Sorozat

A bolsevizmus diszkrét bája – Egy úr Moszkvában

Ewan McGregort a ’20-as években egy fényűző luxusszállodába száműzik a bolsevikok, hogy egész életét annak falain belül töltse, máskülönben azonnal golyót kap a fejébe. A politika, a forradalom és a változások azonban a hotel falain is átszivárognak… a felütés ellenére viszont az Egy úr Moszkvában elsősorban egy lélekmelengető, váratlanul életigenlő és humoros alkotás és csak másodsorban történelmi korrajz. Ám mindkettőnek kiváló.

A kritika az első három rész alapján készült.

A nyolcrészes Egy úr Moszkvában (A Gentleman in Moscow) Amor Towles azonos című 2016-os bestsellerét dolgozza fel, a főszerepen Alexandr Rosztov gróffal (McGregor), akit a bolsevik népi ítélőszék 1922-ben osztályidegennek nyilvánít. A grófnak élete hátralevő napjait aktuális lakhelyén, a Metropol Hotelben kell töltenie. Addigi fényűző lakosztályából egy aprócska padlástéri szobába száműzik és le kell mondania vagyonáról. Szállodai ellátása halála végéig ingyenes, de amint kiteszi a lábát a hotelből, abban a pillanatban lelövik.

Innentől kezdve évtizedeken keresztül luxusbörtönének zárt világából szemléli az Oroszországban zajló változásokat.

Közben egyre mélyülő kapcsolatot épít ki a szálloda személyzetével és vissza-visszatérő vendégeivel, köztük az itt felcseperedő kislánnyal, Nyinával (Alexa Goodall), a szeszélyes színésznővel, Anna Urbanovával (Mary Elizabeth Winstead) és a hotel varrónőjével, Marinával (Leah Harvey).

Amor Towles kétségtelenül az orosz kultúra szenvedélyes szerelmese. Ez ott bujkál cirkalmas mondatai mögött és a minden részletre kiterjedő, visszaemlékezésekkel tarkított, terjedelmes stílusában, ráadásul előszeretettel utal is az orosz irodalom legnagyobbjaira főhősén keresztül. Nagy különbség viszont, hogy Towles az életet nem annak nyomorúságos és tragikus mivoltában ragadja meg, stílusába szerencsés módon egyfajta „amerikaias optimizmus” keveredik. Nem véletlenül hirdeti az alapul szolgáló könyv fülszövege: „Olvasd gyógyírként!” Ezt a szellemiséget a sorozat is minden mozzanatában hűen követi. Hogyan lehetne annál jobban létjogosultságot adni annak, hogy az életnek igenis van értelme, szépsége, romantikája, mintsem ha egy olyan megtépázott térben és időben alapul erre egy történet, mint az 1920-as évek Oroszországa?

Az Egy úr Moszkvában (ideértve a könyvet és a sorozatot is) egyszerűen gyönyörű és kellemes. Érzékenység, szépség és emberség jellemzi, amelyet hangsúlyoz, hogy mindezt a zord külső körülmények ellenére képes képviselni, hasonlóan ahhoz, ahogyan ezt például az Ásatás tette. Viszont míg Simon Stone filmje melankolikusabb, komolyabb hangot üt meg, addig

az Egy úr Moszkvában tele van játékossággal és humorral.

Emellett magán viseli a klasszikus period drama-k hangulatát. Bemutat egy zárt világot, amelyben az apró kis emberi életek és sorsok, a maguk belső szépségeivel, harcaival, boldogságaival, a vendégek egymáshoz kapcsolódásaival még a háborús események és azok zord következményei árnyékában is uralkodnak, álljon bármennyire is feje tetejére a világ. Bármennyire szentimentálisnak is hangzik mindez – de az Egy úriember Moszkvában éppen ilyen. Ezzel pedig eljutottunk a sorozat legbravúrosabb vonásához: Rosztov gróf lehengerlő karakteréhez és Ewan McGregor alakításához.

McGregor olyan Rosztov gróf szerepében, mint egy bohém és szentimentális Poirot. Nem csupán védjegyeként szolgáló bajsza miatt, hanem tartásában, eleganciájában és egy rég letűnt korhoz való ragaszkodásában is. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a kezdetekben pojácaszerepben tetszelgő Rosztov meglepő lelki mélységgel bír. Pillanatra sem szűnő jó modora mellett azonban már-már gyermeki karakter is: nyitott természete, kíváncsisága és jóindulata révén mindenben és mindenkiben meglátja a szépet és jót, őt nézve pedig nem csupán egy főhőst nézünk, akikkel megtörténnek az események, hanem egy komplett világszemléletet, amelyet el akarunk sajátítani.

A Hotel Metropol ironikus módon épp a Kreml szomszédságában helyezkedik el, ami csak még erőteljesebben rásegít arra, hogy párhuzamot vonjunk a szálloda és a gróf lelki világa között. Rosztov még ilyen körülmények között is megéli a boldogságot az olyan látszólag apró örömökben, mint a finom francia borok és a gasztronómia élvezete, kellemes beszélgetések a vendégekkel, vagy éppen dorbézolás a Kalinkára a hotel személyzetével.

És ahogyan a gróf őrzi féltve a belső felszabadultságot annak ellenére, hogy a valóság ezt mind könnyedén darabokra zúzhatná, úgy próbál mentsvárként szolgálni a külvilág elől a Metropol.

Ez azonban csak egy darabig és részben kivitelezhető, a valóságot ugyanis nem lehet maradéktalanul kizárni, ahogyan a Metropol falain, úgy Rosztov erős belső világán kívülre sem. Humor és életigenlés ide vagy oda, a történet előrehaladtával egyre többször elkerülhetetlenül arcon csap az adott kor és tér valósága. Ilyen például, mikor a bolsevikok egy koncert közepén az osztályidegennek nyilvánított zenész kezéből kitépik a hegedűt, majd a hotel elé hurcolva agyonlövik, vagy ahogyan egy filmpremiert követő fogadáson a hotelt elárasztják a molinók Sztálinról.

Érdekes figyelni, ahogyan Rosztov ilyen formában vesz részt abban (vagy inkább marad ki abból), mi zajlik szeretett országában a számára erődként szolgáló hotel falain túl. Ahogyan igyekszik tétlenül, mégis lehetőleg ép eszénél maradva megélni a változásokat úgy, hogy 1922-től haláláig nem hagyhatja el az intézményt. A legnagyobb és egyetlen fizikai értelemben vett szabadságát egy, a szálloda tetőjére vezető csapóajtó jelenti számára.

Az Egy úr Moszkvában első három része után még többet akarunk belőle, és megmutatja, milyen megélni a szabadságot, ironikus módon éppen egy olyan emberen keresztül, akit a szó klasszikus értelmében megfosztottak tőle.

Az Egy úr Moszkvában április 18-tól látható a SkyShowtime-on

Németh Míra

Németh Míra 2019-ben csatlakozott a Filmtekercs csapatához. Miután látta az Amélie csodálatos élete című filmet, 12 évesen döntött úgy, hogy filmekkel akar foglalkozni. Azóta „mindenevő”: szerzői filmeket, blockbustereket, dokumentumfilmeket egyaránt szívesen fogyaszt, különösen kedveli a sajátos rendezői szemléletet, az abszurd humort és a társadalomkritikát a filmekben.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
1 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com