Sorozat

Mondja el, mit érez! – Direkt terápia

direkt-terápia-Jason-Segel-Harrison-Ford

A Ted Lasso alkotói újra összefogtak, hogy egy vicces, szókimondó, olykor drámai és empatikus sorozattal rukkoljanak elő. A Direkt terápia (Shrinking) azonban csak kullog a fociedző nyomában.

A cikk az első két epizód alapján készült.

„Mindenkinek szüksége lenne terápiára” – hallottam rengeteg embertől ezt az állítást, miután meséltem nekik arról, hogy én is próbát tennék eggyel. A mentális egészségre való odafigyelés korunk slágertémája – úgy a hétköznapokban, mint filmen (Terápia, Az agyturkász a szomszédból). Miért is lehet ez? Ennyire elcseszett populáció volnánk? Hiányzik belőlünk az önreflexió? Vagy csupán ennek van épp divatja?

Valószínűleg a szüleink és az ő szüleik nemzedéke közel sem foglalkozott annyit saját mentálhigiénéjével, mint mi, akik számára kiszélesedtek a lehetőségek, ám ez nem generált több boldogságot. Maradtak a hétköznapi problémáink: a sérült családi dinamikák, az állandó megfelelni vágyás, a bizalomhiány, az örökölt sorstragédiák. Mindezzel szembekerül az üzenetrendszer, amit a fogyasztói társadalom diktál: a boldogság csak egy karnyújtásnyira van. Mégsem találjuk.

Bizonyos szempontból abszurd az, hogy az emberek egyfajta szolgáltatásként fizetnek valakinek, hogy meghallgassa a problémáikat, reflektáljon rájuk, keresztkérdésekkel és különböző gyakorlatokkal segítsen a pácienseknek átugrani azokat az akadályokat, amelyeket egyedül képtelenek lennének. A pszichológus feladata nem megoldani a kliens gondjait, csupán segíteni számára a befelé figyelést, feltárni az ellentmondásokat és biztosítani, hogy a lelke barlangjának különböző tárnáiban sorra felgyúljanak a fények. Ennek a módszernek a távolságtartásával szakít a Direkt terápia című sorozat.

Jason Segel, az Így jártam anyátokkal színésze alakítja Jimmyt,

a terapeutát, akinek élete szétesőben van: sok esetben jobban, mint a tőle segítséget remélőknek. Felesége egy évvel ezelőtt halt meg váratlanul, és lányával azóta sem igazán jó a viszonyuk. Emellett egy önsanyargató, fegyelmezetlen és felelőtlen ember lett belőle, aki rögtön az első jelenetben gyógyszerre iszik és prostikat fürdet a kerti medencéjében. Nem boldog; egy padlón lévő apa, aki már semmire se képes figyelni. Különösen pácienseire nem, akiknek vissza-visszatérő témái és pitiáner problémái úgy felidegesítik, hogy kifakad belőle az igazság.

Az „ami a szívén, az a száján” terapeutára itthoni példa Dr. Csernus Imre volt. Az ő műsora egyfajta referenciaként szolgált a magyar társadalom számára, hogy a belső gátak áttörésének módja a közvetlen verbális agresszió, a tettre sarkalló kemény bánásmód, amely sok esetben a kezelőorvostól való szorongásból is fakadt. Jimmy azonban nem egy Csernus, ő csak elmondja, amit érez, sőt, a drámalicitbe is beszáll néha „a feleségem meghalt” mindent ütő kártyájával.

A Direkt terápia készítői tisztában voltak azzal, hogy ez egy mérhetetlenül etikátlan, minden szakmaiságot nélkülöző eljárás, amelyet Jimmy folytat.

Azonban az új utak kitaposása (ahogy az a sorozat intrójában is látható) egészen felvillanyozza őt, és mintha megtalálná a szükséges lendületet ahhoz, hogy rendbe tegye életét. Voltaképpen Jimmy az orvosi szabálykönyvet félredobva, a saját kezeltjeinek rovására juthat el saját megváltásáig. Ez azonban egyelőre nem kap elég kritikái élt a történetben. Úgy tűnik, Jimmyt szar élete és unortodox módszerei kimosdatják minden bajból. Még felettese, Paul (Harrison Ford) is szemet huny felette, mivel látja, hogy a depressziós férfi hosszú idő óta először lelkesedik valamiért.

Érdekes lesz vizsgálni a sorozat további részeinél, hogy ábrázolják majd ezt a morálisan megkérdőjelezhető karaktert. Ergo: vajon tényleg be lehet-e söpörni mindent a személyes traumák mögé, vagy felelősséget is kell vállalni a mások életébe való közvetlen beavatkozásért? A nagysikerű és elsőrangú depressziógyógyszerként funkciónáló Ted Lasso alkotói (Brett Goldstein és Bill Lawrence) a futball köré épülő vígjátéksorozatukban szintén rengeteget pedzegetik a karakterek személyiségét, motivációikat, rejtett traumáikat, rendre érzelemgazdag és katartikus formában. A Direkt terápiánál is fel lehet fedezni ezeket az ambíciókat, de könnyen lehet, hogy a Jason Segellel kiegészült írógárda erre nem lesz képes – és mindez a főszereplőn múlik.

Jimmy ugyanis túl nagy lúzer.

Az amerikai futballedzőből európai „rúgós focira” váltó Ted Lasso bár kívülálló volt és semmit nem értett a sportághoz, az emberekkel tudott bánni és erős morális kóddal rendelkezett. Megtanította mindenkinek, hogy bármi is történjen a pályán, ha az életedet összeszedted és egyenes vagy, már győztél. Jason Segel karakteréről tudjuk, hogy rossz apuka, rossz barát, rossz kolléga, és még abban sem lehetünk biztosak, hogy legalább középszerű terapeuta-e. Ráadásul Jimmy életében nincs ideológia azon túl, hogy alternatív utakat kell járnunk a bajaink megoldására, mert megrekedtünk.

A mellékkarakterek közül is csak meglepően Harrison Ford emelkedik ki, akinek ez a második sorozatszerepe. A rendre mogorva vén szivarokat játszó színész itt a viselkedészavarokkal foglalkozó központ vezető pszichológusa, nem mellesleg Parkinson-kórban szenved. A faarcú, sokszor szarkasztikus megszólalásai, és Jimmy lányával való közös jeleneteiknek melegsége azonban mind elég ahhoz, hogy legalább az ő sorsára kíváncsiak legyünk.

Brett Goldstein, Jason Segel és Bill Lawrence igyekeztek egy vicces sorozatot csinálni – és a Direkt terápia poénjai között kétségkívül van, ami működik.

A mindenféle Emmy-díjat összegyűjtő Ted Lasso sem az első három részével ütötte át azt a minőségi szintet, amivel mindenkit meghódított. Könnyen lehet, hogy a Direkt terápia is képes lesz ilyen ütemben fejlődni. Bízunk benne: hiszen egy ilyen kezelés sem érhet véget egyik napról a másikra; hosszú, hétről hétre tartó apró fejlődésekkel érhetjük csak el a vágyott célokat a belső utazás során.

A Direkt terápia az Apple TV+ kínálatában érhető el.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel 2017-ben csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez, 2018 és 2022 között szerkesztőként segítette a lap mindennapi működését. Bár celluloid-mindenevő, kedvencei a morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok, az igényes blockbusterek, emellett szenvedélyes katasztrófaturista is, így nincs olyan egy-kétpontos film, amely ne keltené fel az érdeklődését.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!