Sorozat

Az igennek súlya, a nemnek ára van – Cocaine Coast

Európa legnagyobb drogkikötőjének tíz éve, spanyol keresztapák és ifjú nagymenők harca és minden, ami mögötte van – ebbe merül alá a Cocaine Coast.

Narcos, El Chapo, Ozark, Suburra (akár a film, akár a sorozat) – csak néhány cím azon, a Netflixen elérhető alkotások közül, amelyek a szervezett bűnözéssel vagy a drogmaffiával foglalkoznak. És akkor még nem beszéltem a közelmúlt nagy sikereiről: a Breaking Badről és a Gomorráról vagy a mozikba is begyűrűző Pablo Escobar reneszánszról. Ha ehhez hozzávesszük még A keresztapát, a Nagymenőket, a Maffiózókat és a többi klasszikust, tényleg felmerül a kérdés, mit lehet még erről a témáról elmondani?

Nos, a Cocaine Coastnak (eredeti címén Fariña) nem kell szégyenkeznie, szépen illeszkedik a fentebb felsoroltak közé,

pedig első blikkre a sorozat csak a rádöbbenést hozza. A felismerést, hogy mennyire ugyanúgy működik mindenhol ez az emberek tízezreinek életét közvetlenül vagy közvetve veszélyeztető folyamat. Vegyünk akár egy igaz történetet Szicíliából, New Jersey-ből vagy jelen esetben Galíciából, és rögtön látjuk a hasonlóságokat a helyi bűnszervezetek kiépülésének történetében, a hierarchia felépítésében és a hagyományokban.

A Cocaine Coast története az 1980-as évek elején kezdődik (a tíz epizód mindegyike egy-egy év történéseit mutatja be), a Franco-rezsim bukása után, az autonóm Galícia hajnalán. A tengerparti települések fő megélhetését jelentő halászat válságban van. Ebből az egyik kiút az egyre jobban elszegényedők számára a cigarettacsempészet, ami – hála a jelentős kenőpénzeknek – csak szabálysértésnek minősül. Sok család „él a lehetőséggel”, és innen már csak egy lépés a szervezetté válás, amelyben minden família elég függetlenséget élvez. De a közös érdek mégis létrehoz egy családok közti hierarchiát, amelynek az élén Terito (Manuel Laurenzo) áll.

A fiatal Sito (Javier Rey, akinek már rég világsztárnak kellene lennie) sehol nincs ebben a rangsorban, de ügyes kezű kormányosként hamar felhívja magára a figyelmet és akarva-akaratlanul is belecsöppen ebbe a világba. Elég pár sikeres „túra”, hogy a nyereség biztosította bevétel már ne legyen elég. Hiába, a mézesbödönbe bele lehet ragadni, Sito pedig egyre nagyobbat akar. Még nem telik el egy év, de már van offshore bankszámla, és egy dél-amerikai utazás alkalmával felcsillan egy új remény, a kokain. A bökkenő csak az, hogy Terito megtiltotta a drogkereskedelmet.

Kialakul a jól ismert helyzet, a nagy öregek hagyománytisztelete kerül szembe a fiatalok forrófejűségével és becsvágyával,

a Cocaine Coast mégsem csak egy felemelkedéstörténet, amelynek minden percében ott van a bukás szele. A bő egyórás részek hagynak időt, hogy az alkotók belecsempésszék a helyi ízt és egy széleskörű, sokszereplős tablóvá növelve a történetet megmutassák azt a rengeteg apróságot, ami döntő hatással lehet erre a képlékeny rendszerre. Mert tűnjön bármilyen stabilnak, ez egy kártyavár, ahol jelentéktelen dolgokkal, sőt, véletlenül is lehet ellenséget vagy barátot szerezni; és ahol sosem tudod, hogy egy-egy döntés két hónap vagy akár három év múlva érezteti a hatását.

A tablónak természetesen része az ellenkező oldal is, ahogy arra már a sorozat kezdő képsorai is felhívják a figyelmet. 1990-ben hatalmas razzia fejezi le a rendszert. Az nem derül ki, hogy megtörténik-e a végső csapás (és aki nem akart spoilert, ne is olvasson utána), de Damoklész kardja ott lóg efölött a tíz év fölött. És nemcsak a bűnözők, hanem a bűnüldözők felett is, akiket látszólag – legalábbis az elején – szintén a véletlenek vezetnek.

Tíz évnyi macska-egér játék ez, ahol az egér birodalmat épít, és ahol az élet írja a fordulatokat.

De éppen ettől izgalmas az egész, látni, ahogy ez a sok-sok mozaikdarabka a helyére kerül. Sokféleképpen el lehetett volna mesélni ezt, de tényleg jó döntés volt Sitót megtenni központi karakternek. Bármennyire szélsőséges figura is ő, a személyisége és munkássága szépen összekapcsolja a történetet.

https://www.youtube.com/watch?v=5SEmnZ75eco

Egy történet, ami néhány karton olcsó cigivel kezdődött és ami először „ajándékozta” meg Európát egy tonna kokainnal. Egy történet, ami sok mindent megváltoztatott az öreg kontinensen, és egy történet, amit megéri számon tartani a jobb maffiafilmek között.

 

Avatar

Németh Barna

Németh Barnabás a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar szakon, jelenleg néhány könyvkiadónál dolgozik. Szabadidejében olvas és sorozatokkal foglalkozik, díjszezon idején pedig a díjszezonnal.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya