Sorozat

A világ legsegítőkészebb sorozatgyilkosa – Des

Dennis „Des” Nilsen az egyik leghírhedtebb brit sorozatgyilkos, akinek szokatlansága nemcsak az elborzasztóan beteg módszereiből adódik, hanem személyisége sem mondható olyannak, amilyennek elsőre elképzelnénk egy perverz gyilkost. A Des megmutatja, hogy egy történet korántsem ér véget azzal, ha elkapják a bűnöst.

Ha azt hiszed, hogy egy tipikus „Találd meg a gyilkost!” puzzle darabkáit kapod, nagyon tévedsz. Az első 10 percben letartóztatják Des Nilsent, aki készségesen be is vallja, hogy hány holtestről van szó, és hol találhatóak, de olyan nyugalommal és békességgel, mintha arról beszélne, hány almát vett a boltban, és hol lehetnek az elhagyott zoknijai. Felmerül a kérdés, hogy innen hova tovább? Megvan a vallomás, megvannak a maradványok. Az élet különös történeteket ír, így eshetett meg, hogy

az igazi kérdés nem is az, hogy ki gyilkolt, hanem az, hogy kiket.

A végén pedig kapunk-e morális tanulságot vagy erkölcsi feloldozást? Attól tartok, hogy az ilyen esetekben, bármennyire is nyugtalanító, egy szemernyit sem találunk.

Des Nilsen nem egyszerű fojtogató, éppen a legsebezhetőbb és legmagányosabb embereket találta meg, akiknek minden csepp kedvesség ajándéknak minősült. A túlélők maguk sem hitték el, hogy szándékosan akart volna nekik ártani. Az áldozatok utcára került vagy elkallódott, drogos, fiatal fiúk voltak, akiket könnyű volt felcsalnia szállás meg pár ital reményében. Senkinek nem hiányoztak, mikor eltűntek. Csak holtukban váltak érdekessé mind a társadalom, de legfőképpen Nilsen szemében.

Kevés felkavaróbb jellemzője lehet egy embernek, mint hogy nekrofil sorozatgyilkos.

Igazi természete talán sohasem került volna napvilágra, ha egy nap el nem tömítődik a csatornája csont- és húsmaradványokkal.

Luke Neal és Lewis Arnold minisorozata három szemszögből járja körbe az egész Angliát felkavaró esetet. Kiindulásként Peter Jay főnyomozót követhetjük, aki által a nyomozás részletei bontakoznak ki. Daniel Mays (Mr. Nobody) egy emberközeli és kliséktől mentes nyomozót formál meg, aki nem gyűlölettel és megvetéssel dolgozik az ügyön, csupán az áldozatoknak szeretne utólagos igazságtételt szolgáltatni. Az alapanyagul is szolgáló Killing for Company című önéletrajzi könyv megalkotója, Brian Masters is fontos szereplője lesz az eseményeknek. A Jason Watkins (The Crown) által játszott író több alkalommal interjúzott Des Nilsennel, és hozzájárult a nyomozás és a tárgyalások menetéhez. Hála neki, mert benne testesül meg a nézők kíváncsisága, és olyan beszélgetéseknek lehetünk tanúi, melyeket előtte ritkán hallhattunk sorozatgyilkosokkal kapcsolatban.

David Tennant and Jason Watkins in Des (2020)

Végezetül: Dennis „Des” Nilsent David Tennant (Good Omens) kelti életre. Tökéletes választás volt a szerepre, teljesen átszellemült, Nilsen minden szimpatikus és baljóslatú rezdülését átvette, pedig nem egyszerű figura. Elsőre visszafogott, szürke kispolgár, akinek unott életében semmi különös nem történhet. A néző lassanként jön rá, hogy a nyugodt és szenvtelen mondatok nem egy szenvedély nélküli embert takarnak, hanem egy olyat, akinek izgatottságát csak kevesen láthatták. Közülük is kevesen élték túl.

Hiába érezhető, hogy valami nem stimmel, Des intelligens és racionális mondatai mögött szinte alig lehet elképzelni az őrületet.

Igyekszik segíteni a rendőröket, ugyanúgy kíváncsi, hogy miért követte el a rémtetteket, mert ő maga képtelen megmondani.

Néha nagyobb ereje van a meg nem mutatott borzalomnak, és a minisorozat alkotói nem is törekedtek arra, hogy gyomorforgató látvánnyal sokkolják a nézőket. Dramatizált dokumentumfilmekhez képest a könyvnek ez a feldolgozása sokkal igényesebb. A puszta tények önmagukban olyan erősek, hogy a néző végére szeretne járni már ennek az esetnek, és szeretné megérteni a lassan összeálló képet. Semmi újat nem ad a nyomozós történetek bő választékához, de kellően beleégeti a gondolatokat és kételyeket az emberbe, megkérdőjelezve saját emberismeretét.

A bürokrácia bosszantó buktatóinak hála az igazi izgalmat nem is csak a nyomozás adja, hanem hogy van-e elég kapacitás az összes áldozat felkutatására, sikerül-e a helyzet súlyosságához mérten megvádolni az elkövetőt, és a legnagyobb kérdés: őrülttel vagy egy számító gyilkossal van-e dolgunk? Ez pedig olyan nehéz kérdés, amelyre először egyik szereplőnk sem képes válaszolni. Még maga Des Nilsen sem. Hiszen hogyan is mondhatná meg valaki magáról, hogy bűnös-e? De valóban csak objektíven figyelve lehet kideríteni, hogy valaki rossz ember? Talán pont itt kezdődik a téboly?

A sorozat idehaza az HBO GO-n látható.

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára a Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett. 2016-ban csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez. Újságírói tevékenysége mellett novellákat is ír.