Egy spanyol kisváros kórházában három hónapon át követhetjük nyomon a Covid-19 járvány első hullámának kibontakozását és pusztítását. Az Életjelek. Egy igaz emberi történet című dokumentumfilm Európa bármelyik városában készülhetett volna, és talán ezért is annyira tanulságos.
Az HBO háromrészes, Covid-19-ről készült minisorozatában Spanyolországban, Sabadell városában járunk a Parc Taulí Kórházban, de valójában bármelyik európai kórházban járhatnánk, hasonló körülmények között találnánk magunkat. Az Életjelek. Egy igazi emberi történet készítői a Covid-19 európai terjedésének kezdetétől, 2020 márciusától júniusáig, három hónapon át követték nyomon a vírus elleni harcot. Spanyolországban napjainkig 90 ezer halottat követelt a járvány, de a dokumentumfilm kezdetekor, 2020 elején még száz fő alatti beteget regisztráltak, ám ez a szám áprilisra hirtelen százezer fölé emelkedett és a film befejezésekor, 2020 júniusában már 240 ezer esetet regisztráltak 27 ezer halottal. Bár a járvány eme kezdeti időszakában a vírus még nem mutatta meg igazi arcát, a hirtelen egekbe szökő számok már jelezték, a félelem nem volt alaptalan.
A dokumentumfilm készítői egy zárt univerzumot képezve, hologram struktúrában, komplexen ábrázolják egy kórház munkáján keresztül a Covid-járvány első hullámának történéseit. A filmben megszólal politikus, hónapokon át részesei vagyunk a kórház életének, látjuk az orvosok kezdeti tanácstalanságát, az ápolónők áldozatos munkáját, a betegek küzdelmét a halálos kórral, a családtagok aggódását – és a háromrészes minisorozat epizódcímei:
Káosz–Remény–Élet jól tükrözik is ezt a folyamatot.
Káosz. A dokumentumfilm fő helyszíne a Parc Taulí Kórház, ahol kilenc, jórészt nagyon idős beteg sorsát követjük végig nyomon, kit a családjához való hazatéréséig, másokat a halálig. A vírus kezdetben láthatólag a legidősebb korosztályt vette célba, a nyolcvanas-kilencvenes éveikben járó öregek életéért küzdenek az ápolónők. Miként az első epizód címe is jelzi: káosz uralkodik, de nem fejetlenség – sokkal inkább tanácstalanság. Mi ez a furcsa kór, ami felütötte a fejét? Eleinte ápolónők kis csapata dolgozik az osztályon, később már egyre többeket irányítanak át a Covid-részlegre, a fertőzöttek robbanásszerű növekedésének ütemében. Követjük sötétben tapogatózó orvosok konzíliumát, akik próbálnak úrrá lenni a helyzeten, de telve vannak bizonytalansággal. Az egyik orvos kifejti, két gyenge pontjuk van: a tervezés és a kommunikáció. Merthogy mi jöhet még, és ebből mit lehet orvosi értelemben közvetíteni a lakosság felé, hogy ne alakuljon ki pánik, de felelősséggel tekintsenek a járvány terjedésére.
Remény. A dokumentumfilm készítői igazán személyes látószögből láttatják az ápolónők, az orvosok és a betegek vírussal felvett harcát. Kívülálló számára bármilyen ijesztő is, közelképekkel mutatják meg az oxigénmaszkkal az arcukon az életükért küzdő öregeket. Ezenközben kihallani a gépek idegesítő, monoton kattogását, ami a betegeket csak tovább borzasztja. Részesei vagyunk az ápolónők személyes beszélgetéseinek és betegeikkel való kommunikálásának, és hiába öltenek formátlan fehér overallt, arcukat is felismerhetetlenül maszkok mögé bújtatva – mindez nagyon emberi.
„Csak szemeket látunk, amik nevetnek vagy sírnak” – mondja egy beteg.
Ellátogatunk a kamerával családi otthonokba is, ápolónőkébe éppúgy, mint az aggódó hozzátartozókéba. Nyomon követjük három ápolónő, Sandra, Isa és Sylvia családjának mindennapjait, ahogy a családtagjaik is próbálják túlélni az időközben elrendelt bezártságot, látjuk a gyerekeiket, akik esténként magukhoz akarják kaparintani a holtfáradtan hazazuhanó anyjukat, na meg a morcos férjeket. Mindenkinek nehéz most, és ezt jól elkapott családi életképekkel átélhetően érzékeltetni is tudják az Életjelek készítői.
Eközben a háttérben halványan kirajzolódik a filmből a spanyol társadalom plasztikus képe is. Egy politikus részéről éles kritika fogalmazódik meg a kormány addigi gazdasági pazarlásairól: „eltapsoltak nagy pénzeket hülyeségekre” , ha az egészségügyet fejlesztették volna, akkor talán most nem kellene ideiglenes járványkórházat felállítani. S bár a kormány időközben vészhelyzetet hirdetett és kijárási tilalmat rendelt el, de a dilemma továbbra is ott lebeg a fejük felett: az emberi életek számítanak-e inkább, vagy a gazdasági leállásokból következő óriási kár?
Élet. A dokumentumfilm végén, egy nyári kerti partin összejönnek az ápolónők és a Covidból felépült betegek, és a családtagjaik. A találkozón közösen felidézik a vírus ellen vívott harcukat, újra átélik az akkor egymásért érzett felelősséget és szolidaritást, az élni akarás győzedelmeskedését Covid idején. Átütő erejű dokumentumfilm az Életjelek. Egy igaz emberi történet. Ugyanakkor nagyon megrázó is, kell némi lelki muníció a végignézéséhez. De igazán megéri.
A sorozat február 7-től látható az HBO GO-n.
