Sorozat

Valóság(?) Show – Dispatches From Elsewhere

Jason Segel új sorozata, a Dispatches From Elsewhere mindannyiunk titkos álmát idézi meg: mit tennél, ha valaki kiragadna a szürke mindennapokból azzal, hogy vár rád egy küldetés? Pilotkritika.

A Dispatches From Elsewhere első 22 másodpercéből kiderül, hogy nem egy szokásos sorozatélményben lesz részünk. Az első 22 másodperc ugyanis abból áll, hogy farkasszemet nézünk egy titokzatos, jólfésült úrral (Richard E. Grant), aki szótlanul ül egy narancssárga háttér előtt. Mikor végre a huszonharmadik másodpercben megszólal, kedélyesen konstatálja, hogy elnyerte a figyelmünket, és bemutatja nekünk a történetünk főhősét, Petert.

Peter (Jason Segel) igazi átlagember. Élete abból áll, hogy reggel bevánszorog munkahelyére, ahol egész nap az asztalánál ül, majd a nap végén beugrik a sarki ABC-be, hogy megvegye a vacsoráját, ami mindig ugyanaz: előre csomagolt sushi. Ő az a fajta ember, akit a saját pszichológusa is kicsit unalmasnak tart.

Hősünk már beletörődött az élet monotonitásába, amikor meghívót kap a titokzatos Jejune Intézetbe, egy úgynevezett orientációs képzésre. Kíváncsisága felülkerekedik, és már épp feliratkozna a képzésre, mikor érkezik egy személyre szóló üzenet: „Menekülj, Peter!”

És beindul a nagy kaland. Peter és a többi beavatott belekerül egy nagy macska-egér játszmába, ami a Jejune Intézet és az Elsewhere Társaság között zajlik. Ez utóbbi rejtélyes telefonhívásokkal és utasításokkal teli borítékokkal különböző küldetésekre küldi Petert, és három újdonsült társát: egy fiatal lányt, Simone-t (Eve Lindley), Janice-t (Sally Field), a kedves középkorú hölgyet és Fredwynn-t, (André Benjamin – az Outkast énekese), a paranoiás zsenit. A cél: a gonosz Jejune Intézet leigázása.

A Dispatches alapötlete elég hihetetlennek tűnik, viszont – és azt kell mondjam, ez a legérdekesebb része a sorozatnak – valós történeten alapul:

tényleg létezett San Francisco-ban egy alternatív valóságot létrehozó projekt. Az ezt feldolgozó dokumentumfilmet látva inspirálódott Jason Segel, aki nemcsak a főszerepet játssza, de megálmodója és producere a sorozatnak, sőt, az első epizód rendezői székébe is beleült.

Nehéz lenne beskatulyázni a Dispatches from Elsewhere-t. Kalandos, ennek ellenére lassú tempójú, a néhol hosszúra nyúlt jelenetek vontatott beszélgetésekkel vannak megtűzdelve. A párbeszédek néha nem túl okosak (a legzavaróbb talán a „seggarc” szó ötszörös megismétlése volt egy szóváltás során), de ezt néhány lenyűgözően szürreális, álomszerű jelenet megpróbálja elfeledtetni velünk – például amikor Peter zuhogó esőben önfeledten breaktáncol egy szőrös jetivel.

A sorozat legizgalmasabb eleme ez a realitással való játék.

Nézőként van egy bizonytalan érzésünk, hogy valaki a háttérből mozgatja a szálakat, és amit látunk, az mesterségesen előállított valóság. A láthatatlan narrátor egy csettintésére változtatja a cselekményt, és mi a szereplőkkel együtt vakon sodródunk az eseményekkel.

Ehhez illően a Dispatches From Elsewhere a narrációját tekintve sem hétköznapi: voice-over kommentár, hosszú, kamerába elmondott, a negyedik falat lebontó monológok és rajzfilmes jelenetek váltják egymást. Emiatt kissé eklektikus lesz a végeredmény. Ehhez hozzájön az, hogy epizódonként perspektívát váltunk, és új szereplő szemszögén keresztül követjük a történéseket.

A főszereplőink hétköznapi emberek, és talán túlságosan is azok. A sorozat igyekszik azt ábrázolni, milyen lenne, ha a néző csöppenne bele egy titkos kalandba, de ettől a karakterek nem lesznek elég izgalmasak. Egyedül Simone tűnik ki, aki humorérzékével, könnyedségével megemeli a sorozat hangulatát, és akinek a karaktere, úgy tűnik, nem redukálódik le a transzneműségére. Eve Lindley játékát pedig öröm nézni.

Hogy vajon ez egy összeesküvés, avagy társadalmi kísérlet, egy játék vagy épp átverés, annak korai még kiderülnie. A pilotepizód, bár szorgalmasan lefektette az alapokat, nem igazán jelöli ki a fő irányt, amerre a sztori haladni fog. Különc kis sorozat, sok potenciállal, de ezt mennyire fogja tudni kihasználni, az lesz a fő kihívás.

Avatar

Takács Janka

Janka jelenleg elsőéves hallgató a párizsi Sciences Po egyetem média és kommunikáció szakán. Mozifüggő, legfőképp a régi hollywood-i filmeket és az indie filmeket kedveli, de egy ütős filmzenével bármikor le lehet venni a lábáról.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya