Sorozat

A párhuzamosok végre találkoznak – Dark (3. évad)

A legjobb dolog, ami a Sötétség (Dark) sorozattal történhetett, hogy lezárták a történetet a harmadik évaddal: így egy majdnem tökéletes, sokkoló, de még nem befogadhatatlan széria dicsőségesen távozik a rajongók életéből. Kár, hogy komolyabb tanulságot nem von le a világról.

A Sötétség (Dark) a Netflix első saját készítésű német nyelvű sorozata – és rögtön egy telitalálat. Az első évadnál még nem lehetett tudni, de a végére ez lett az egyik legkedveltebb sorozat a csatornán. Az IMDb ikonikus top TV-listáján pillanatnyilag a 60. helyet foglalja el, ezzel leelőzi azt a Stranger Thingst is, amelyhez a kezdetekben hasonlították (noha nézettségben azért nem ér a nyomdokába). A párhuzam azért is érdekes, mert a Stranger Things minősége folyamatosan romlott a kritikusok szerint (a néző szerint is, de jóval kisebb mértékben), ezzel szemben a Dark képes volt megtartani azt a színvonalat, amelyre belőtte magát az első évadban.

Dark (Sötétség) 3. évad

A 2017-es első évad történeti fordulataival emelkedett ki, a második évad pedig óriási vállalásáról, amellyel 5 idősíkot ölelt fel, köztük egy posztapolitikus jövőképet. A harmadik még tovább megy: nemcsak behoz egy új korszakot (1888), hanem egy új párhuzamos világot is. Rögtön az első epizód valójában a legelsőnek az inverze: Jonas Kahnwald (Louis Hoffman) helyett ezúttal Martha Nielsent (Lisa Vicari) követjük végig azon a novemberi napon, amikor az iskolában gyűlést szerveznek az eltűnt Erik Obendorf fellelésére. Ebben a világban Jonas nem is létezik. Martha Erik testvérével, Kiliannal jár, Katharina és Ulrich már elváltak, utóbbi már Hannah férje, de őt Charlotte-tal csalja.

És ez a világ ugyanúgy az apokalipszis felé tart, mint Jonasé.

A harmadik évad belefon néhány új szálat a már létező gordiuszi csomóba. A legfontosabb talán Eva figurája, Adam ellenpólusa, aki hozzá hasonlóan tologatja a bábukat a nagy sakkjátszmában. Rajtuk kívül megjelenik egy gonosz trió is: egy fiú, egy férfi és egy bácsi, akik valószínűleg ugyanazok különböző idősíkokból. Ahol ez a három hím megjelenik, ott bizony valaki meg fog halni.

Dark (Sötétség) 3. évad

Bár behoznak egy párhuzamos univerzumot új Katharinákkal, Bartozsokkal és Ulrichokkal (ebben például nem Elizabeth, hanem Franziska süketnéma), mégis összességében ez az évad inkább megmagyarázza a rejtélyeket, minthogy tovább bonyolítása azokat. Valójában ezért nem lép a Dark a Lost vagy a már említett Stranger Things útjára. Az időutazós-párhuzamos univerzumos szériák rákfenéje ugyanis a hosszúság. A „melyik volt előbb: a tyúk vagy a tojás”-dilemma egy ponton túl felzabálja ezeket a történeteket, és a közönség számára vagy befogadhatatlanná válnak (ebbe majdnem belecsúszott a második évad), vagy teljes mértékben hiteltelenné, valótlanná.

Nehéz megtalálni az egyensúlyt, de a Darknak sikerült.

Ez persze nem azt jelenti, hogy az évad hibátlan lenne. A közepén egészen ellaposodik a történet. És míg a stílus szempontjából remek húzás, hogy a különböző korszakokban visszatérnek az azonos kamerabeállítások (a jelzőlámpás kereszteződés háttérben az atomerőművel vagy a barlang), ez már sokkal kellemetlenebb a karakterek viselkedésének szempontjából. Még a legtehetségesebb színészek se lennének képesek minden alkalommal megríkatni a közönséget, márpedig szerencsétlen Louis Hofmann és Lisa Vicari minden alkalommal, amikor megjelennek a képernyőn, könnyes szemmel próbálkoznak. Bár ők a főszereplők, karaktereik számos jelenetben rosszul megírt helyzetekbe kerülnek.

Az érme másik oldala a fantasztikus stílusbravúr, amit a rendező, Baran bo Odar megvalósít. Bár a harmadik évad első részében nehéz volt eldönteni, vajon itt a rajongók kiszolgálása zajlik vagy éppenséggel tudatos univerzumépítés. Később szerencsére inkább az utóbbi felé billent a mérleg, az ismerős dallamok, a kedvelhető képi világ, a különböző korszakok egyedi, mégsem tolakodó hangulata tökéletesre csiszolta a Dark stílusát. Az utolsó epizódok kilépnek a sorozat által teremtett mederből, de szerencsére ezzel nem köpik szemen a saját szabályaikat, hanem éppenséggel felkínálják a megoldást.

A Dark lezárása, bár nem fog mindenkit kielégíteni, de összességében pont annyi egyértelmű választ ad az évek során feltett kérdésekre, mint amennyit rejtve hagy.

Utóbbiak miatt a sorozat kicsit velünk marad a vége után is, és ebben segítenek a rajongók által készített YouTube-videók, amelyeket őszintén tudok ajánlani. De mást sajnos nem ad a sorozat. Nincs vagy nagyon csekély a mélyebb értelmezés síkja, nem von le igazi következtetést a világ dolgairól, nem ad nekünk egy szemléletmódot, ami miatt a világot mostantól másképp látjuk majd. Mondhatja erre az olvasó, hogy nem ez a dolga, de az igazán nagy hatású történetek igenis képesek erre. Ettől függetlenül a Dark a maga műfajában egy kimagasló alkotás. De sajnos csak ott.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu