Mabel, Charles és Oliver, azaz Selena Gomez, Steve Martin és Martin Short visszatértek, és magukkal hozták a minőséget, amit a Gyilkos a házban első szezonjában már megszokhattunk. Legalábbis a sorozat második évadának első két részéből így tűnik.
Ahogy azt már az első évad is bebizonyította, a Gyilkos a házbannak (Only Murders in the Building) valójában négy főszereplője van: a lehullott sorozatcsillag, Charles-Hayden Savage (Steve Martin), a lelkes, ám a Broadway által kivetett ex-rendező, Oliver Putnam (Martin Short), a tehetséges fiatal festő, Mabel Mora (Selena Gomez) és az Arconia épület. A gyönyörű komplexum ad otthont a true crime rajongó különc hármasunknak, akik mind-mind a maguk módján kötődnek az épülethez. És nem csak azért, mert a patinás házban történt gyilkosságról készített podcastjük tette őket híressé, illetve most már hírhedté: a lakóközösség elnöke, Bunny halálával ugyanis Charlest, Olivert és Mabelt vádolják meg. A trió azonban nem hagyja magát, eltökélik, hogy tisztára mossák a nevüket, és megtalálják (ismét) a gyilkost – így elindul a Gyilkos a házban, a podcast és a sorozat második évada.
Az újonnan (egyeseknek vissza)szerzett ismertséget persze nemcsak az amatőr true crime podcastnek köszönhetik hőseink, hanem az Arconia presztízsének is. Hogy az épület milyen szinten előkelő múltú, jól mutatják az – úgy látszik – évadonként fluktuálódó sztárlakók. Az előző bérlő, Sting után most Amy Schumer költözött a penthouse-ba, az énekeshez hasonlóan önmaga fiktív verzióját alakítva. Egy baj van: Schumernek a képzeletbeli énje a színpadinál is nagyobb ripacs, ami elkerülhetetlenül szembetűnik a híres humoristaduó sziporkázása mellett. Bár a celebalbérlő-csere meglehetősen visszalépés – pláne, hogy az első két rész alapján Schumer jóval nagyobb szerepet kapott Stingnél – a második szezonban csupán az ügyeletes híresség kilétén érződik minőségcsökkenés.
A Martin-Short páros rutinja mit sem kopott, a tempójukat pedig Selena Gomez is ügyesen felvette.
Míg a rangidős komikusok a bolondos, megmosolyogtató vonalat viszik, addig az énekes-színésznő a szarkasztikus deadpan-humorával egyensúlyozza ki a hármasfogatot. A szokatlan trió, melynek dinamikája megdöbbentően jól működik, sőt, ez adja a Gyilkos a házban valódi különlegességét, így egy összeszokott, olajozott gépezetként görgeti előre a könnyed, egyedi megoldásokkal teli, mégis lebilincselő whodunit-krimit.
A középpontban álló rejtélyek annak ellenére is egészen érdekfeszítőek, hogy az első szezon végkifejlete nem feltétlenül tartogatott igazán nagy meglepetéseket. A két bűncselekmény – a Mabel múltjából való és a hármasunkat összehozó jelenlegi – azonban tartogatott elég fordulatot és cliffhangert ahhoz, hogy kevésnek érződjön a heti egy-két, összesen 30 perces rész. Ez a folytatásra fokozottan jellemző: megnőtt a tét, most már a nyomozás izgalma motiválja hőseinket, ez már személyes ügy. Ráadásul ezúttal olyannyira gyanús mindenki, hogy az elkövető akár még az Arconián kívülről is érkezhetett – hallottunk már őrült rajongókról a történelem során. A podcast maga pedig kétszeresen is akadályozott: a korábbiakhoz képest a rendőrség mellett a Tina Fey által alakított true crime királynő is nyomást gyakorol a trióra, hiszen őket utánozva valós időben készít műsort. Róluk.
Fey karaktere és podcastje fémjelezte az új évad első izgalmas megoldását, ahogy Charles mellett az ágyban fekve, Mabel előtt kötögetve (Bunny-ra stílszerűen kötőtűvel a mellkasában talált rá a lány), vagy épp Oliver zongoráján adta elő az új műsorának első epizódját. Hogy végül egy negyedik fal áttöréssel szó szerint kikacsintson a nézőre.
Hőseink szerethető csapata mellett az ilyen és ehhez hasonló kreatív, vizuális és dramaturgiai elemek teszik olyan frissé a Gyilkos a házbant.
Gondoljunk például az előző szezon teljesen némán játszódó részére (amit egy siket szereplő nézőpontjából mesélték el), vagy mikor Oliver rendezői képességeivel igyekezett analizálni az ügyet. És persze a sorozatban kikacsintásból amúgy sincs hiány – és ha lehet a folytatásra minden eddiginél metábbá vált a true crime paródia. Hiszen ezúttal már nemcsak általánosságban a műfajt, és az azt képviselő sorozatokat, filmeket és podcasteket intertextualizálhatja, hanem önmagára is visszautalhat. Sőt, meg is teszi, majd azonnal kifigurázza önmagát.
Az ironikus önreflexió, a humor és az Oliver-Charles-Mabel hármas tehát a második évadra is változatlan, ahogy a nézőt szinte azonnal lekötő bűnügy is, amit a korábbi szezonhoz hasonlóan az egyik főszereplő múltjának rejtélyével is megfejelnek. Ezúttal azonban nem Mabel, hanem Charles kerül a középpontba egy – a sorozat abszurdumához tökéletes illő – bizarr meztelen festménnyel, ami természetesen összefüggésbe kerül Bunny-ügyével is. Hogy pontosan hogyan, sikerül-e egyáltalán olyan ügyesen összefűzni a szálakat, mint korábban, és vajon ezúttal kevésbé kiszámítható végeredményt kapunk, ahhoz szerintünk érdemes lesz követni a második évadot. Mert a Gyilkos a házban eddig úgy néz ki, sikeresen megugrotta a folytatásokat olyan gyakran elbuktató magas elvárásokat.
A Gyilkos a házban a Disney+ kínálatában érhető el.
