Sorozat

A hazug újságírót előbb utolérik, mint a sánta kutyát? – Guilty Party

A Guilty Party olyan fekete komédia sorozat, amelyben a morbiditás és a krimi oly mértékben elegyedik, hogy bárki számára emészthető legyen. A zsáner kedvelői mégis éhen maradnak a végére: csak a kétségbeesett újságíró vergődése okozhat még pár szórakoztató pillanatot. A cikk a sorozat első két része alapján készült.

A Kate Beckinsale húzónevével fémjelzett sorozat nem vállal sokat, a krimiszálhoz kapcsolódó rejtély mérete ugyanis más sorozatban egy epizódnyi lenne, de gyaníthatóan a készítők nem lőtték még el minden patronjukat az évad legelején. Remélhetőleg a megoldandó ügy azért túl egyszerű, mert még közel sem látszik a puzzle minden darabkája. Egy biztos: valamiben mindenki vétkes, csak az a kérdés, hogy miben.

Beth Burgess (Kate Beckinsale) ünnepelt újságíró volt, úgy tűnt, sikerült kitörnie sikeres anyja árnyékából, de egy csapásra megfordult vele a világ. Teljesen elvesztette szakmai tekintélyét, miután — ki tudja mennyire jogosan — hamisítás vádja érte egy cikkében szereplő idézet miatt.

Egy évvel botránya után kapcsolódunk be az életébe: presztízse romokban, rendszeresen kicsinyes bosszúkat áll volt főnöke díszhalain.

A férje (Geoff Stults) vidékre költözne és gyerekeket akarna. Ráadásul egy kis magazinnál kötött ki, ahol nem tudja felvenni a ritmust az X generációs főszerkesztő „könnyed tartalom” kéréseivel, és ahol a Harry Potteres képgaléria ötlete jelenti a heti csúcsot. Nem a világ vége, de egy karrierista, negyvenes nő életében nem a legideálisabb fordulat.

Égi áldásként érkezik egy segélykérő levél egy elítélt nőtől, aki állítása szerint tévesen ül férje megölése miatt (és mert, nem mellesleg, előtte pár nappal a himbilimbijét is le akarta nyisszantani). Beth egyből kiszimatolja a nagy sztorit, amellyel visszaférkőzhetne a társadalom kegyeibe és helyreállíthatná a hírnevét. Meg persze egy ártatlant is kiszabadíthatna a börtönből, de ez csak másodlagos szempont számára. Csakhogy nem olyan egyszerű a helyzet, mint remélte.

Egy tévés riválisa is meghívást nyert a nyomozásba, és a gyermekétől megfosztott, színes bőrű, elítélt lánnyal sem könnyen találja meg a közös hangot.

Ami szórakoztatóan ironikus szemléletet kölcsönöz Beth „first world problem” panaszkodásainak.

Amikor egy oknyomozó újságírónak már nincs mit vesztenie, mert a karrierje romokban hever, akkor semmitől sem riad vissza. Lehet, még attól sem, amivel megvádolták és eltávolították korábbi pozíciójából? Megkérdőjelezhető módszerekkel indul a vélt bűnös vagy akár bűnösök nyomába, ahol csak lehet, ferdít és hazudik. De hát lehet haragudni egy szőke és csinos nőre? Néha még a rosszfiúknak sem megy.

A Guilty Party bátran felveti a társadalmi problémákat és egyenlőtlenségeket, könnyed humorral görbe tükröt is tart elénk.

Azért eget rengető humorra ne számítsunk pár okos meglátáson túl. Kriminek középszerű, izgalmasnak azért izgalmas, mert annyira azért követi a játékszabályokat, hogy az embert érdekelje, ki is a legnagyobb bűnös valójában. A szimpla vígjátéksorozatokhoz képest valóban kicsit nyersebb és sötétebb a humora, de a Halott vagy (Dead to Me) szintjéhez nem ér fel.

Potenciál ugyan van benne, talán az évad végére kicsit jobban a tetőfokukra hágnak majd az indulatok, és a hazugságok miatt Beth fejére omlik a plafon, de közel sincs annyi szerethető vagy izgalmas a karakterében, hogy egy nyomozásnál tovább vele tartsunk. Hiszen, ha sikerrel jár és visszaszerzi a hírnevét a nő, akkor miért is izgulnánk érte tovább? Legnagyobb problémája az lesz, hogyan mondja el férjének, hogy a közös gyereknél mennyivel izgalmasabb neki feltételezett gyilkosok házában ólálkodni.

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára a Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett. 2016-ban csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez. Újságírói tevékenysége mellett novellákat is ír.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés