Sorozat

Lovaggá ütődöttek – Crossing Swords

Középkori agyfasz animáció fafigurákkal? A Hulu a Crossing Swords című sorozattal újra bebizonyítja, a hülyeségnek nincs határa. A cikk három epizód alapján készült.

A Robot Chicken alkotói új platformon alakítanak. Tom Root az Adult Swimről szabadult át a (Disney által birtokolt) Hulu-ra, és vele tartott John Harvatine IV is, aki a Crossing Swords című animáció 10 epizódját is írta-rendezte. De milyen az a humor, amit az urak képviselnek? Az olyan, ami

nem a legkisebbeknek való, viszont véresen komolytalan.

Míg az Adult Swimen parádézó kiborgbaromfival címkézett szériában egy szkeccsgyűjtemény keretében nézhettünk válogatott paródiákat, most a tévés stop-motion királyai a középkor kifordított világába kalauzolnak el minket. Egy olyan korba, ami sosem volt, de a mai emberek pont ilyenné alakították volna. A Crossing Swords humorforrása, hogy a lovagok korába korszerű problémákat és agymenéseket ültetnek – az ebből származó ellentmondásokból pedig percenként több poén származik, mint más, neves animációkban.

A 21. század őrült és elborult animációs sorozatai

Vannak itt krákenek életéért tüntető egyetemi zöldaktivisták, egyenlő fizetésért kampányoló boszorkányok, és akkor még nem is beszéltünk a nudizó lovagaspiránsról, vagy a rejtőzködő orkokról, akik a faji előítéletek áldozatai. A Crossing Swords a kattant animációs sorozatok sajátjának számító játékszabályokat használja, mely egyeseket elkárhoztatott, másokat felemelt – mégpedig azt, hogy „minden játszik”. A történeten belül laza logika tartja össze az eseményeket: a South Parkban Kenny az összes részben meghalhat, Peter Griffin a Family Guy-ban szenvedhet akármekkora sérülést, a következő részre nyoma sincs, Rick és Morty pedig az alternatív dimenziókkal fedi be a történeti lyukakat.

A Hulu sorozatában sincsenek igazán megkötések, így ami az írók fejéből kipattan, azt bátran belepakolhatják

– és jelen esetben ezzel semmi gond. A modern gondolkodás visszaültetése a mai szemmel bigott és korlátolt világba már önmagában vicces, de a fantasy-világ rendelkezik belső logikával, és a sorozat nem tér el az univerzum szabályaitól. Ráadásul, aki itt meghal, az általában nagyon meghal, és nem tér vissza (egy perc néma csend a kivégzőeszköz által felboncolt Robin Hood emlékére).

Matt Groening (A Simpson család) Netflix-animációja, a Disenchantment kínált hasonló alapszituációt, ám a részeges királylány 12-es karikás, kézzel rajzolt kalandjait lecserélték egy 18-as karikás esztelen ámokfutásra, amiben kéz nélküli figurák marhulásait nézhetjük.

Pont annyival jobb a Crossing Swords kollégájánál, hogy merészebbek a poénok, és a játékidő csupán 20 perc epizódonként.

Ez pont annyi idő, ameddig vicces tud maradni egy ilyen sztorimentes katyvasz. A Disenchantment kiábrándult főszereplőjének ellenkezője testesül meg Patrickben, a Crossing Swords hőseben, akinek minden vágya, hogy a „család fekete báránya” jelzőt lemossa magáról – annak ellenére, hogy messze a legnormálisabb és leghumánusabb az egész félnótás famíliából, csupán a leggyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkezik. Míg testvérei, akik meggyötörték gyerekkorát, kalózok, fosztogatók vagy hivatásos bohócok lettek, addig az idealista Patrick a királyi udvar apródja kíván lenni. Ám az események alapján megtudjuk, a korona viselésében semmi nemes nincs, az uralkodók is romlottak, a királyság pedig csak azért nem dől össze, mert az alattvalók teszik a dolgukat.

Nicholas Hoult (Egy fiúról, Tolkien) szólaltatja meg a főszereplőt, mellette a legismertebb arc a Merriman királyt alakító Luke Evans, akire rá se lehet ismerni a felséges vén önelégültség képében. Ez a két név a tapasztaltabb szinkronszínészek mellett elegendő biztosítékok arra, hogy a Brickleberry, Firka villa, és hasonlóan beteg animációk kedvelői új kedvencet találjanak maguknak eme stílusában még egyedinek is mondható állatkodásban. Bár a Robot Chicken fel-felbukkanó mondanivalói, vagy agyament, de érvényes gondolatvilága nem érhetők tetten az új sorozatban, egy-két reflexió azonban jóleső és frappáns lesz. Csak ne csodálkozzunk, ha közben egy-két karakter fejét szétloccsantják!

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Magazin és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok és az igényes blockbusterek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya