Sorozat

Terrorra horror – Ghoul

Ghoul a természetfelettiből és az ősi legendákból merít ihletet, de a horror magvát egy ennél is félelmetesebb erő adja: a valóság. Évadkritika.

Nem ritka, és nem véletlen, hogy egy-egy fikciós történethez valós történelmi alapokat társítanak a filmesek, hisz minél inkább elhiszünk valamit, annál könnyebben azonosulunk vele. Egy ismert történelmi esemény felhasználása ráadásul érzelmi többletet is tud adni. Növelheti a feszültséget, de mindenképpen meghatározza az adott film atmoszféráját. Például már az első pillanatban tudjuk, hogy mi vár Jackre és Rose-ra a Titanic fedélzetén, vagy hogy a horrornál maradjunk, Guillermo del Toro szellemhistóriáját (Ördöggerinc) csak még fojtóbb hangulatúvá teszi a tudat, hogy Franco katonái közelítenek.

És bár az új indiai minisorozat, a Ghoul nem egy konkrét esemény köré szervezi történetét, a benne felhasznált elemek ugyanúgy ismerősek lehetnek a valós diktatúrák krónikáiból, mint mondjuk az 1984 vagy a Fahrenheit 451 világából. A nem túl távoli jövőben Indiában totalitárius rendszer uralkodik, ami megsemmisít és ellehetetlenít mindent, ami eltér a saját ideológiájától. Látjuk, ahogy könyveket égetnek – köztük „rendszerellenes mesekönyveket” –, halljuk, ahogy iskolákat zárnak be. És bár említés szintjén szóba kerül egy-egy bombatámadás az ellenállók részéről,

a hatalom szemében mindenki terrorista, hazaáruló és nemzetellenes, aki nem ért velük egyet.

A főszereplő Nida – a közelmúltban bemutatott Sacred Gamesben is főszerepet játszó Radhika Apte alakításában –hisz a rendszerben, illetve annak magasztosnak tűnő jelszavaiban. Bízik abban, hogy filozófiatanár apját is meg lehet győzni erről – azért jelenti fel őt, hogy kicsit ráijesszenek. A férfit le is tartóztatják terrorizmus vádjával (értsd: más értékrendet képviselő tanokat terjesztett filozófiaórán), miközben Nida előrelép egyet a katonai rangsorban. A lányt a sok kihallgatóközpont egyikében helyezik el, ahol  azonnal elnyeri a legfőbb felettese bizalmát. Egy másik vezető azonban kétkedve fogadja a lányt mondván, egy terrorista lányában nem lehet megbízni.

A háromrészes minisorozat első epizódja ezt a világot mutatja be az erős és magabiztos Nida szemén keresztül, aki csak szép lassan döbben rá saját naivságára, hogy a szépen csengő jelszavak csak üres frázisok. Apte nem túl látványos, de annál hatásosabb játékkal mutatja be ezt a folyamatot. A valóság horrorját, amelyben szinte érezni, ahogy egy hétköznapi börtönből szép lassan csak egy szűk, klausztrofób belső tér marad. Ahol a kihallgatószoba valójában kínzókamra, és ahonnan a jó útra térítendő rabok sosem távoznak; mint ahogyan Nida apja sem távozott.

A második epizódban aztán új rab érkezik, az ellenállás egyik legendás vezetője (Mahesh Balraj) – de vele együtt jön valami más is. Egy megidézett démon az ősi legendák világából, amelynek egy feladata van, miközben újra meg újra más testbe bújik (mindig abba, akiből utoljára evett):

a bűnösöket szembesíteni a saját bűntudatukkal.

Ez az a pont, ahol a bizarr fantázia találkozik a véres valósággal – a horror pedig a társadalmi drámával. Úgy tűnik, a sorozatot gyártó Blumhouse (ők készítették az Oscar-díjas Tűnj el! című mozit is) nem szakad el ettől a vonaltól, de szatíra helyett most inkább a korábbi sikersorozataik (Parajelenségek, Insidious) esztétikájába csomagolták az általános üzenetet. Az alakváltó rém bizonytalansága, a természetfeletti lény okozta borzongás és az olcsóbb ijesztgetés váltakozik különböző mértékben véres jelenetekben, de azért átjön a lényeg.

Minden világnézet megszüli annak ellentettjét, a másokra erőszakosan kényszerített világnézet pedig ellenerőszakot szül. Csak parancsot teljesítettem, mikor megöltem. Csak a hazám érdekében árultam el őt. Az ország érdekeit szem előtt tartva cselekedtem ezt vagy azt. Lehet mentegetőzni, amíg hagyja a lelkiismeret és amíg hagyja a bűntudat. De legfőképpen addig, amíg én vagyok hatalmon. Megéri?

Ezt a kérdést teszi fel a Ghoul akkor, amikor kirántja szereplői lába alól a talajt. Épp ettől működik mindkét szinten annak ellenére is, hogy néha azért belefut egy-egy elcsépelt horrorklisébe.

Németh Barna

Németh Barna

Németh Barnabás a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar szakon, jelenleg egy könyvkiadónál dolgozik. Szabadidejében filmekkel és sorozatokkal foglalkozik, azon belül is elsősorban fesztiválokkal és a függetlenekkel.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Címlapon

Video

Kik a legújabb szereplők a streamingpiacon és vajon melyiküké a jövő? A VLOGtekercs második adásában folytatjuk a seregszemlét és egy kis jövendölgetéssel is készültünk!

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya

A videó Tóth Nándor Tamás cikke alapján készült.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..