A Dead Lucky minden összetevőjében ott van egy presztízssorozat lehetősége – egy újabb Broadchurch vagy egy újabb A tó tükre.
Nem véletlenül említettem ezt a kettőt, hisz egyrészt krimiről van szó, másrészt női nyomozó áll a középpontban – és ez a kombináció még most sem tud átlagosnak tűnni, normálisnak meg pláne nem. Ha ez a két dolog együtt áll, akkor biztos előkerül a feminizmus és az emancipáció. Mert erős és okos, no de melyik bűnügyi nyomozó nem az? Ez nem feminizmus, hanem munkaköri minimum. Hogy egy nőnek néha erre rá kell játszani, az már más kérdés. Grace Gibbs (Rachel Griffith) is ezt teszi, amitől úgy tűnik, mintha egy szemernyi kedvesség sem szorult volna belé.
Persze kiderül, hogy ez csak egy póz, amit csak tetéz a közelmúlt tragédiája: a nyomozónő elvesztette partnerét egy rajtaütés során. Egy kollégáját, aki soha nem láthatta a kisfiát és akinek a feleségével (Anna Jamison) azóta is nap mint nap együtt kell dolgoznia. A házassága is ráment erre az egészre, volt férje új barátnője pedig szintén a kollégák közül került ki. Így kell nekivágnia minden napnak, ráadásul társa gyilkosa is visszatér a városba, és megint a nyakába sóznak egy újoncot (Yoson An).
Ennyi trauma négy karakternek is elég lenne, de Griffith szerencsére nem játssza túl, sőt egy nagyon is egyszerű figurát kreál a karakterből; de mondjuk ennyit el is várhatunk egy többszörös díjnyertes, és nem mellesleg Oscarra jelölt színésznőtől, aki most egy jó ellensúlyt kapott Fung – így hívják An karakterét – személyében.
Egy olyan mellékszereplőt, aki tényleg kiegyenlíti a mérleg nyelvét, és aki jó adalék ahhoz, hogy a sorozat tovább bővítse a mondanivalóját. Fung és családja első blikkre az ázsiai sztereotípiák tökéletes megtestesítői. A fiú udvarias és csendes, az első generációs bevándorló, mosodát üzemeltető szülei pedig nagyon nem boldogok, hogy a fiukból nem orvos vagy jogász lett.
Mert amikor a rendőrgyilkos újra színre lép, a tett színhelyén a rejtély ugyan nem, de egy valami azonnal kiderül a sorozat alkotóinak szándékából: hogy
megmutassák Sidney sokszínűségét, hogy rámutassanak a kulturális ellentétek sokféleségére.
Ebben Fung egy ugyanolyan puzzledarab, mint az imént kirabolt iráni vendégdiák Manu (Mojean Aria), akit azért tagadtak ki a szülei, mert egy kínai lánnyal, Bo-linnel (Xana Tang) randizik – amiért amúgy Bo-lin anyja is haza akarja költöztetni lányát Kínába.
Emellett már csak hab a tortán a kirabolt bolt tulajdonosának felesége, aki mélyen lenézi a minimálbér alatt foglalkoztatott Manut. Őt aztán a férje nem emlékezteti rá, hogy az ő szülei is ugyanilyen bevándorlóként érkeztek Magyarországról a szovjet elnyomás idején. Egy kicsit mindenki idegenkedik a másiktól, a kulturális különbségekből adódó ellentétek így vagy úgy, de mindenhol jelen vannak. A rendszer azonban működik. Ez a sorozat egyik fő témaköre, amit szépen beleágyaz a krimibe. Mert társadalmi problémák ide vagy oda, ez mégiscsak egy krimi, aminek ez csak a kiindulópontja – és ami sajnos újabb gyilkossággal, majd Bo-lin eltűnésével folytatódik.
Ahogy haladunk előre, úgy kerülnek elő újabb és újabb kérdések: az ausztrál gazdaságnak hasznos vendégdiákok, akiket kihasználnak a helyi vállalkozások, a családon belüli erőszak és a gyerekkori traumák hatása a későbbi életünkre, és hogy a szervezett bűnözés hogyan használja ki azokat tudtukon kívül, akik csak kevésbé ismerik a helyi viszonyokat. Fontos kérdések ezek, amelyek kiválóan ágyaznak meg a történet fordulatainak és eljutnak nagytól a kicsiig. Meddig tart az én kultúrám?
Meddig érvényesek az én hagyományaim? Meddig üzlet az üzlet? Mennyire szabad engedni, hogy a saját érzéseim irányítsanak?
Némelyiket több oldalról is megközelítik, alaposabban körüljárják, de némelyik tényleg csak dramaturgiai elem marad. És ez az, amitől nem lesz igazán nagy sorozat a Dead Lucky, hogy kihagyja ezeket a ziccereket. Kicsit olyan, mintha az alkotók néha kényelmesen hátradőltek volna, hogy oké, jó lesz ez szalagcímnek is, ezt a témát is kipipálhatjuk. Hát nem. Ez csak hiányérzetet ad, és ez a hiányérzet megmarad a finálé után is. Ez különösen azért bosszantó, mert az elnagyolt szálak mellett vannak tényleg jól kidolgozott, értékes részei. Talán, ha egy epizóddal több lett volna…
