Sorozat

A bandák földjén – Echo 3

Az Apple TV+ legújabb szériája, az Echo 3 Kolumbia dzsungelébe, s vele az amerikai külpolitika iszapos lápvidékére kalauzol minket. Bolyongásunk közben a túravezetőnk viszont olyan gyermeki lelkesedéssel, áhítattal magyaráz és bámészkodik, hogy szó szerint szurkolnunk kell neki, el ne tévedjen. Az első három óra után gőzöm sincs merre járunk, de olyan magabiztosan gesztikulál, hogy elhiszem neki, tudja merre van az arra.

A kritika az első három epizód alapján készült.

A Bambi (Luke Evans) és Prince (Michiel Huisman) fedőnevű katonák egy végzetes bevetésen elvesztik egymásba vetett bizalmukat, ám szemük közös fénye, Amber (Jessica Ann Collins) gondoskodik a kötelék megőrzéséről. Az addikciókutató hölgyet ugyanis kolumbiai expedíciója során egy gerillatevékenységet folytató szervezet elrabolja. Bambi a testvérét, Prince a nejét siratná, de inkább összefognak, hogy az idegeket őrlő bürokrácia és politikai játszmák árnyékában megmentsék őt. Projektjük azonban nem marad sokáig fedett akció. Az Egyesült Államok és Kolumbia hadászati kollaborációja (és hidegháborús feszültsége) a mediatizált nyilvánosság terébe költözik az idealizált újságíró megtestesítőjének, Violettának (Martina Gusman) köszönhetően.

Beszédes nevet kaptak hőseink. Bambi – azt leszámítva, hogy nem az édesanyját, hanem – az édesapját elvesztette már korán, ebből táplálkozó maszkulinitása azonban egy érzelmi apparátusával hadban álló szarvast rejt. Prince a gazdag család ifjú sarja, pénz és sárm birtokában a világ a lába előtt hever és nem rest egyiket sem saját céljainak elérésére fordítani. Ugyan

az Echo 3 első három epizódja nem adott sok teret férfi színészei számára a kibontakozására,

(Collinsnak szerencsére annál inkább), ami a drámai helyzeteket illeti, de afelé tendál, hogy ez a folytatásban meg fog történni. Főleg azért tartom esélyesnek a hangsúly eltolódását, mert a harmadik epizód végén felsejlő felirat szerint ezzel ért véget a történet első része, maga az expozíció. Lévén egy kvázi teljes történetet kaptunk, így kevésbé érdemes hosszabb távú következtetéseket levonni a sorozat narratívájával kapcsolatosan, viszont egy pilottal ellentétben, sokkal több egzakt információhoz férünk hozzá.

Bizodalmam abban rejlik a folytatást illetően, hogy a szériát az a Mark Boal hozta tető alá, aki nagymestere az egyénközpontú és emóciók vezette katonai thriller műfajának. A kreátor tehetsége az írásban rejlik, (első rendezői kreditje éppen az Echo 3 ötödik epizódjával fog csak megjelenni életművében). Legutóbb J. C. Chandorral együttműködve okozott kellemes meglepetést a Határok menténnel, legfontosabb kollaborációja viszont Kathryn Bigelow-val köttetett. A Detroit és a Zero Dark Thrirty előtt az első közös projektjükkel A bombák földjénnel mennybe mentek. A két (összesen hat) Oscar-díjat érő történetével már karrierje elején kijelölte a filmkészítői irányát, amely a neorealizmust vita tárgyává teszi. Az akkor Barry Ackroyddal tökéletesre fejlesztett dokumentarista stílust azóta is kabalaként hordozza magával projektjeibe, amikben rendre producerként is megjelenik.

Örökmozgó kamera, hosszan kitartott b-rollok (lényegében szép és dramaturgiával bíró vágóképek) tömkelege, a konvencionálistól eltérő dinamikájú montázs, praktikus fények előnyben részesítése és alaposan megdolgozott atmoszféraként zajok és zörejek – ez volt a bombaszakértők történetének vizuális esszenciája, és ez az Echo 3-é is. Szinte minden egyes szekvencia plusz jelentéstartalmat kínál magáról a háború intézményéről, valamint a benne résztvevők lelkivilágáról. Vagyis A bombák földjénre jellemző történetmesélői zseni villan fel itt, ami a fentebb említett, eddig szűken tartott színészi mozgástér miatt még nem tudott kellőképpen kibontakozni. Éppen emiatt

csalóka a kép; aki egy vérbő kommandós filmet vár az Echo 3-tól, az csalódni fog, 

hiszen a sorozat tempója lassú, az absztraktabb értelmezést nem kedvelők számára öncélúnak, sőt unalmasnak hathat az elbeszélésmód. Akik viszont egy Boalra jellemző, rendhagyó akcióthrillerre számítanak, az első felvonás próbára fogja tenni a türelmüket, mivel egy sorozat cselekményvezetése alapjaiban tér el egy filmétől. E két tábor között az objektív szem számára pedig igen feltűnő narratív problémák is akadnak. Evans és Huisman karakterét egyértelműen védi a forgatókönyv pajzsa. Különleges egységben szolgálnak, az igaz, de ez önmagában még nem kellene, hogy automatikus belépést biztosítson akármerre is mennek. 

Az Echo 3 végtelenül naiv: a „kérem szépen”-kifejezés valóban sok esetben hasznos az életben, de nem egy kormányzati, hadászati, hírszerzési egységben, ráadásul egy külpolitikai válság küszöbén. A tucatakciófilmek ismérve az efféle problémamentes helyzetkihasználás, csak most éppen

a Jason Statham-i egyszemélyes gyilkológépet egy teljességgel impotens környezetre cseréltek, amiben csak a hülye (vagy a szegény) nem tud érvényesülni.

Hogy mennyire impotens ez a környezet? Az első epizódban Amber akarata ellenére egy katonai fejlesztésű jeladót csempész táskájába Prince, amit elrablásakor azonnal észre is vesznek, majd érthetetlenül sok idő telik el a cselekményben, mire felmerül lehetőségként az elrabolt lány személyazonosságának és a belőle fakadó értékének kérdése. Tehát annyira, hogy napokba telik rágúglizni az USA egyik legnagyobb hadtechnikai cégének logójára. A 21. században. 

A történetvezetés fájó ritmustalansága és a fentebb még pozitívumot képező audiovizualitás higgadt, „művészieskedő időhúzása” miatt túl sok időm maradt azon tanakodni, hogy ebben a lassú kontextusban, hogyan képesek hőseink a másodperc tört része alatt megkerülni az összes létező direktívát. Ennek ékes példája a harmadik rész nyitánya: Prince a CNN-nek ad televíziós interjút a felesége elrablásáról. Mennyivel izgalmasabb volna azt látni, hogy ez a helyzet egyáltalán hogyan tudott létrejönni, miközben két ország áll rajtra készen, ha kitörne egy háború.

Véleményem szerint ez a legfontosabb fejlődésre váró aspektusa a sorozatnak, és erre még bőven van is ideje. A hátralevő hét epizód során a kiemelt pozitívumok várhatóan konzisztensek maradnak, elég ha csak a bábáskodó Boal habitusára gondolunk. Ahhoz viszont, hogy az a bizonyos bomba igazán nagyot robbanjon, nem elég az audiovizuális ingerek maximalizálása, noha az is igaz, hogy a rendhagyóbbnak számító stiláris koncepció már önmaga egy, a sablonakciófilmektől külön polcra helyezi a sorozatot. Én mindenesetre szorítok, hogy ne pottyanjon le onnan.

Az Echo 3 az Apple TV+ kínálatában érhető el.

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel a PPKE kommunikáció szakos, filmen és újságíráson specializált hallgatója. Ha egy filmben egyszerre jelenik meg a misztikum és a társadalomkritika, nála tuti befutó.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!