Sorozat

Fény az erdő mélyéből – Sweet Tooth: Az agancsos fiú

Sosem érkezhetett volna jobb időben a Sweet Tooth: Az agancsos fiú – a Covid idején egy járványtól megritkított társadalomban félig ember-félig állat gyerekek születnek. Jim Mickle az azonos című képregényen alapuló szériája nem sokat tesz hozzá a járványos diskurzushoz, de remek drámát kerekít a család és a túlélés természetéről. A kritika az első három rész alapján készült.

A Netflix jó érzékkel süllyeszti középszerűségbe fantasy szériáit, így az olyan egyszer nézős nyitóévadok után, mint a Jupiter hagyatéka, a Warrior Nun, a Cursed: Átkozott vagy a nem saját fejlesztésű A Baker Street-i vagányok, hatalmas felüdülés Jeff Lemire a Vertigónál megjelent képregényének, eredetileg a Hulura szánt adaptációja. Az eredeti, 2009 és 2013 között megjelent sötét tónusú képregény 40 részben követte az ember-szarvas hibrid kisfiú, Gus, az őt protezsáló Jepperd és a hibridekkel kísérletező Dr. Singh történetét. A képregény 2015-ben kapott egy 8 oldalas kiegészítést, majd 2020-2021-ben (az időzítés, gondolom, nem véletlenül előzte meg a sorozat premierjét) egy 6 részes folytatást The Return címmel.

A széria követi a képregény által kijelölt utat:

középpontjában Gus (a mindössze 11 évesen több tucat szerepet és számos díjat magáénak tudó Christian Convery megformálásában) áll, akit édesapja (Will Forte), hogy megkímélje a betegséget a hibrid babák nyakába varró fejvadászok dühétől, a Yellowstone park egy elhagyott zugában akar felnevelni. Apja próbálja burokban tartani fiát, de sokan vannak a minden bajukért hibáztatott hibrid nyomában. Apa és fia közös élete szinte idillinek mondható mindaddig, amíg rájuk nem akadnak.

Amikor egy tragédiát követően végül Gus magára marad, az agancsos fiú az adaptációban a nagydarab fekete focistává avanzsáló Tommy Jepperd (a Végjátékból és a  Trónok harcából is ismerős Nonso Anozie) mellé sodródik, akit kezdetben a saját túlélésén kívül semmi más nem érdekel. A páros azonban lassan összeszokik, és együtt indul neki egy biztonságosabb élet keresésének: széria első három részében Coloradóba próbálnak eljutni, ahol menedéket és a kisfiú anyját remélik megtalálni. Mindeközben Dr. Singh (a BAFTA díjas Adeel Akhtar) kétségbeesetten keresi a gyógyírt felesége betegségére, ami talán összefüggésben van a hibridek megjelenésével.

A sorozat kreátora, Jim Mickle neve talán nem cseng ismerősen a hazai nézőknek: eddigi munkássága – melyek között megtaláljuk a patkányos-mutáns horrort, a Mulberry Streetet, a Sundance TV-n három sikeres évadot produkáló Hap and Leonardot és az időutazós-sorozatgyilkosos A Hold árnyékábant – nem keltett túl nagy hullámokat ezidáig,

de ez talán megváltozhat az új széria láttán.

A Robert Downey Jr. cégében készült széria nyolcrészes első évada Jeff Lemire-t képregényírót is producereit között tudhatja – bár nem egyszer láttuk, hogy alkotók a saját műveiket megerőszakolva bólintottak rá egy-egy adaptációra, a jelek szerint most jó kezekbe került az alapanyag és az eredetihez méltó feldolgozás született.

A sorozat a járvány kitörésének pillanatában, egy eszméletlen erős (bár kellő számú vírusos mozit látva közhelyesnek tekinthető) felütéssel kezd: egy másodperc alatt szippantja be a nézőt, akit aztán (legalábbis a nyitó epizódokban) többet nem is ereszt. A remek színészeknek, a jól megírt karaktereknek és a humort sem nélkülöző párbeszédeknek köszönhetően a Sweet Tooth: Az agancsos fiú nagyon könnyen megszeretteti a szereplőit. Az egyes részek újabb és újabb karaktereket vezetnek be, és egyre több információt osztanak meg az Összeomlás utáni világról: megismerjük az újonnan kialakult társadalmi rendet, felfedezzük a túlélők életét irányító szabályokat, az ellenállás egységeit.

 

A történetmesélés egyik fontos eleméül az alkotók hőseiket nagyon látványos és ellentmondásos közegekbe helyezik: a poszt-apokaliptikus világban is burjánzó természet és a családokban a szörnyűségek árnyékában is élő csendéletek reménnyel töltik meg a nézőt. Az ambivalenciát az is erősíti, hogy a történetet Josh Brolin narrációja kíséri, ami egyfajta mesés keretbe helyezi a borzalmakat – ezzel is sugallva, hogy nem egy hagyományos disztópiával állunk szemben. Az ilyen típusú történetek rendszerint rossz, vagy legalább keserédes véget érnek, és az esetek legkisebb részében vonul végig rajtuk olyan fény, amit a Sweet Tooth minden pillanatban érzünk. A sorozat egyik legnagyobb teljesítménye, hogy bár nem fukarkodik a szörnyűségek felvázolásával,

mindvégig életigenlő és reménykeltő tud maradni.

A tíz évig izoláltságban élő Gus személyiségén keresztül képes megmutatni az ember mindenre rácsodálkozó természetét, és azt a kivételes képességét, ami talán segített meghaladni állati természetét: a felnőttekben is élő gyermeki jó valamennyi rosszon felülemelő erejét. Különösen erősen jelenik meg ez a motívum Jepperd karakterén keresztül, aki cinizmusát és önzőségét részről részre hátrahagyva igazi apafigurává érik a cselekmény előrehaladtával, és akinek segítségével – tanításait és mintáját szembeállítva Gus vérszerinti apjával – az alkotók a család újraértelmezéséről is tudnak mesélni.

A széria másik fontos gondolati csomópontja az emberség és a túlélés témája körül mozog: a néző a meghozott borzalmas döntéseket látva újra és újra felteszi magának a kérdést, vajon ő mit tenne a szereplők helyében. A hibridek jelenléte szinte követeli, hogy elgondolkodjunk azon, mi teszi az embert emberré: vajon a finom falatokat messziről kiszúró szaglás, a legkisebb neszekre is moccanó fül – vagy a saját érdekeinkért és meggyőződéseinkért mindenkit letaroló erőszak állatiasabb? Ez utóbbi témakört az alkotók tovább árnyalják Dr. Singh történetszálával, akinek nap mint nap olyan etikai dilemmákkal kell szembenéznie, amire nem készítette fel a hippokratészi eskü.

Szerencsére a széria nemcsak a gondolatiság terén remekel: nagyszerű képekkel mesél, és – bár nem ez adja a cselekmény gerincét – időről időre egy jól megkomponált (és végre nem öncélúan erőszakos) akciójelenetet is bedob – ha minden eszerint megy tovább, a Netflix egyik legszebb, legszerethetőbb fantasy szériáját kaptuk a Sweet Tooth formájában.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Jelenleg a Filmtekercs Vizuális Kultúráért Egyesület alelnökeként a Filmtekercs offline rendezvényeiért és partnerkapcsolataiért felel. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés