Sorozat

A lány, aki a vízzel játszik – Enyhülés

Az HBO Max kelet-európai indulása helyi, saját gyártású tartalmakkal igyekszik felkelteni a nézők figyelmét. A lengyel Enyhülést a nemzeti sajátosságok ellenére mégis a szélesebb nézőközönség igényeire szabták: az amerikai televíziós mintákra készült bűnügyi minisorozat elsősorban a skandináv thrillerek stílusát idézi.

Pedig az HBO kelet-közép-európai kínálata már a kezdetektől fogva társadalmi-kritikai fókuszból megvilágított bűnügyi sorozatokkal kecsegteti nézőit. Többek között a cseh Eszmélet és Pusztaság, a román Hackerville vagy a magyar Aranyélet, de számos lengyel produkció, mint a Paktum, az Elvakít a fény vagy – az Enyhülésen szintén közösen dolgozó Szymanek-ék párosának korábbi alkotása – A falka is a volt szocialista országok illúzióvesztett demokráciáit bírálta, elsősorban a rendszerszintű korrupció és különböző társadalmi válságok kérdéskörei mentén. Az Enyhülés azonban szembemegy ezekkel a már-már márkajeggyé váló lokális trendekkel, helyettük történetének műfaji vonásait gazdagítja bizonyos archetípusok és motívumok újragondolt olvasatával.

A fagyos folyó egy fiatal női holttestet hoz a felszínre. Az áldozat a kerületi ügyész lánya, ezáltal az eset a vártnál is nagyobb felhajtást eredményez. Hamarosan viszont az is kiderül, hogy a nő közvetlenül halála előtt adhatott életet – azóta nyomtalanul eltűnt – gyermekének. Az ügy élére az öngyilkos férjét még mindig gyászoló, egyedülálló anyát, Zawiejat (Katarzyna Wajda) nevezik ki. Vajon a magánéletében szintén traumákkal küzdő nyomozónő képes lesz megbirkózni az eset politikai visszhangján túl, az újszülött utáni kutatás feszültségével is?

Xawery Zulawski veterán televíziórendező, valamint Marta és Piotr Szymanek írópartnerek összeszokott csapatként vezénylik le az egymást gördülékenyen követő, bár kissé normatív epizódokat. Mindazonáltal

az HBO saját gyártású alkotásaira jellemző, technikai profizmus ezúttal is garancia a felnőtteket célzó, minőségi szórakozásra.

Ráadásul a szolgáltató védjegyének számító, kifejező, egyedi főcímek sora is tovább bővült. A Billie Eilish által előadott, eredeti dallamokra komponált – üres ipartelepeket, elhagyott éjszakai utakat, kietlen, jeges tájakról készült felvételeket és lehangoló félhomályba boruló, esős életképeket már-már színek nélkül megjelenítő – montázs kiváló illusztrálása a következetesen letargikus látványvilágú, rideg történetnek.

Az Enyhülés szereplői között jellemzően csonka családok, megözvegyült férfiak és nők, a nagyszülők által nevelt, félárva gyermekek kapnak helyet. Kitüntetett jelentősége mégis az anya archetípusának van. A sorozat azon kortárs, kelet-európai alkotások (Olthatatlan, X – A rendszerből törölve) sorát gyarapítja, melyek

újkeletű gender-szemléletében a hősnő nemcsak szembeszáll az elnyomással, de még társadalmi betagozódásra sincs szüksége az érvényesüléshez.

A központi karakterek feminizálják a máskülönben erősen patriarchális berendezkedésű rendszert. Az Enyhülés nyomozónője kezdetben férje elvesztésének traumájától szenved, ami munkáját és magánéletét egyaránt befolyásolja. Ugyan idővel felvetül egy újabb párkapcsolat lehetősége, ami mindkét fronton enyhülést hozhat számára, mégis képes függetlenül helytállni és gondoskodni saját gyermekéről, valamint az elrabolt csecsemőt övező nyomozásról is.

Az Enyhülés cím nemcsak a megolvadt folyóból előbukkanó anyára, az áldozat holttestének megtalálási körülményeire, a bűnesetre utalhat, hanem a főszereplő anya személyes küzdelmei és gyászfeldolgozásának kísérletei is megfogalmazódnak benne. Így a sorozat két központi motívuma – az anya és a víz – még inkább összefonódik. Utóbbi ráadásul a hagyományos értelmezésekkel szemben ellentétes jelentést hordoz: a megtisztulás szimbóluma helyett a bűnbeesést jelképezi. Már a nyitójelenetben is egy hajón ringatózva találkozunk – a férje nyílt vízen elkövetett öngyilkosságára visszaemlékező – hősnővel, aki ekkor értesül a folyóból frissen kihalászott női tetemről. A nyomozás folyamán pedig a „bűn esőcseppjei” hullanak megállíthatatlanul a vétkes kisvárosra, míg egy hídon sor nem kerül az esetet lezáró autósüldözésre, hogy a valódi megnyugvást és családi idillt sugalló befejezés már a biztonságot nyújtó tengerpart napsütötte homokjába rajzolhassa a végefőcímet.

A gyakran kietlen környezetben zajló, rendkívül erőszakos bűntényeket felgöngyölítő és sejtelmes csavarokra épülő nyomozásokat bemutató skandináv thrillerekből kölcsönzött tartalmi elemek és formajegyek képesek ugyan megfelelően borongóssá tenni a sorozat légkörét, mégsem feledtetik a kritikus szemléletmód és a társadalmi kontextus kifejtésének elmaradását. A folyamatosan komor, atmoszférateremtő időjárás és a napfény szinte teljes hiányának hangulata jól illusztrálják a történet távolságtartó érzelmi hátterét, ahogy a fakó, szürkéskék árnyalatú képek és a lassan építkező, komótos jelenetek is ezt a hatást erősítik.

De míg a mintaadó thrillerek stílusa a skandináv országok jóléti társadalmából való mélyebb kiábrándulást fejezi ki, addig az Enyhülés vizuális megjelenése csupán sekélyes hangulati elemként szolgál.

A népszerű sikersorozatok bevált receptje alapján a központi bűnesethez kapcsolódó szálak széles spektrumot járnak végig, ezzel szolgálva ki a lehető legtöbb néző igényeit. A hősnő viharos magánéletétől kezdve, egy időközben kibontakozó munkahelyi románcon át, a különböző politikai és vallási konfliktusokig számos eltérő történettípusnak lehetünk tanúi. A hangsúly mégis végig a thriller és a krimi műfaji komponenseire helyeződik. A sorozat fő fordulatai kizárólag a nyomozás ügymenetére koncentrálnak és annak feszültségét alapozzák meg.

A nagyrészt kifejtetlen mellékszálak súlytalanul lógnak az egysíkúvá váló narratíván, noha a történet ezen összefüggései adhatnának valódi mélységet a szokványos bűnügyi elbeszélésnek.

A cselekményt övező magán- és közéleti események jobbára elvarratlanok maradnak, így az Enyhülés különösen felületesnek hat a szolgáltató kínálatából elérhető más, hasonló tematikájú alkotásokkal (Easttowni rejtélyek, Éles tárgyak) szemben.

Az Enyhülés – bár megvalósításában a megszokott HBO minőséget képviseli – szakít a csatorna korábbi, saját gyártású tartalmainak hagyományaival. A lengyel sorozat a helyi viszonyokra reflektáló társadalmi mondanivalót és a kritikus szemléletmódot bevett műfaji sémákra cseréli. A szélesebb közönséget megszólítani vágyó törekvések ugyanakkor egy felszínesebb alkotást eredményeznek.

Az Enyhülés április 1-től látható az HBO Max kínálatában.

A cikk a Filmtekercs.hu gyakornoki programjának keretében készült.

Lubianker Dávid

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
1 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!