazán kreatív gyilkosság az első epizódban még nem volt. Noha a kertvárosi miliő és a fiatal szereplők kölcsönöznek a sorozatnak egy enyhe Stranger Things beütést, szerencsére nem esett át a nosztalgialó túloldalára.

Akármilyen meglepő is, nagyon úgy tűnik, hogy a Chucky sorozat 2021 egyik nem várt, ám annál kellemesebb meglepetése.

Nem pusztán felmelegíti a franchise-t, hanem megmutatja, van benne lehetőség, hogy minden téren felül is múlja az eddigi epizódokat. Ritka az, hogy egy alkotó bő három évtizeddel a legmeghatározóbb műve után készítheti el a fő művét, ám az alapján, amit eddig láttunk, Mancini és Chucky esetében ez most könnyedén megeshet.

Pongrácz Máté

Pongrácz Máté a Budapest Corvinus Egyetem Szociológia szakán végzett. A műfaji filmek nagy kedvelője és az elfedett, obskúrus, de értékes darabok felkutatója. A szerzői trash védnöke és Zardoz hírnöke.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés