Jelentőségteljes álmokkal, hosszú csendekkel és paranormális jelenségekkel huszonöt év után visszatért David Lynch és Mark Frost kultikus sorozata. Misztikus krimiket bőven kitermelt a tévé világa az elmúlt években, mégis hatalmas várakozás övezte a visszatérő Twin Peakset, amely nem okozott csalódást a rajongóknak.
A huszonöt év alatt a kisváros világában is és a mi életünkben is sok változás történt. Egy-két újabb generáció csatlakozott a rajongói körhöz, amely már a maga 1990-es megjelenésével is megrengette a hitet arról, hogy mit jelent a tévé sorozat fogalma. A szüleim generációja is hetente lelkesen tapadt a képernyőhöz, hogy végre megtudja, ki ölte meg Laura Palmert, és hogy kiderüljön, mi a fene folyik ebben a furcsa, Twin Peaks nevű kisvárosban, és az azt körülvevő félelmetes erdőségben. Bár sok mindenre fény derült az előző évadokban, így is számos dolog maradt megválaszolatlanul.
Aki arra számít, hogy az új, 2017-es sorozat majd eltünteti a fejtörő kérdéseket az elméjéből, csalódnia kell.
Twin Peakshez, a korábbi részekből már megtanultam, nem szabad elvárásokkal nekiállni. Jó néhány rész megnézése után megtörtént, hogy a padlóról kellett összekaparnom az államat. Lynch és Frost spekulációt ébresztő történetírási módszere nem halványult az évek során, a cselekmény közben sok olyan abszurd és vicces jelenettel találkozunk, amelyek célja valószínűleg színtisztán a szórakoztatás. A miértekre pedig mindenki maga adhat egyéni választ.
Persze koránt sem mondható, hogy minden szál elvarratlan marad. Az új sorozat több helyszínen, nagyobb szereplő gárdával játszódik, mint az első két évad, amelynek része a régi szereplők háromnegyede is. Egy részük tisztességgel megöregedett, mások gyakorlatilag utolsó szerepüket játszották el életükben, ezért több epizód emléket kíván állítani nekik. A történetben most is ugyan úgy találkozunk gyilkossági üggyel, alternatív világokkal és szívmelengető szerelmi történetekkel, amelyek szorosan összefüggenek a teljes Twin Peaks korpusszal. Ezért érdemes előtte feleleveníteni az első két évadot, illetve a Twin Peaks: Tűz, jöjj velem filmet, amely Laura Palmer meggyilkolása előtt történt néhány napot mutatja be a fiktív Washingtoni kisváros életéből. Akinek sikerült beszerezni Mark Frost könyvét (Twin peaks titkos története, Athenaeum, 2016), talán még nagyobb előnye van. Újjonnan csatlakozóknak elképzelhető, hogy nehéz lesz követniük az esemény szálakat, mert visszautaló, megmagyarázó dialógusokkal nem szolgál.
A karizmatikus Dale Cooper, miután BOB átvette az irányítást, félelmetesen karizmatikussá válik, az eredeti ügynökünk pedig elképesztő kalandok közé keveredik, mind a túlvilágon, mind a valósban. A dolgok mögött pedig olyan régi szereplők munkája sejlik át leginkább, akik valójában meg sem jelennek a sorozatban. A Twin Peaksben zajló események mellett las vegasi maffiózók, dél dakotai panellakosok és új mexikói fiatalok életébe is betekinthetünk, és végül azt is megtudhatjuk, hogy pontosan mi is volt a Blue Rose (Kék Rózsa) ügy. A legnagyobb meglepetés azonban Cooper ügynök egyik régi kollégájának a kilétéről ér bennünket, amely egészen az utolsó részig meglepetésekkel szolgál.
Az új évad szereplői között sok fiatal ismert színésznő kapott epizódszerepet, mint Sky Ferreira, Ashley Judd, Amanda Seyfried, és újabban Lynch múzsájaként emlegetett énekes-színésznő, Christa Bell. Az utóbbi, bár majd minden részben benne van, karakterének jelentősége körülbelül díszlet szintet üti meg. A rendező érzékenységét a szép nők iránt nem kezdte ki az idő. Azonban mellettük zseniális alakításokat láthatunk olyan színészektől is, mint Tim Roth, James Belushi, Naomi Watts vagy Laura Dern. A színészi virtuozitás mellett a sorozat csodálatos vizuális élményben is részesít. Lynch festői érzékenységét többszörösen kamatoztatja az új technológiáknak köszönhetően, amelyre a modern filmkészítés ad lehetőséget. Egyes jelenetekbe kissé esetlen lett a színek és a háromdimenziós animáció keveredése, továbbra is a képvágással, hangeffektekkel és egyéb manuális technikákkal megoldott álomszerű jelenetek lettek a leghatásosabbak.
A sorozat nyolcadik része pedig egy filmművészeti mestermű, amelyben minimális dialógus mellett a képi narratíva dominál. A sorozat utolsó epizódját azonban az teszi szomorúvá és egyben irritálóvá, hogy a készítők kijelentették, nem fogják folytatni a sorozatot.
A Twin Peaks sorozat megosztó jellege megmarad. Ha ráérezel a hangulatára, csak imádni tudod, ha várni mersz tőle valamit, akkor meg inkább összekavar. Tény, hogy türelem kell hozzá, mert a mai néző már szinte hozzászokott a rohanó, szájbarágós alkotásokhoz. Az összehasonlíthatatlan hangulat azonban egy szikrázó gyöngyszem, még akkor is, ha egyes dolgaiban már némileg maradinak számít.
