Az HBO-ra készült Johnny vs. Amber után most a Netflix is beállt a sorba Depp kontra Heard című dokumentumsorozatával, hogy elregélje a két színész közötti médiacirkusszá és az amerikai tiktokkerek kedvenc szappanoperájává silányuló rágalmazási pert.
Emma Cooper, a főként dokumentumfilmjeiről ismert ausztrál filmproducer most a rendezői székbe ült, hogy három részben, némileg új szemszögből mutassa be a 2022. április 11-től június 1-ig tartó bírósági eljárást. A pert Depp indította, mivel 2018-ban volt felesége, Heard egy véleménycikket jelentetett meg a Washington Postban, amelyben a családon belüli bántalmazást áldozataként utal magára, és bár Deppet nem nevezte meg, egyértelmű volt, hogy a bántalmazó fél alatt rá gondol. Cooper nem készített miniszériájához interjút senkivel – sem a történet két főszereplőjével, sem ügyvédekkel vagy a jogi eljárás bármely szereplőjével, sem bármilyen, az eseményeket kívülről kommentáló jogi szakemberrel. De nem is hiányzik, mivel
a Depp kontra Heard középpontjában mintha nem is a két címszereplő állna.
A széria legalább annyira szól arról, hogyan manipulálja a social media az embereket és az offline valóságot, mint az ügy lefolyásáról és kimeneteléről. A széria erénye éppen az, hogy mivel tudja, megkérdőjelezhetetlen igazságot felmutatni ő sem tud majd, magát a tárgyalást pedig máris feldolgozták dokusorozat és játékfilm formátumban is, kiválasztotta és középpontba helyezte a pernek egy másik aspektusát: azt, hogyan lengte körbe és befolyásolta nemcsak a két színész megítélését, de az eljárás menetét is a közvélemény. A sztárper remek alapot adott ahhoz, hogy azon keresztül egy pszichológiai és társadalmi, ha tanulmányt nem is, de tanakodást mutathasson be az eljárást követő több millió ember közösségimédia-használatáról és torz gondolkodásáról, és rámutasson arra, mennyire aggasztó és agyrohasztó ez a jelenség. Egy olyan ügyről van szó, amelyet a közösségi média mémgyárosai, törpeagyú influencerei irreális mértékben befolyásoltak, ráadásul tömegesen.
A per óriási hatása tagadhatatlan. Ez volt a legnagyobb online hír az egész országban – a sorozat állítása szerint hatszor felkapottabb, mint az ukrán háború és ötször felkapottabb, mint az abortusz kérdése.
Sokan az O.J. Simpson üggyel állítják párhuzamba:
az amerikaifutball-játékost és színészt volt felesége és annak új párja meggyilkolásával vádolták 1994-ben. A büntetőeljárás során több bizonyíték Simpson bűnösségéről tanúskodott, ám a sztárügyvédek és az esküdtszék felmentette a férfit. A két eset közötti legfőbb hasonlóság a nyilvánosság. Mindkét ügy megdöbbentő mértékben felbolydította az amerikai közvéleményt, milliók követték a szintén nyilvános, élőben közvetített tárgyalást. Azzal a különbséggel persze, hogy a ’90-es években még csak a tévében és rádióban volt erre lehetőség. Ha 1994-ben lett volna social media, egészen biztos, hogy a Depp kontra Heard kálvária sorsára jutott volna O.J. Simpson ügye is, mémekkel és a véleményüket online hangoztató és milliókhoz eljuttató laikusok garmadájával.
Ahogyan azt a sorozat is kimondja, a rágalmazási per elsődleges célja Depp becsületének visszaszerzése és nevének tisztára mosása – nem véletlen, hogy míg Heard ellenezte a tárgyalás nyilvánossá tételét, úgy Depp mellette voksolt –, és végül így is lett. A per közvetítésével világszerte nem pusztán a színész hírnevének helyreállítása jött össze: sok rajongója szemében még nagyobb hőssé vált, és a mellette való szakadatlan kiállás még erősebb köteléket alakított ki Depp és népes rajongótábora között. Ezen a ponton már rég feledésbe merült, hogy a per középpontjában nem kevésbé súlyos problémakör áll, mint a családon belüli bántalmazás és az esetlegesen alaptalan rágalmazás kérdése.
„TikTok-per” (ahogyan a szériában hivatkoznak az eljárásra, utalva annak komolytalanságára) lévén az igazság már a kezdetektől fogva irrelevánsnak bizonyult.
A per nyilvánossá tétele és élőben közvetítése közvetetten elkerülhetetlenül befolyásoló hatással bírt. Az esküdtszék tagjait felszólították, hogy a per ideje alatt (több mint hat hét!) nem nézhetnek közösségi médiát, tévét, nem olvashatnak újságot, nem hallgathatnak rádiót, tehát nem találkozhatnak a közvéleménnyel – de mégis hogyan gondolhatjuk, hogy az esküdtszék összes tagja másfél hónapon át így is tett? Mindannyian, minden este hazamentek a családjuk, barátaik körébe, akikkel vélhetően beszélgettek; amint bekapcsolták a telefonjukat, tévéjüket, rádiójukat, vagy egyszerűen csak kimentek az utcára, egészen biztosan a Depp kontra Heard ügy fogadta őket; de még ha tényleg szigorúan el is vágták magukat az online tértől és közeli hozzátartozóik álláspontjától ez időre, akkor is látták maguk körül a plakátokat és hallották a véleményüket harsányan hangoztató embereket.
A sorozat mindhárom részében úgy mutatja be a tárgyalást, hogy azt összefésüli az influenszerek és „mezei” social media-felhasználók szóbeli és írásos kommentárjaival. Kapunk youtubernek felcsapó jogi szakértőket, makroinfluenszereket, több millió követővel rendelkező véleményvezéreket, de olyanokat is, akiknek csatornáján a per előtt még csak pár száz követő lézengett, de miután elkezdett az esettel kapcsolatos kontenteket gyártani, százezres nagyságrendű követőbázist kapart össze magának. Ezzel a széria rávilágít arra a beteg jelenségre, hogy
Amerikában még egy rágalmazási perből is lehet üzletet csinálni
– és nem csak az abban résztvevőknek, hanem a kívülállóknak is, akik bármiféle szakértelem és valódi mélyre ásás nélkül elmondják pár másodpercben meglehetősen egyszerűen a meglehetősen egyszerű kis gondolataikat. Vagy mondjuk gyártanak egy humoros mémet, ami aztán egy nap alatt bejárhatja az egész bolygót. Többségük már jóval a peren bemutatott bizonyítékok ismerete előtt eldöntötte az álláspontját, és elfogultan, gondolkodás, vagy bármiféle felülvizsgálat nélkül hangoztatta azt. Már előre tudták, kinek fognak „szurkolni” – tisztára mintha egy focimeccsről vagy egy Nagy Ő-szintű zs-kategóriás álreality-ről beszélnénk. Nem győzöm hangsúlyozni: mindezt tették egy olyan üggyel, aminek középpontjában párkapcsolati erőszak és családon belüli bántalmazás áll. Egészen ijesztő jelenség.
Emma Cooper dokuját erős jóindulattal sem érdemes hiánypótlónak nevezni, de mégis érdemes a megtekintésre, hiszen Depp és Heard ügyét egy olyan kontextusba helyezi, ami túlmutat magán a peren. Felismerte – még ha nem is elsőként –, hogy az eset remek apropó társadalmi-pszichológiai vizsgálódásra is, így inkább az azt körüllengő médiavisszhangra és az emberek viselkedésére helyezte a hangsúlyt, rámutatva, még egy súlyos témát is milyen könnyű gyorsan terjedő felszínes paródiává változtatni a 21. században.
A Depp kontra Heard a Netflixen látható.
