Mi vonzóbb: az örök megszállottság gyötrelmében élni egy természetfeletti világban, avagy nyugodt, átlagos életet élni a való világban?
Londoni rémtörténetek címmel a brit-amerikai koprodukcióban készült misztikus-gótikus horror- és drámasorozat első évadját 2014 őszétől láthatták a hazai nézők. A sorozat eredeti címe: Penny Dreadful, a 19. századi folytatásos brit ponyvaregények angol elnevezése, melyek akár a gótikus horror filmek előzményének is tekinthetők. Ezekben a ponyvákban tűntek fel először városi környezetbe helyezve a gótikus horror ismert toposzai: vámpírok, démonok és a gonosz egyéb, természetfeletti alakváltozatai.
Bár mellékszálként „valódi” – Hasfelmetsző Jacknek tulajdonított – gyilkosságok is történnek a városban, a minisorozat történései élet és halál közötti létállapotok lehetséges formái körül bonyolódnak, az ókori Egyiptom halálkultuszát ötvözve a viktoriánus London természetfeletti világával.
A vontatottan induló történetben az Afrika kutató Sir Malcolm Murray (Timothy Dalton) és Vanesse Ives (Eva Green) is egy természetfeletti lény által elrabolt lányt, Minát keresi, kutatásukhoz hívják segítségül az Amerikából érkezett pisztolyhőst, Ethan Chandlert (Josh Hartnett). Bár médiumot is bevetnek, törekvésük eredménytelen. A múltból lassan kibontakozó történet valójában két, szomszédos birtokon élő arisztokrata család egymásba fonódó, titkokat rejtő drámájáról szól. E családok lányai, Vanessa és Sir Malcolm Murray lánya, Mina elválaszthatatlan barátnőkként együtt nőnek fel, s elsőként Mina talál magának délceg vőlegényt. Hogy mégsem lesz esküvő, arról Vanessa gondoskodik: a szertartás előtti éjszakán elcsábítja barátnője vőlegényét, mely aktusnak a menyasszony szemtanúja lesz. A botrányba mindkét család belerokkan. Mina elmenekül otthonról és később egy természetfölötti vámpírlény elrabolja őt. Vanessa a bűntudattól orvosilag kezelhetetlen lelki beteggé válik, mígnem maga az ördög bújik belé. Murray a megszállott lányt akarja felhasználni lánya visszaszerzéséhez Ethan Chandler segítségével.
A sorozat eredetiségét az adja, hogy híres 19. századi regények olyan gótikus ikonjai szerepelnek benne, mint Oscar Wilde Dorian Gray-e, Mary Shelley Frankenstein doktora, vagy Bram Stoker Drakulájából Mina. De míg a korabeli kiadó Oscar Wilde regényéből törölte a homoszexuális tartalmú részeket, addig a sorozatban tanúi lehetünk Dorian biszexualitásának is. Mary Shelley Frankensteinje pedig itt is korának modern, materialista természettudományt művelő orvosa, de nem cinikus és amorális tudós, aki a monstrum megteremtését követően elmenekül a következmények elől. Sokkal inkább olyan apafigura, aki felelősséget érezvén teremtményéért, próbálja őt tanítani és bevezetni a világba.
A Vanessa lelki bajának gyógyításáról szóló epizód külön érdekessége a „pszichoszexuális izgalom”, a hisztériakezelés korabeli „tudományos” módszereinek megdöbbentően realisztikus bemutatása: a jeges vízzel telített kádban „kezelés”, injekciók garmadája, végül a lobotómia.
A sorozat több szereplője is transzcendens létállapotok határmezsgyéjén mozogva a mulandóság és az örök halhatatlanság kérdésén tépelődik. Victor Frankenstein (Harry Treadaway) a halandóság feletti győzelemnek tekinti teremtményét. Míg az örök ifjúságra vágyó Dorian Gray (Reeve Carney) felett megállt az idő, így a szexuális aktusuk során az egyiptomi Halottak Könyvében megírt átok – mintegy időkapun át – rajta keresztül teljesül be Vanessán.
Annak ellenére, hogy négy rendező jegyzi a sorozatot (Dearbhia Walsh, James Hawes, Coky Giedroyc, Juan Antonio Bayona), a nyolc epizód egyenletes színvonalát tekintve ez alig észrevehető. Bár időnként érezhető, hogy díszletutcák között járunk, a film képes átélhetően felidézni a korabeli London lidérces lényekkel terhelt, nyomasztó atmoszféráját. A gót irányzat központi eleme a teatralitás és drámaiság, ami az erős – néha már hatásvadász – párbeszédekben éppúgy tetten érhető, mint a színészi játékban és a cselekményvezetésben, melynek a képi elemek kitűnően alájátszanak. A sötét és bizarr környezetben játszódó történet az első döcögősebb epizódokat követően folyamatosan fokozza a rejtélyt és feszültséget, ami mindvégig kitart.
A gótikus horror visszatérő témája a kettősség, ami miatt a hősök más arcukat kénytelenek mutatni a külvilág felé, mint amilyenek valójában. Majd minden szereplőt jellemez ez a kétarcúság, valami feloldhatatlan titok rejtegetése a világ elől, és az egyéni bűnök miatti szomorúság és bűntudat, ami összetetté teszi a karaktereket. A sorozat nagy ajándéka Eva Green alakítása Vanessa igazi dark gothic személyiségének megjelenítésével. Játékának csúcspontja a zseniális ördögűzős jelenet, de a levitációja is lélegzetelállító. Kiemelkedő még Sir Malcolm Murray szerepében Timothy Dalton alakítása. Az Afrika-kutató lelke is titkokkal teli, és fia haláláért bűntudattal terhelt. A sövénylabirintus jelenet pedig, a szomszéd birtok asszonyával, még azt a lehetőséget is meglebegteti, hogy Vanessa is az ő lánya. Timothy Dalton kiválóan játssza el a családjához ragaszkodó, de folyton távoli tájakra vágyó és új kalandokat kereső férfi gyötrődő figuráját.
A sorozat folytatását tekintve nagy kihívást jelent az első évad záró jelenete. A katolikus paphoz tanácsért forduló Vanessa a számára gyötrelemmel járó megszállottságról panaszkodik, mire a pap nekiszegezi a kérdést: „Tényleg átlagos akarsz lenni?”
Aki szereti ezt a fajta borzongást és vonzódik a természetfeletti lényekkel benépesített világhoz, minden bizonnyal kedvét leli majd a Londoni rémtörténetek második évadjában is. Ám aki nem fogékony erre, ne erőltesse. Ez esetben viszont talán soha nem tűnődik el azon, mi vonzóbb az életben: örök megszállottságban gyötrődni egy izgalmakkal telített természetfeletti világban, avagy nyugodt, átlagos életet élni a való világban.
A sorozat második évadának első részét ma este 22:30-tól nézhetitek az HBO 2 műsorán!
