Sorozat

Lehet-e sablonokból várat építeni? – Firefly Lane: Szentjánosbogár lányok

A Netflix új dramedy-sorozata, a Firefly Lane: Szentjánosbogár lányok a sztárműsorvezető, Tully Hart és a háztartási teendőknek élő Kate Mularkey lassan harminc éve tartó barátságát mutatja be annak minden szépségével és zökkenőjével. Valamint fordulatokkal, amikre számítunk, és poénokkal, amiket már hallottunk.

A Kristin Hannah azonos című regénye alapján készült sorozat három idősíkon zajlik: a ’70-es években, mikor a tizenéves Tully (akit ekkor Alissa Skovbye, majd később Katherine Heigl alakít) és Kate (Roan Curtis, majd Sarah Chalke) megismerkedik. Ahogyan az lenni szokott, nem is különbözhetnének jobban egymástól. Tullyt állandóan betépett, hippi anyja (Beau Garrett) „neveli”, míg a szomszédban lakó Kate családja látszólag megtestesíti a tökéletes amerikai mintacsaládot. A ’80-as évek végén betekintést kapunk kettejük fiatal felnőtt korszakába, az egyetemi éveikbe, első munkahelyi szárnypróbálgatásaikba és az álmaikba, hogy híres újságírók legyenek. A „jelen” pedig 2003-ban játszódik, amikor Tully Hart, az imádott sztár

egyre kevésbé képes figyelmen kívül hagyni, hogy a tinédzserkora óta áhított hírnév és csillogás birtokában mégis magányos és boldogtalan.

Eközben Kate egy elviselhetetlen kamasz anyja és egy válófélben lévő feleség lett, aki mindent feláldoz a háziasszonyi és a szülői munkaközösség oltárán. Annak ellenére, hogy két végletekig eltérő életet élnek és éltek mindig is, Kate és Tully igyekeznek tartani magukat ahhoz az elhatározásukhoz, hogy örökké egymás támaszai lesznek.

A legjobb barátnős sorozatok reneszánszukat élik napjainkban – ahogyan élték nagyjából az elmúlt húsz évben is. A Netflix a Firefly Lane előtt nem sokkal rukkolt elő az amerikai kertvárosi, negyvenes éveikben járó barátnőket felvonultató sorozatával, az Édes Magnóliákkal (hasonló témákat boncolgatva, mint mondjuk a Született feleségek), illetve az egészen másfajta barátságról szóló Halott vagy szériával. Szintén az elmúlt év sikerprodukciója volt a drámaibb hangon megszólaló, HBO-n futó Hatalmas kis hazugságok, valamint a Briliáns barátnőm, ami szintén a több idősík felhasználásához folyamodott, hogy aprólékos képet nyújtson a két főszereplőről és kettejük kapcsolatáról. A részletes karakterábrázolás a Firefly Lane-nek is sikerült ugyan, viszont ezen kívül nem sok eredetiséggel büszkélkedhet. A fő probléma az, hogy a Firefly Lane

mintha a legjellegzetesebb kliséket összecsipegette volna a témába vágó filmekből és sorozatokból, hogy megalkossa a saját képére formált sablonhalmazát.

Van itt főnökbe beleszeretés és szerelmi háromszög okozta féltékenykedés, de megtaláljuk a klasszikus „kertvárosi anya-problémákat” is. Kate próbál a gyereke életébe anélkül beleavatkozni, hogy az teljesen megutálná, és akit mindezekkel a problémákkal az önmaga felfedezésének útjára lépő férje magára hagy. Kapunk képet arról is, hogy milyen óriási hatása van annak egy egész életen át, ha valaki mögött szörnyű gyerekkor és több megemészthetetlen trauma áll, emellett valódi család nélkül kell felnőnie. A Firefly Lane valójában kőkemény témákat gyűjt csokorba – és mégis unalmas. Unalmas, mert a fordulatok, amiket az első rész alapján előfeltételezünk, a következő részek során nagyrészt be is teljesülnek.  Így pedig hiába a drámai túlhalmozás és a tízszer 50 percnyi epizódot számláló első évad: nem igazán érezzük a késztetést az egyes részek végéhez érve, hogy a következőt is azonnal lássuk.

Ami viszont a Firefly Lane-t mindezek ellenére megmenti és szerethetővé teszi, az a két főszereplő.

A három idősíkkal az alkotók kellőképpen kiaknázták, hogy Tully Hart és Kate Mularkey karakterét megismerhessük és a szívünkbe fogadjuk. A főként sorozatokból, azon belül is leginkább a Dokikból ismert Sarah Chalke tökéletesen hozza Kate-et, aki megtestesíti a kertvárosi anyukát és az elhanyagolt feleséget, gyerekként a stréber osztályelsőt, a felnőttkor küszöbén pedig a naiv és szűzies egyetemistát (aki az erotika közelébe szigorúan csak lányregények segítségével engedi magát). És ott van az amerikai romkomokon edződött Katherine Heigl Tully Hart bőrébe bújva, aki már kétségkívül izgalmasabb karakter. Tully feldolgozhatatlan gyerekkora elől lázadással menekül tinédzserkorában, később, életigenlő huszonévesként mindenkit levesz a lábáról, hogy adásba kerülhessen és hírnévre tehessen szert. 40 éves korára pedig szórakoztató és karakán, de végtelenül cinikus, kiégett nő lesz belőle, aki bármikor el tud sütni egy szarkasztikus poént, ami mögött viszont gyakran a szomorú élettapasztalata áll.

A Firefly Lane nagyon egyszerűen fogalmazva egy olyan sorozat, ami végül is nem rossz, de nincs semmi okunk elájulni tőle. Mintha az alkotók a nagykönyvet olvasva, a dráma-humor-tragédia arányát patikamérlegen kimérve készítettek volna el egy egyébként korrekt iparosmunkát a már sokszor bevált recepteket alkalmazva. De hiányzik belőle az a fűszer, az a plusz, ami eredetivé tenné, ami kiemelné a műfajból, vagy úgy egyáltalán, napjaink sorozatáradatából.

Németh Míra

Németh Míra 2019-ben csatlakozott a Filmtekercs csapatához. Miután látta az Amélie csodálatos élete című filmet, 12 évesen döntött úgy, hogy filmekkel akar foglalkozni. Azóta „mindenevő”: szerzői filmeket, blockbustereket, dokumentumfilmeket egyaránt szívesen fogyaszt, különösen kedveli a sajátos rendezői szemléletet, az abszurd humort és a társadalomkritikát a filmekben.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés