Sorozat

Holtukiglan – Éles tárgyak

A hatalmas sikert elért Holtodiglan és a kevésbé sikerült Sötét helyek filmek után Gillian Flynn első regénye, az Éles tárgyak (Sharp Objects) nem a nagyvászonra, hanem a tévére készült el egy nyolcrészes minisorozat formájában. Őszintén mondom, ezzel mindenki jól járt…

A Holtodiglant a fordulatos története és a nagy csavarjai tették igazán felkapott filmmé néhány évvel ezelőtt, pedig a alkotás igazi nagyságát éppen az adta, ahogy David Fincher stílust adott neki, vagy hogy egész pontos legyek, stílust választott neki. Ő pontosan tudta azt, hogyan elegyítse a drámát szarkazmussal, hogy mikor milyen legyen a felhang és legfőképpen, hogy főszereplője vállára helyezze a súlyt. A Sötét helyek esetében pontosan ezekből nem működött semmi, de szerencsére Jean-Marc Vallée jóval tehetségesebb és megfontoltabb rendező kollégájánál, így

az Éles tárgyak abba a sorba illeszkedik a Gillian Flynn-adaptációk sorában, amelyhez Fincher kövezte ki az utat.

Camille (Amy Adams) riporterként dolgozik a nagyvárosban, ahol a főnöke új feladattal bízza meg: a nő szülővárosában korábban holtan találtak egy lányt, most pedig eltűnt egy másik is. Camille tehát hazatér, hogy tudósítson a történtekről. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy egy „Ki a gyilkos?” típusú krimivel van dolgunk, de villámgyorsan kiderül, hogy az Éles tárgyak messze túlmutat ezen a szubzsáneren.

Hamar rájöhetünk, hogy a helyi rendőr (Matt Craven) minden, csak nem szakmájának kiválósága, de a vidékről odarendelt nyomozó (Chris Messina) sem sokkal jobb nála – a férfiak nemtetszésére a nyomozásba harmadikként beszálló Camille pedig ugyan nem rossz oknyomozó, de nem is a legjobb. Egy klasszikus krimi itt el is vérezne, csakhogy mint írtam, az Éles tárgyak egy percig sem akar az lenni.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a figyelmet elterelné a rejtélyről, csak éppen egy másik úton, konkrétan Camille személyén keresztül közelít hozzá. Itt van ez a nő, aki kicsit flegma, kicsit nemtörődöm. Érezzük, hogy valami nagy vihar dúl a lelkében, és tudjuk, hogy öncsonkításra képes (szavakat karistol a saját bőrébe), ráadásul úgy issza az alkoholt, mint a vizet. Ez a nő érkezik meg gyerekkora színhelyére, és amint meglátogatja anyját (Patricia Clarkson), mi is közelebb kerülünk a problémák forrásához.

Látjuk, ahogy az anyja ott trónol abban a szép nagy házban, ahogy fölényeskedve bábáskodik Camille féltestvére, Amma (Eliza Scanlen) fölött. Amma még csak tizenéves, de máris tele van komplexusokkal. Már nem gyerek, de még nem felnőtt, önmaga viszont nem tud lenni anyja „babaházában”. Ezek után megértjük, honnan erednek Camille bajai, ám a helyzet nem ennyire egyszerű. Ez a találkozás csak a kezdet, amely elindítja azt a folyamatot, melynek során a nőnek szembe kell néznie a múltjával.

Akárcsak Clarice Starlingnak A bárányok hallgatnak-ban, úgy Camille-nek is végig kell mennie ezen az úton, hogy leszámoljon démonjaival és pontot tegyen az ügy végére.

Így lesz Camille a központi karakter, az őt megformáló Amy Adams pedig él a lehetőséggel, a tőle megszokott profizmussal hozza ezt a figurát. Jean-Marc Vallée pedig jó stílusérzékkel egy gótikusan sejtelmes atmoszférát ad a történetnek, de mégsem rugaszkodik el a valóságtól. Hagyja, hogy hősnője szemével ismerjük meg ezt a kisvárost, hogy szép lassan kibontakozzanak a múlt és vele együtt a jelen démonai.

Így lesz az Éles tárgyak remek thriller és még annál is jobb pszichológiai dráma.

A sorozat július 9-től látható az HBO GO-n.

https://www.youtube.com/watch?v=xN9uyMtGVBE

Németh Barna

Németh Barnabás a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar szakon, jelenleg néhány könyvkiadónál dolgozik. Szabadidejében olvas és sorozatokkal foglalkozik, díjszezon idején pedig a díjszezonnal.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com