A TV2 új napi sorozata, a Doktor Balaton ugyanabban az esztétikai univerzumban mozog, mint a rivális csatornán futó Keresztanyu című versenytárs. Emitt viszont – a számos gyengeség ellenére – összességében magasabb minőségről beszélhetünk.
Makkosszállás után Balatonmeggyesre is ellátogattunk. Nemrég a Molnár Piroska nevével fémjelzett RTL-es sorozatról, a Keresztanyuról értekeztünk. Most a kicsit korábban indult konkurens napi sorozatra, a Doktor Balatonra vetjük vigyázó szemünket. A nézettségi versenyben az RTL vezet, szakmai tekintetben viszont egyértelmű a TV2-s széria fölénye.
ContentLab&Factory. Beszédes és találó név egy tévésorozatok gyártására szakosodott cég számára. Sokatmondó a referencialistájuk is: A mi kis falunk, Korhatáros szerelem, Drága örökösök, Segítség, itthon vagyok! és a Doktor Balaton. Legfrissebb produkciójuk alkotógárdájának élén a Kapitány-Diószegi Judit – Búss Gábor Olivér duó áll, Kapitány Iván kreatív-igazgatói és produceri közreműködésével.
Ismét egy falusi sorozat – gondolhattuk. Az intenzív, arcunkba mászó médiakampány alapján pedig még azt is várhattuk, hogy megint kapunk főműsoridőben egy parodisztikus hangnemű kisközösségi sitcomot. Egy sajátosan vaskos humorral átitatott, vidéki idilltől duzzadó, csodabogarakkal teli panoptikumot.
A Doktor Balaton viszont sok tekintetben szembe megy az előzetes – nézői és kritikusi – elvárásokkal.
Helyszíne a vidék egy teljességgel kitalált falucskája. Több toposzból összegyúrva. Zsúptetős és mézeskalács házak, újgazdagék ultramodern erődjei, székelykapuk, föld-és dűlőutak, sár és arany. Ám, ez itt most a Balaton-felvidék, Balatonmeggyes község. Még, ha az igazi magyar tengerre nem sok mindenben emlékeztet is, helyenként felismerhető, az érzés kiváltotta nosztalgia pedig jólesőn bizseregtető.
A telenovella története vázlatosan a következő. Az egyik főszálon adott egy simlis, mindig zavarosban halászó, mindenkinek tartozó helyi ügyeskedő, Leó (Gula Péter), kinek telkén csodatévő víz folyik egy csapból (sic!). Pontosabban az éltes kora ellenére virgonc nagypapa (Bodrogi Gyula) földjén. De ez részletkérdés, és a felek meg is egyeznek gyorsan. Csajozós furgonjáért cserébe a tékozló unoka megkapja az aranybányát. Derült égből jön tehát a nagy üzlet, és vele az, ami ilyenkor jönni szokott. Balatonmeggyes népe kiszagolja a bizniszt, és beindul a lassan mindent és mindenkit érintő harc a gyógyvízért és a területért, ahol fakad. A másik cselekményszálon a címszereplő doki kálváriáját göngyölítik. Dr. Balla-Tóth Andrásra (Mészáros András) egy életmentést követő félrehallás következtében ragad rá a Doktor Balaton név, miután édesanyja hamvait a megboldogult kedvenc üdülőhelyén a Balatonba szórta. Előtte azonban missziós orvos volt, akit a rendszer bedarál egy felülről irányított sötét gyógyszerügyletet követően. Elmarasztalják, kórházakban nem dolgozhat, így éppen munkát keres, mikor Leóék bulijába csöppenve találkozik a két hős útja. Rögvest a sármos doki ölébe pottyan a balatonmeggyesi háziorvosi praxis, a helyi doki (Bezerédi Zoltán) szívbillentyű-problémái miatt.
A sorsüldözött jófiúé és a jó útra térni kívánó rosszfiúé.
A Doktor Balaton erényei, hibái és megítélése csodálatosan leképezik aktuális világhelyzetet. Egyfelől meghatározza a vaskos közhellyé érett vélekedés, miszerint a pandémia közepette örüljünk, ha valami elkészül, és ne fanyalogjunk annak nívóján. Másfelől meg ez a vállalkozás nagy erővel próbál kitörni bizonyos skatulyákból, formai kötelmekből, ám mikor már hátradőlnénk, hogy sikerült neki, jönnek a kapkodás eredményezte elkent, félkész, vagy iszonyú művi megoldások. Ennek eredményeképpen időnként egészen elképesztő hullámzásban van az egész produkció minősége. Előfordul egy-egy komolyabb játékfilmbe való súlyos párbeszéd, csodásan eltalált hangsúlyokkal, majd a következő két snittben csupa ripacskodás, elcseszett plánokból egymásra hányt, szétvilágított szcéna jön. És még a kamerának is nekiment valaki.
A hangsúlyok időnkénti remek megtalálása nemcsak műfaji szempontból eredményez izgalmas kevercset, hanem a dramaturgia szintjén is. Imponáló például a sorozatnyitó duplarész tempója, ereje, és kellemes, ahogy ugyanebben az etapban finoman keverednek a puhább krimi és a szerelmi melodráma jegyei. Úgy, hogy abba még a Szomszédok és a marketingjükben sűrűn emlegetett Dallas szintjén mozgó áskálódások is beleférnek. Máskor meg olyan érzésünk van, mintha a Barátok közt alkotói berúgva-betépve megkaparintották volna a technikát egy kis trollkodásra. Gondolok itt például az építési területen lezajló diákfilmes színvonalú maffia-jelenetre. Dermesztő.
A színészi játékot illetően elmondható, hogy egy
uniós forrásból gasztro-kulturális fesztivállá varázsolt falunapot megszégyenítően vegyes a kép.
Találunk itt megsüvegelendő teljesítményeket, mint Bodrogi Gyula bölcs derűvel átitatott pillanatai, vagy Horváth Alexandráé, akinek Leó csajának szerepében minden megnyilvánulása meglepően pontos és maníroktól mentes. Az egyik legszimpatikusabb alakítást pedig a maga visszafogott, de szívmelengető módján Gazsó György adja. Nagyon hektikus viszont Voith Ági jelenléte, aki egyszer például olyan, mint aki ráhúzott a stáb dugi piájára, aminek következtében indokolatlanul széles gesztusokkal, operetti hanghordozással oldja meg jelenetét. Egyel később pedig már visszafogott, csendes, teszi, amit kell.
Az egyik legbántóbb alakítás tulajdonosa Vadász Gábor. A sorozat főgonoszát, a suttyó építési vállalkozót próbálja meg eljátszani. Ám olyan szinten arányt és irányt tévesztett, hogy az már szinte szép. Folyamatosan énekel, meregeti a szemét, és csupa mosoly. Hanghordozása garantáltan megrepeszti a galériák vitrinjeit. Olyan összbenyomást kelt, mintha hirtelen bevágták volna valamelyik tenor énekegyüttes próbáját.
Nagyon úgy tűnik, hogy az is évtizedes magyar sorozatbetegségnek számít immár, hogy a filmzene használata nem tud szervesülni a képekkel. (Persze, vannak üdítő kivételek. Igen, Aranyélet, rád is gondolok.) Vagy igénytelen, semmilyen, de folyamatos prüttyögtetés zajlik a jelenetek alatt, vagy borzasztó eklektikus és gyakran tolakodó a soundtrack. Itt az utóbbival van dolgunk. Műfajilag a lehető legszélesebb a merítés. Ez önmagában talán nem is lenne baj. Ami nagyobb probléma, az esetlegesség. Gyakran azt érezzük, hogy nem fokoz, hangsúlyoz, ritmizál a muzsika a háttérben, hanem felhívja magára a figyelmet. Meg oda nem illő. Betették, amit találtak, és amikor észbe kaptak, lekeverték, de benne maradt a kész anyagban.
Ami számomra a Doktor Balaton messze legszimpatikusabb vonása, az a főszereplő személye, karakterformálása, és úgy egészében a teljes jelenléte. Dr. Balla-Tóth András alakja kicsit kilóg ebből az univerzumból, kiváltképp pedig a honi harsány, ordító színekkel hanyagul felfestett telenovellák világából.
Mészáros András pedig tökéletes választás erre az összetett, vívódó, valósághű figurára.
Közhellyel élve ő a srác a szomszédból, akiről nem gondolnád, hogy doki. Mészáros remek drámai színész, aki viszont néha – talán az instruálás hiányosságai okán is – keresi alakításában a helyes arányokat, a hangsúlyokat. De igyekszik becsülettel. Kicsit olyan, mint egy eltévedt, szűkszavú western figura. Tétován nézi az őt körülvevő ordító karnevált. Amikor viszont cselekedni kell, nem haboz. Ezért hibázik is. Mint mi magunk. A Doktor Balaton ezen vonása számos, fentebb felvázolt gyengeséget kiolt, semmissé, megbocsáthatóvá tesz.
Összességében elmondható, hogy a Doktor Balaton napi sorozathoz képest komorabb hangütése lehetett az egyik oka annak, hogy 2-3 rész után elpártolni látszik a közönség egy része a balatonmeggyesiek mellől. A másik ok talán a sorozat meglepően életszerű helyzeteiben, földközeli figuráiban keresendő, ami ennélfogva az olcsó eszképizmus igényének kevésbé felel meg. Szemben például a Keresztanyu teljességgel elrajzolt, túljátszott, súlytalan momentumaival. Kinek a pap, kinek a paplan.
A Doktor Balaton aktuális részeit minden hétköznap sugározzák a TV2-n 19.40-től, illetve a már leadott epizódokat a csatorna hivatalos honlapján lehet megtekinteni.
