Sorozat

Ha egy nőgyűlölő és egy feminista leül sakkozni – Hajsza

Tulajdonképpen erről szól a Hajsza című sorozat, ahol egy pszichopata kéjgyilkos (Jamie Dornan) és egy elszánt nyomozónő (Gillian Anderson) kezd bizarr játékba egymással. A libabőr garantált.

A BBC 2013-ban induló sorozatának története leginkább a Hannibal Lecter alakjával felfuttatott alapokra épül. Adott egy megnyerő külsejű, művelt terapeuta, Paul Spector, aki ha ideje engedi, brutális gyilkosságokat követ el szerte Belfastban, és adott egy öntörvényű, elszánt, brit nyomozónő, akik az idő múlásával egyre mélyebb és nyomasztóbb oda-vissza pszichoanalízisbe kezdenek egymással. Persze azért nem Lecter doktor egy újabb vagy újragondolt történetét forgatták le az alkotók. (Pláne, hogy ott volt az AXN Hannibal sorozata.)

Paul Spector (Jamie Dornan)

A sorozatgyilkos itt egyben mintaférj és gondoskodó apa  –  amiről nekem hirtelen egy másik jól ismert pszichopata, a családközpontú Dexter ugrik be. Paul Spector figurája ezzel együtt ügyesen lett felépítve, hiába emlékeztet sok ponton az említett elődökre, jónéhány sajátos vonás színezi személyiségét, amit a széria remek arányérzékkel, lépésről-lépésre, pszichológiai igénnyel bont ki a nézők szeme előtt. Hidegrázósan. Hogyan készít reggelit a családjának? Hogyan jut el addig a pontig, hogy kiválasszon, és megöljön valakit?  Hogyan lakkozza ki vörösre a tetem körmét? Hogyan dühöng, ha hiba csúszik a számításaiba? Este hogyan olvas mesét a hat éves lányának, akinek folyamatosan rémálmai vannak? A nézők aprólékosan kidolgozott, realista stílusú képek sorát láthatják a  – harmincas, fehér, értelmiségi, barna hajú nőkre vadászó  –  kéjgyilkos hétköznapjairól a legbanálisabb jelenetektől a legnyomasztóbbakig. Szokatlan ez az intimitás, különösen hatásos eleme a Hajszának. Egy-egy váratlanul felbukkanó információnak köszönhetően pedig a miértek is körvonalazódnak. Ám csak annyira, hogy Spector a második évad végén is ellentmondásokkal teli, rejtélyes figura maradjon. Mind a nézők, mind a náluk mindig valamivel kevesebbet tudó Stella Gibson vezette nyomozócsapat számára.

„…a feszültség a pilottól kezdve minden résszel tovább emelkedik.”

Valahogy úgy képzelem, hogy anno az első három dolog, amit a Spector nyomába eredő Stella Gibson neve alá írtak az alkotók  a következők voltak: szexi, intelligens és érzelmileg elérhetetlen. Aztán persze került oda még rengeteg minden: zavaros kapcsolat az apjával, kultúrantropológus diploma, feminizmus, legyen brit, hogy kicsit még nehezebb dolga legyen a belfasti rendőrségen, – a sort hosszan lehetne folytatni. A végeredmény igazán testhez álló szerep Gillian Andersonnak. Láttunk már tőle hasonlót, utoljára éppen a Hannibalban. Nagyon megy neki ez a típus.

the-fall_05

Az öt epizódból álló első évad ráérősen mutatja be a két főszereplőt, szűkebb környezetüket és azt, hogy hogyan kerül Spector Stella Gibson és a rendőrség látóterébe. Az események viszonylag kevés helyszínen játszódnak. Skandináv krimiket idéző rideg utcák, irodák, erdők, elhagyott pajták, amikhez elsősorban a Spector család barátságos lakása adja meg a kontrasztot, ami elegánsan rímel mind a sorozatgyilkos, de akár a nyomozónő kettős énjére is. De abban is emlékeztet a skandináv krimikre, hogy jutott hely a társadalomkritika számára is, különös tekintettel a női szerepekkel-, és azok megítélésével kapcsolatban. A hangsúly kezdetben a gyilkosságokon, a nyomozáson és a rejtőzködésen van. Miközben több hosszabb-rövidebb mellékszál teszi bonyolultabbá a cselekményt.

A második évadban a fókusz átkerül az ellentétes és meghökkentően hasonló tulajdonságok sorát felvonultató két főszereplő kapcsolatára, ami már inkább egy hosszan elnyúló flörtre hasonlít, nyomozásnak álcázva. Megkezdődik a konkrét „udvarlás” Spector részéről. Míg a Spector családban a hazugságokkal fenntartott egyensúly ezzel párhuzamosan egyre határozottabban inog.

Az az izgalmas ebben a főként dráma, krimi és thriller elemeket vegyítő sorozatban, hogy habár sok ismerős motívumot vonultat fel, mégis egyedi lett a végeredmény. A megkapóan reális környezet, és visszafogott, ám hatásos operatőri munka jól illik a sokszor kamaradrámaszerű jelenetekből építkező történethez. Ez, és a precízen kiszámolt információadagolás egyszerre engedi nagyon közel a nézőket a két főszereplőhöz, tartja mégis távol őket tőlük, hiszen a második évad végére is sok kérdés marad megválaszolatlan személyiségüket és motivációikat illetően. Persze ez az egész nem működhetne jól megfelelő színészek nélkül, akik nagyban hozzájárultak, hogy a feszültség a pilottól kezdve minden résszel tovább emelkedik. Mind Gillian Anderson, mind Jamie Dornan nagyszerűen alakít,– utóbbi neve inkább innen legyen ismerős, mintsem A szürke ötven árnyalatából. (Apró szépséghiba, hogy a kisebb mellékszerepek esetében azért találkozhatunk zavaró pillanatokkal.) Így pszichopata és a nyomozó kettősének újabb érdekfeszítő állomása lett a Hajsza. A sorozat első évadának részeit hazánkban jelenleg a Paramount Channel adja.

 

 

 

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n szerzett MA diplomát filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakokon. Érdekli a streaming platformok világa. Szívesen készít interjúkat. Szabadidejében fotózik, néhány képe az oldalon is látható.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com