Fókuszban Sorozat

Félj, félj, félj, félj, félj, félj – Folklór

Hatszoros rettegést kínál az HBO GO új, ázsiai antológiája hat ország mítoszainak, legendáinak és hiedelmeinek világából. Folklór kritika.

1. epizód: Anyai szeretet

A HBO GO Folklór című antológiájának nyitódarabja, az Anyai szeretet egy lírai nyilatkozat az anya-gyermek kapcsolat erejéről. Az indonéziai Joko Anwar rendezte horror ugyanis nem az a jump-scare fajta, a történet csendesen csordogál rémületet hordozva a hátán. A fiát egyedül nevelő anyáról szóló film ügyesen keveri a hétköznapi élet problémáinak feszültségeit a természetfelettitől való félelemmel. Ahogy mondani szoktuk, szegény embert az ág is húzza. Vagyis nem elég, hogy az anyának nincs pénze albérletre, bujdosnia kell a férje elől, még Wewe Gombel haragja is a nyakába szakad.

Wewe Gombel pedig a jávai mitológia szerint egy sanyarú sorsú asszonyból lett bosszúálló szellem,

aki azokat a gyermekeket rabolja el, akikkel nem bánnak jól a szülei. Ebből már lehet sejteni, hogy az Anyai szeretet az egyéni felelősségről és az érzelmi kapcsolatok mikéntjéről szól. S miközben szorongva lapulunk a képernyő elé a lágyan filmezett horrormozi közben, elénk tárul Jakarta világának egy szelete, az örökké meleg napok, a gyorslevesek, az utcán guggoló szegények, majd a tévében tündöklő gazdagok kontrasztja. Ritkán mondhatunk ilyet, de most igen: az Anyai szeretet egy könnyekkel, gondolatokkal teli, szép horrorfilm, ahol csak a háttérben bukkan fel az indonéz helyzet, ezzel inkább egyetemességre, mintsem aktualitásra irányítva a néző figyelmét. (Keller Mirella)

2. epizód: Tatami

A hiedelmeket, szokásokat kutató ázsiai sorozat japán epizódja a világon mindenhol ismert tatami köré szerveződik. A tatami ugyanis több mint egy európai szőnyeg vagy szivacs. Sokkal inkább hasonlítható az errefelé ismert családi asztalhoz vagy a tiszta szobához. Az élet, a családi együttlét, a közös étkezések helyszíne. Ahogy az epizód az elején mondja: „a japánok az ókortól fogva a tatamin esznek és alszanak”. Ami ott zajlik, ami azon történik, annak transzgenerációs hatásai vannak. Azt

nem lehet elfelejteni, áldás és átok, ami beleíródik a családi történelemkönyvekbe.

Az epizód főszereplője egy újságíró. Egy elhagyott, feldúlt lakásban jár, ahol valószínűleg egy család halt meg a szoba közepén lévő tatamin. Az erről készülő cikket és az ott elkattintott fényképeket furcsa módon azzal próbálja megerősíteni, hogy a tett helyszínén alszik. Másnap reggel egy anyai SMS fogadja: „Édesapád meghalt. Gyere haza!”

A nyilvánvaló párhuzam a munka és a magánélet között persze csak itt kezdődik. Hogy valójában mi történt a múltban otthon, és hogy mindez hogyan hat a családi tatamira ma, ez az epizód második felében derül ki.

Az eredetileg horror műfajba sorolt sorozat ezen része inkább ezt a fajta családi átkot dolgozza fel a főszereplő férfi álomszerű jeleneteivel, ahogy a hely szelleme és az anyai beszámoló szép lassan felfejtik a részleteket. Gyors vágású, egyben misztikus képei, kevés beszéde különös hangulatot teremtenek. A családi dráma és a helyek okozta megörökölt terhek kibeszéletlenül maradnak. A történet kereken lezárul, a főszereplő mégsem tud megkönnyebbülni. (Sergő Z. András)

3. epizód: Senki

Szingapúr a lehetőségek országa, ahol kemény munkával sok pénzt kereshetsz, és lehet belőled valaki. Legalábbis ezt mondja a törvénytisztelőnek még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető építésvezető a szerencsétlen maláj vendégmunkásoknak, miközben azok mindennap ugyanazt eszik, szabadnapjuk szinte nincs, és még törvényszegésre is kényszerítik őket. Még csak el sem jutunk az első horrorjelenetig, az epizód mégis megmutatja azt a társadalmi borzalmat, ami nemcsak a Távol-Kelet, hanem Európa, Amerika és az egész Föld problémája is: a szegényebb országból érkező olcsó munkaerő semmibe vétele, a kiszolgáltatottságra építő kizsigerelés. Ebbe az állapotba kapcsolódik be a természetfeletti, egy másik „senki” felbukkanásával.

Mert valójában akkor vagy valaki, ha emberszámba vesznek, ha számítasz.

Az építkezésen talált holttest egy senkié, egy lányé, akit körbevettek, megerőszakoltak majd megfojtottak – és hogy ne térjen vissza a bosszúálló lelke, egy szöget ütöttek a tarkójába, majd eltemették. A munkások hívni akarják a rendőrséget, de az csak galibát jelentene a befektetőnek. Így a melósok azt a feladatot kapják, hogy égessék el a maradványokat. Ám az egyikük megkönyörül a lányon, kihúzza a szöget és tisztességesen eltemeti őt. És a szellem visszatér…

Innentől fogva, akár a nyugati népmesékben, a rossz elnyeri méltó jutalmát. A dolog persze nem fekete-fehér, ez nem egy slasher, ahol egyesével levadásszák az áldozatokat. Nem, a szellem visszatér és figyel, mondhatni esélyt ad. Csak arra csap le, aki ártani akar – arra viszont könyörtelenül. Így kerekedik a történetből egy véres tanmese, ami véres karmaként mutat rá igazságtalanságra, önzésre és önáltatásra. (Németh Barna)

4. epizód: Pob

A thai kultúrában is kiemelt szerepe van a szellemeknek, ennek bizonyítéka, hogy a modern médiához idomulva képregényeknek, filmeknek és számítógépes animációknak is népszerű szereplője. Olyannyira így van ez, hogy a Folklór thai epizódjában felbukkanó Pob szellem egy brutális öldöklés nyomán egyenesen médiaismertséget követel önmagának. Az Észak-Thaiföldön ismeretes Pob olyan emberi test formáját öltött szellem, aki a nyers emberi húsért van oda, szereti álmában meglepni és élvezettel kibelezni az áldozatát. Egy ilyen Pob áldozatául esik az a Thaiföldön dolgozó gyanútlan amerikai üzletember is, aki azonban előtte még jókora meglepetést tartogat az elképedt szellemnek.

Ahelyett ugyanis, hogy halálra rémülne tőle, derűsen elbeszélget elképedt éjszakai látogatójával. Családi fotóalbumát lapozva beavatja őt családi életének titkaiba, a thai és amerikai kultúra különbözőségébe, különös tekintettel a nőkről vallott nézeteibe: „A thai nők törékenyek és csendesek, az amerikai nők hangosak és erőszakosak”. A történet két szálon fut oly módon, hogy az amerikai üzletember legyilkolásáról egy thai blogger tudósít, akinek

a Pob a saját nézőpontjából meséli el az amerikaival való találkozás történetét, cserébe arra kéri, tegye híressé őt a médiában, s ehhez még a fényképezőgépének is pózol.

Mivel a cselekményben nem időrendben haladunk, időközben láthatjuk azt is, a Pob miként vált egy erőszakos támadás következtében szellemmé annak idején, ami azért is meglepő, mert a thai kultúrát átszövő vallás tudvalevőleg irtózik az erőszaktól. Az újságíró blogger eleget tesz a szellem kérésének, s mellé cserébe felajánlja önmagát, ha a szellem megszabadítja halálos betegséggel küzdő édesanyját a céltalan kórházi szenvedéstől. (Argejó Éva)

5. epizód: Toyol

Akárcsak az indonéz epizód, a Malajziában készült Toyol is az anyai szeretet erejéből kezdi kibontani a történetét. Egy anyáéból, aki annyira szerette a kisbabáját, hogy még halálukban is együtt maradtak. Az ő földi maradványaikat használják fel egy rituális szertartáshoz, melynek alanya földön túli erőt kap ettől a szent köteléktől. Persze a természetfeletti később is szerepet kap, de ebben az epizódban jobbára csak katalizátor szerepkörben, hisz ez inkább az erővel felruházott nő története.

Ahogy elkezdődnek a furcsaságok, mindvégig tudjuk, ki áll mögöttük, a kérdés csak a miért. Természetesen erre csak az utolsó jelenetek válaszolnak majd, így

nyugodtan nevezhetnénk a Toyolt egy poénra kihegyezett történetnek.

Valójában az is, azt viszont mégsem mondanám, hogy csak emiatt éri megnézni az epizódot. Nem, mert az alkotók ügyesen játszanak ezzel az egy poénnal, szépen, pontról pontra építve hozzá a történetet. Hogy ez most egy bosszú vagy csak valami világhódító terv része? Végig úgy érezzük, hogy talán mindkettő, ahogy minden karakter törtet előre, minden helyzetből kihozva a saját érdekeinek megfelelőt. S mivel a politika világában vagyunk, lehetne ez egy politikai allegória is, különösen hogy a nagy előrehaladásban egy dologról mindenki igyekszik megfeledkezni: a múltról. De ahogy a történelemben mindig, arra valaki mindig emlékszik – és itt ér össze valóság és mese, a földi gyarló és valami, ami fölötte áll. (Németh Barna)

6. Epizód: Mongdal

Nyugati kultúrában felnőve a keleti népek szellemekhez való viszonya igazán megrendítő, mégis kíváncsiságot kelt. A Folklór sorozat utolsó része a koreai szellemvilág egy specifikus fajtájával, a nyughatatlan szűz szellemmel ismertet meg, a mongdallal, amelyekből többel is találkozunk az epizód során. A történet egy kamaszodó kisfiú és az édesanyja viszonyát mutatja be. Életüket a magány és a szeretethiány keseríti meg. A tragikus mindkettő esetében, hogy egymástól megkaphatnák azt, amire vágynak, de az életükben a kapcsolódás valahogy folyton elcsúszik, mint az asztal szélére tett edény – csak egy apró mozdulat és kiborulnak, és kirobbanó érzelemlávák terülnek szét a lakásukban.

A fiú és az anya őszintétlennek tűnő, erőltetetten mű mosolya több fájdalmat, mint boldogságot rejt. Dong-joo fiatal testében a szerelem zsenge érzései ártatlannak tűnnek, a karakter valahogy mégis a kezdetektől félelmetes. Bár nem árt senkinek, mégis félelem veszi körül, az egyetlen ember, aki szereti, az az édesanyja. Aki nem mellesleg annak az iskolának az igazgatónője, ahova Dong-joo jár. Az iskolában rejtélyes módon elhunyt pár hete egy kislány, akibe Dong-joo szerelmes volt. Kérdés, hogy vajon tényleg volt-e neki köze a lány halálához, ahogyan azt az osztálytársai gyanítják? (Márki Zsófia)

Németh Barna

Németh Barna

Németh Barnabás a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar szakon, jelenleg egy könyvkiadónál dolgozik. Szabadidejében filmekkel és sorozatokkal foglalkozik, azon belül is elsősorban fesztiválokkal és a függetlenekkel.

Argejó Éva

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Avatar

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE-n végzett Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakon. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket. A Nagyítás rovatot vezeti. kellermirella@filmtekercs.hu

Márki Zsófia

Márki Zsófia

Márki Zsófia a PPKE irodalomtudományi doktori iskola hallgatója, kutatási területe az adaptáció-elmélet, ami kiterjed irodalomra, filmekre és mítoszokra is. Kedveli az animációs filmeket, a sci-fi és fantasy zsáner is közel áll hozzá, valamint az obskúrus, kísérleti művek mind a vizuális művészetekben, mind a zene területén.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..