Sorozat

Élj meg minden pillanatot (akkor is ha fáj) – Master of None (sorozatkritika)

Vicces, eredeti, emberi és nagyon őszinte: Aziz Ansari és Alan Yang Netflix sorozata frappánsan és szeretnivalóan mutatja meg, milyen is az, amikor egy szakítás és egy szar munkaperiódus között jól jönnek a barátok, a nevetés, a finom borok és a hamisítatlan New York-i éttermek. Ahogy azt is, hogy igen is néha még ez sem elég. A Master of None hol dilis, hol melankolikus, hol a diszkriminációról, hol a barátságról, hol a családról és hol a kapcsolatok igaz oldaláról beszél, legyen az fejünket-a-falba-verősen frusztráló vagy éppen meghalljuk-a-napsugarakat felemelő. Ansari pedig úgy ahogy van kivételes.

Habár eleinte kicsit döcögősnek hat a sorozat kezdő pár része, a párbeszédek darabossága és a színészi játék nem feltétlen legmagasabb csúcsa miatt (kivétel ez alól a főszereplő Ansari), várd csak ki a végét! Ami a kezdetekben zavaró, az hamar az egyik legnagyobb erénnyé fordul át: a Master of None egyszerűen a hétköznapokról mesél teljesen hétköznapi stílusban, átlagos cselekményszálakkal. Az egész sorozat kellemesen életszagú, olyan fajta hitelességet kölcsönözve a produkciónak, amit kevés amerikai sorozat mondhat magáénak. Ilyen téren (is) erősen érződik a főszereplő, író és alkotó Ansari stand-up comedy-s háttere. Az pedig, hogy olyan témákat is könnyedén és tabuk nélkül, de nem képmutatóan jár körül, mint a homoszexualitás, a diszkrimináció, a sovinizmus csak hab a tortán.

Utóbbi ellenére sem akarja a sorozat se megváltani se igazán kritizálni a világot: szimplán bemutatja, hogy léteznek ezek a problémák. A történetben egy kora 30-as indiai férfit, Devet követjük nyomon, ahogy New Yorkban élve megpróbál betörni a film-, sorozat- és reklámpiacra miközben barátaival és aktuális randipartnereivel végigeszi a város legmenőbb éttermeit. Utóbbi révén egyébként kisebb gasztro-útmutató is a sorozat, ami pikantériát és extra játékosságot ad az egész hangvételhez. Dev végtelenül aranyos, vicces, de koránt sem az az alkat, akitől a nők elájulnak, amint a szobába lép. Sármos és “cuki”, a beszélőkéje pedig kiemelkedő, de sokszor ez sem elég.

Ha a Csajok a 20-as, 30-as nők életét tárja fel kendőzetlenül, akkor a Master of None ugyanezt a célt követve tesz egy átlagos férfit a középpontba és szembesíti a mai világ technológiája által megnehezített (?) párkapcsolat kereséssel.

Legyen azonban bármennyire is friss és szórakoztató az első évad, a sorozat valójában a második évadra forr teljesen össze. Dev egy komoly szakítást követően elhatározza, hogy repülőre ül, Modenába utazik és megtanul tésztát főzni. Ami pedig ez után következik, az egy egyszerűen szemet gyönyörködtető főhajtás a nagy olasz rendezők előtt: az évad legelső része teljesen fekete-fehér, csodálatos olasz zenei aláfestéssel, a festői és varázslatos Modena kis utcáival, kávézóival, éttermeivel és Aziz Ansari hibátlan(nak tűnő) olaszával! De Sica, Antonioni, Fellini, csupa utalás, olykor konkrét képek átemelése finoman, udvariasan és tisztelettudóan. Ez a rész egy utazás az utazáson belül, mi pedig alig bírjuk megállni, hogy ne kapjunk az első táskánkhoz, szedjük elő az útlevelünket és pattanjunk is a legelső olasz gépre, hát még ha az Osteria Francescanába is eljuthatnánk, ahogy azt a sorozatban teszik. (Az étterem jelenleg a világ legjobbja Massimo Bottura chef vezetésével.)

Olyan erős stílusjegyekkel dolgoznak a készítők, olyan bájjal és harmóniával teremtik meg az olasz jeleneteket, hogy kicsit bánjuk is, hogy nem egy egész évad erejéig kapjuk vissza az olasz filmgyártás legvirágzóbb időszakát. Persze nem sokáig búslakodunk, hiszen a második évad nem csak az olasz részek miatt annyira jó. A New Yorkba visszatérő Dev továbbra sem találja az igazit, ez pedig olyan zseniálisan eltalált applikációs randik sorozatát eredményezi, ami nem csak megnevetteti a nézőt, de el is szomorítja: tényleg nem egyszerű a mai világban szinglinek lenni – egyik nemként sem. Aztán szépen lassan mégis megkapjuk a várva várt románcot, de ahogy az lenni szokott – az életben mármint, nem a filmekben -, ez sem megy akadálymentesen.

Az évad befejezése pedig okosan és kicsit gonoszan is nyitva hagyja a történetet. De legalább biztosan megkapjuk a várva várt folytatást!

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..