Sorozat

A faszagyerek odacsap – Deputy

A FOX új, Deputy című zsarusorozata David Ayer világát idézi meg, amiben egy seriffhelyettes hirtelen főnökké avanzsál, és végre nem korlátozza őt senki abban, hogy a rosszfiúkat üldözze. Pilotkritika.

A bűn üldözése a valóságban kevesebb autós üldözéssel, lövöldözéssel és látványos robbanással jár, mint ahogy azt a filmekből megkapjuk. Sokkal több a papírmunka, a gondos tervezés egy-egy házkutatás, lefoglalás és rajtaütés esetében, de minden esetet megelőz a parancs vagy engedély, ami szintén lassítja az eljárást. Bezzeg régen mennyivel egyszerűbb volt: a vadnyugaton elég volt lepuffantani a banditát, a seriff pedig megköszönte a jó cselekedetet. Vannak, akik ebbe a korba vágynak vissza:

ma már minden túl bonyolult, és amúgy is gyorsan kifogy a golyóstoll.

Mivel az időutazás nem reális elképzelés, ezért a jelenben valósítják meg terveiket – amint akad egy pozíciójuk, melyben ezt megtehetik. A Deputy főhőse is így tesz.

Egy megyei törvény okán a seriff halála után a legrégebb óta szolgálatban álló helyettese lép a helyébe. Hatalmas meglepetés ez a szabályokat nehezen követő, marcona Bill Hollisternek (Stephen Dorff), bár annyira azért nem, hogy akár a szemöldökét is felhúzza rajta. De, ha már itt van ez a lehetőség, él vele, és igyekszik masszív változásokat eszközölni a város biztonságán – értsd: minél több segget szétrúgni a több hatalom segítségével.

A Deputy a klasszikus, archetipikus cowboy-világot hozza el nekünk modern környezetben, Los Angelesben. Főhősünk olyan, mint aki rossz évszázadba született: inkább irtaná az ellent baltával, mintsem ártatlanokat hagyjon odaveszni. Ez a fajta szociopátia azonban veszélyes, még akkor is ha „jó célra” használják –

a Deputy azonban az első rész alapján nem feltétlenül teszi jó helyre a hangsúlyokat.

Hollister ugyanis többnyire megigazul tetteiben, mikor társaival rajtaütnek a kartelltagokon, vagy amikor az FBI-t megkerülve oldanak meg egy gyerekrablási esetet. Főhősünk egy egyenes figura: ami a szívén, a száján is, becsülete megingathatatlan, eszközei pedig megkérdőjelezhetők. Hozzáállása ugyanis rendkívül veszélyes, társai megsérülnek az akciók közben, de hát így jár az, aki emberek védelmére tette fel az életét – gondolja Hollister. Gondolkodás nélkül vetné be embereit a tűzvonalba, mert azt vallja, ez az erkölcsileg helyes hozzáállás.

A Deputy első része David Ayer kezei nyomát viseli, aki rendezőként működött közre a sorozatnál. Sajnos most nem a Harag vagy Az utolsó műszak alkotóját kaptuk meg ebben az esetben, inkább a rosszabbul sikerült és kapkodó Szabotázst idézi meg munkája. A pilotot rettenetesen rendezték és vágták: szélsebesen halad és semminek nem hagy időt. Hollister egyből kinevezik seriffnek:

csupán egy jelenetet hagynak arra, hogy megismerjük őt és a közegét, amiben dolgoznia kell – ez kevés.

Az amerikai pisztolyhős modern világban betöltött szerepén filózni még érdekes lehet a későbbiekben. Ám a sorozat inkább a készétel kategória, aminél minden felvetett problémát három perc után oldanak meg, és az etikai kérdéseket alig érintik. Ha pedig mégis, bár ne tennék.

Egy árvaként felnőtt detektív (Brian Van Holt) melléksztorija ugyanis nagyon furcsa úton indul el, mikor megöli az egyik kartelltagot, annak gyerekeit pedig örökbe fogadja. A gyerekek gyűlölik őt a nyilvánvaló okok miatt, szóval roppant kínos lesz ez a szituáció a jövőre nézve is. Csak részben érthető a detektív hozzáállása, aki meg akarja óvni a gyerekeket a durva árvaházi körülményektől, de amikor az első beszélgetés a tízéves körüli fiúval arról szól, hogy majd később megbosszulhatja rajta az apját, az már igazán kellemetlen. Gondoljunk bele, milyen lesz majd egy családi ebéd egy ilyen közegben, de milyen kognitív disszonancia és frusztráció lehet egy gyereknek az apja gyilkosával egy fedél alatt lakni.

Mindezekkel együtt a Deputy nem egy kellemes néznivaló. Zsarusorozatnak túl felszínes, mert hiányzik a nyomozás, csupán odahajtanak a helyszínre és lövöldöznek. A moralizálás pedig még el sem kezdődött: hiába kapott a többnyire konzervatív értékeket valló Hollister egy diétás Ruby Rose-t társnak maga mellé, a fiatal leszbikus Bishoppal (Bex Taylor-Klaus) egészen hamar megtalálják a közös hangot. Világok tehát nem ütköznek, következmények azonban biztosan lesznek a modern vadnyugati eszmék számára.

Avatar

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Magazin és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok és az igényes blockbusterek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya