Sorozat

Gyász a természet felett – Debris 

Vannak olyan témák, amelyek örök és kiapadhatatlan forrást szolgáltatnak a filozófiai eszmecseréknek. Megválaszolhatatlanságukban rejlik a misztikumuk, roppant erejük. Ilyen a gyász feldolgozhatósága és a világunk törékenysége. Az NBC legújabb sci-fije, a Debris e kérdések megválaszolását tűzte ki célul. Pilotkritika. 

Valamikor a közeli jövőben egy idegen eredetű űrhajó maradványai megváltoztatják a bolygót, amit ismerünk. Törmelékdarabok hullnak alá az égből és megmagyarázhatatlan, fizikát meghazudtoló jelenségeket teremtenek. Az ügy hatása és rejtélye az angol és az amerikai titkosszolgálatok összefogását követeli meg. A CIA ügynök Bryan (Jonathan Tucker) és az MI6-es Finola (Riann Steele) egy törmelékdarab utáni hajsza során egymáshoz nem kötődő személyek különös eltűnési ügyébe keveredik, amelyben csupán egyetlen közös nevező van; egy kisfiú. 

A korábbi sikerszériájából, a Rejtélyből alapjaiban merítő J. H. Wyman feladata nem volt éppen egyszerű (bár íróként maga vállalta), egy zsánerkoktélt és annak alapanyagait úgy kellett szervírozza, hogy ne fogjon el az öklendezés a töménységtől, sőt kedvet hozzon egy újabb körhöz. 

A Debris voltaképpen egy hármas műfajhibrid; a sci-fi, a dráma és a krimi egyenlő mértékben található meg benne, sőt nem kis nyomokban thrillert is tartalmaz. 

Az első meglepetés akkor éri a gyanútlan fogyasztót miután elolvasta az itallapon a hozzávalók listáját és kikérte a nedűt. A ránézésre is fárasztó, sok esetben idegesítően túljátszott, időhúzó shakelés helyett rögvest azt az előre bekevert alumíniumdobozos mojitót kapjuk, amit az üzletek polcain rendre viszontlátunk. A Debris in medias res indul útjára. Fogalmunk sincs mi történt az idegen űrhajóval, fogalmunk sincs mire képesek a titokzatos törmelékdarabjai, és arról végképp nincs fogalmunk, hogy mi a francért feszeng az oroszok miatt az Egyesült Államok és a Királyság. 

A Debrist úgy kell nézni, mint inni a jó koktélt; lassan ízlelgetve kibogozni az elemeit. 

Témáját tekintve sci-fi. A Földre zuhant űrhajó és darabkái olyan entitásként hatnak a világra, mint azok a nagy ovális monstrumok az Érkezésből. A hatóságok igyekeznek megérteni a viselkedésük mechanizmusát, erejük mibenlétét, hiszen egy pincérlány az egyik darabka puszta megérintésével a vesztébe rohant. A törmelék egy nagy talány, amit az egész világ meg kíván fejteni.

Műfaját tekintve krimi. A hagyományos nyomozósorozatok koncepciója tárul elénk; adott két, egymástól merőben eltérő életvitelű és jellemű kopó, akik a különbözőségükből az aktuális ügy érdekében fegyverré kovácsolják. A családi traumáiról nyíltan társalgó Finola és a feltehetőleg nem kisebb terheket cipelő, introvertált Bryan a legmodernebb kütyük segítségével igyekszik rájönni a titok nyitjára. 

A stílusát tekintve thriller. Az ügynökök feszült hangulatban araszolnak előre az ismeretlenbe, ahol nemcsak egy természetfeletti erő, de önnön belső démona várja őket. Morális dilemmájának rendhagyó megvalósításáról a Tales from the Loop jut eszembe: rideg, fakó képsoraival és ködbe burkolt konfliktusával fojtogató atmoszférát teremt.

A Debrisre eleddig könnyű volna ráégetni az X-akták-utánérzés címkéjét, és valóban e klasszikus hatása kérdőjelezhető meg a legkevésbé. Mindazonáltal, van egy adalékanyag, amely e koktél pikantériáját adja, és amely a tartalmi szinten keresendő. A pohár aljára ülepedett, kellemes bódulatba ejtő alkoholmaradvány. Az utolsó korty, ami remélhetőleg irányt jelöl a Debris útján. 

A pilotepizód a gyászfeldolgozás köré épül. Mindkét főhősünk olyan elnyomott fájdalommal birkóznak, amely akármelyik pillanatban felszínre törhet. Nem véletlen, hogy ennyire magukénak érzik az ügyet, egy elhunyt gyermek ügyét, az őt sirató, és túlzottan is visszavágyó anya ügyét – egy család gyászát. Ezzel a hozzáállással – feltéve, hogy a későbbiekben is megmarad – ki fog tudni tűnni a szériarajzásból. 

A Debris első része pozitív meglepetésekkel szolgált a már jól ismert formulák mellett. Nem részegít le már az első alkalommal, sejtelmes és a koncepcióját tekintve érdekes marad. Az alkotóelemek jól elkülöníthető rétegeket alkotnak, amelyek közül a krimi és sci-fi egységei simulnak leginkább egymásba. A pilotepizódokra jellemző két lehetőség, a túl- és az alulexponáltság közül inkább az utóbbi felé billen a mérleg nyelve, de mint tudjuk, a kevesebb, néha több.

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel a PPKE kommunikáció szakos, filmen és újságíráson specializált hallgatója. Ha egy filmben egyszerre jelenik meg a misztikum és a társadalomkritika, nála tuti befutó.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés