Sorozat

Próbarepülés: Nyögvenyelős feminizmus – Dietland és American Woman

A héten jöttek ki a Dietland és az American Woman című sorozatok nyitóepizódjai, az egyik másfél órában, a másik pedig húsz percben próbált meggyőzni arról, hogy érdemes megnézni a következő részeket is.

Dietland

Az AMC új sorozata nem bízta a véletlenre, rögtön egy majdnem másfél órás dupla epizóddal nyitott, aminek láthatóan az volt a célja, hogy a történet hosszas kibontásával mindenképp felkeltsék az érdeklődést. A döntésben van logika, csakhogy az éremnek van egy másik oldala: az epizódonként egyórás presztízssorozatok világában nem biztos, hogy egy kissé esetlen történetre ilyen hosszan kíváncsi lenne bárki is.

A Dietland főszereplője Plum (Joy Nash), aki az egyik női magazin népszerű tanácsadójának, Kitty Montgomerynek (Julianna Margulies) a szellemírója. A magazinba olvasói leveleket küldő kétségbeesett, depressziós, tanácstalan vagy bántalmazott lányoknak Plum üzen a tanácsadó rovat hasábjain, Kitty aláírásával. Plum nem csak a szakmájában „szellem”: olyannyira elégedetlen a testével, hogy meg sem próbálja élvezni az életet addig, amíg nincs túl a betervezett gyomorgyűrű műtétjén.

A testképzavar és az elérhetetlen szépségideálok örök klasszikus témának számítanak – a moziban éppen Amy Schumer Túl szexi lány című filmje foglalkozik vele – a Dietland viszont nem csak egy ember drámájára koncentrál. Rögtön az első epizódban belenget egy világméretű radikális feminista mozgalmat, aminek céljai még nem teljesen egyértelműek, de az biztos, hogy a nemi erőszaktevők levadászása és meggyilkolása a tevékenységi körükbe tartozik. Valószínűleg a mozgalom kapcsolatban áll azzal a testpozitív csoporttal, amibe Plumot beszervezik a pilotban, de ennek részletei csak később fognak kiderülni.

VERDIKT: Nem lehet ráfogni az első részre, hogy unalmas lenne, és az sem kizárt, hogy a Dietland egyedi módon fogja bemutatni az önmagunk elfogadása felé vezető utat, de azért feszesebb történetvezetést és érdekesebb dialógusokat elbírna a sorozat.

American Woman

A Dietlanddel ellentétben az American Woman mindössze húsz percben próbálja eladni magát, sajnos inkább kevesebb, mint több sikerrel. A hetvenes években játszódó sorozat főszereplője a kirakatfeleség Bonnie, akit a Spinédzserek sztárja, Alicia Silverstone alakít. Nem ő az egyetlen egykori tinisztár, Mena Suvari (Amerikai szépség, Amerikai pite) is feltűnik az egyik legjobb barátnője szerepében. Bonnie teljesen elégedett a luxusfeleség státuszával, a tévében rendszeressé váló feminista szónoklatokat is csak háttérzajként hallgatja.

Természetesen a sorozat nem szólhat arról, hogy Bonnie milyen jól elvan a férje oldalbordájaként, így a férfi már a pilotepizódban megcsalja, akit ennek hatására azonnal el is hagy. Innentől kezdve független nőként és egyedülálló anyaként kell helytállnia abban a világban, ahol még éppen csak pislákol a feminizmus lángja.

A pilotepizód nem sok eredetiséget tartalmaz, az pedig külön nem segít, hogy vagy Silverstone színészkedik nagyon rosszul, vagy a forgatókönyv olyan gyenge, hogy a mondatait nem is lehet hitelesen előadni.

Működőképes humor ritkán lelhető fel benne, ráadásul bár borzasztóan allergiás vagyok a „túltolt feminizmus” kifejezésre, erre az epizódra kénytelen vagyok ráaggatni. Húsz percben az erős vagy elnyomott nők mellett csak rohadék férfiakat mutatnak be, akik kihasználnak, megcsalnak, az utcán zaklatnak vagy abortuszra kényszerítenek. Egy ponton Bonnie gonosz férje elmondja, hogy „Ez nem demokrácia, ez házasság” és ez még a kevésbé röhejes mondatok közé tartozik.

Az American Womanen az se segít, hogy nem olyan rég jött ki a hasonló kiindulóponttal rendelkező, mérföldekkel árnyaltabb, viccesebb és minőségibb sorozat, a The Marvelous Mrs. Maisel, ami amellett, hogy tényleg feminista, ezen túl is van benne tartalom. Aki pedig olyan nőközpontú sorozatot nézne, ahol harmincas-negyvenes dúsgazdag nők borozgatva próbálják elviselni férjüket, válassza inkább a Hatalmas kis hazugságokat.

VERDIKT: Az American Woman egyetlen olyan témát sem tud felmutatni, amit a nála sokkal jobb minőségű sorozatok fel ne dolgoztak volna, ékegyszerű feminizmusa pedig inkább kontraproduktív, mint progresszív.

 

Rácz Viktória

Rácz Viktória

Rácz Viktória a Zsigmond Király Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett 2017-ben. Jelenleg az ELTE mesterszakán tanul filmtudományt, emellett több portálra is ír kritikákat. A midcult elkötelezett híve, szereti a szatirikus hangvételű alkotásokat, a dialógusközpontú filmeket és Taika Waititit.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..