Sorozat

Háborús tudományok – Star Trek: Discovery (pilotkritika)

Tizenkét évet kellett várni, hogy ismét Star Trek tévésorozat készüljön, a Star Trek: Discovery azonban sokkal jobban illeszkedik a 2009-ben rebootolt mozisorozathoz, mint Gene Roddenberry vagy akár Bryan Fuller világához. A Netflix saját gyártású sorozata tartogathat még meglepetéseket, de egyelőre csak egy patikamérlegen mért újabb franchise darabnak tűnik.

Óriási trakker vagyok, imádom az egész Star Trek univerzumot, mert érdekes, izgalmas, változatos és mindazt megtestesíti, ami számomra a jó sci-fit fémjelzi: az emberiség legfontosabb kérdéseiről filozofálgat színes-szagos köntösben.

Közel 800 epizód, egy rajzfilmsorozat, 13 játékfilm és számtalan merchandise termék után nehéz elhinni, hogy Gene Roddeberry látnoki sorozatát majdnem elkaszálták az első szárnypróbálgatásai után. Már a kezdeteknél látszott, hogy Roddeberry megelőzi a korát – az 1964-es pilotban nőt tett meg első tisztjének, és már ekkoriban megalapozta azt az elmélkedő hangnemet, ami az egész szériát mindvégig jellemezte. A sorozat mindvégig megőrizte úttörő jellegét: feketéket engedett a fedélzetre, nem félt saját nemükhöz vonzódó szereplőket megjeleníteni, komoly társadalmi és politikai kérdésekre reflektált, és a tudomány számára is követendő példákat állított. (Csak egy aktualitás: néhány éve fejlesztenek egy olyan mobilapplikációt, mellyel bárki azonnal a telefonja segítségével egészségügyi adatokat gyűjthet magáról – a sorozatra hivatkozva az eszközt tricodernek nevezték a fejlesztők.)

Az utolsó tévésorozat 2005-ben zárult – az Enterprise erősen megosztotta a rajongókat, sokan kedvelték akcióit, mások azonban bírálták következetlenségei miatt. A széria végül 98 epizódot tudott megélni mielőtt az egész univerzum J.J. Abrams kezei alatt ráncfelvarrást kapott. A párhuzamos időszállal operáló Star Trek film az eredeti sorozat szereplőit, Kirk kapitányt és legénységét hozta vissza a köztudatba egy rendkívül modern, csodálatosan szép, akciódús, mégis a széria eszmeiségébe is tökéletesen illeszkedő filmmel.

Abrams hatalmas alázattal, mégis bátran nyúlt a témához,

ezt a hozzáállást az alkotók a második részre, a Star Trek – Sötétségbenre is megőrizték, a harmadik epizód azonban, a Justin Lin ámokfutásává vált és tökéletesen kiüresedő Start Trek – Mindenen túl ezt már nem tudta hozni. A Mindenen túl rendkívül látványos, szórakoztató buddy film lett, elmélkedést azonban egyáltalán nem követelt nézőitől.

A Discovery a dupla pilot epizóddal úgy látom, a mozis univerzum által megteremtett új szabályrendszert követi. Rögtön az események sűrűjébe veti a nézőt – a U.S.S. Shenzhou a mélyűrben klingonokkal találja szemben magát. A hajó kapitánya, Philippa Georgiou (Michelle Yeoh) és elsőtisztje, Michael Burnham (Sonequa Martin-Green) másképp vélekednek a helyzet kezeléséről: a kapitány a diplomácia híve, míg Burnham erőpolitikát alkalmazna inkább.

A Discovery arculatát tekintve erősen emlékeztet az utolsó három mozifilmre. Sok-sok szembefénnyel, hideg tech felületekkel, sötét tónusokkal operál.

De nem csak a látvány szintjén.

A sorozatok többségét jellemző könnyed hangvétel, az állandóan jelenlévő humor most nyomokban sem tűnik fel – különösen érdekes ez annak tükrében, hogy a szériát Alex Kurtzman mellett az a Bryan Fuller is jegyzi, akinek nemcsak olyan különleges világok megteremtését köszönhetjük, mint amilyen a Halottnak a csóké vagy a Hannibálé, de aki már korábban is dolgozott a Star Trek univerzum építésén a Deep Space Nine és a Voyager segítségével.

A humor hiánya nem az egyetlen azonban, ami miatt nehéz volt az első két részben szívünkbe zárni a legénységet. Gyakorlatilag nem tudunk meg rólunk semmit – az események az akción túl az első tiszt körül zajlanak. Feltehetően nem véletlenül, hiszen – nem mehetünk el e mellett szó nélkül – a címben szereplő hajó még csak fel sem tűnik az első két részben. Amit látunk, előjáték. Kontextusba helyezés. Egy hosszúra nyúlt bevezető. Éppen emiatt bármilyen hosszú távú következtetést levonni a sorozat egészét tekintve nagyon nehéz – bízom Fullerben, aki egész életművével azt bizonyította, hogy imád karaktereket építeni és nem felületeskedik. Remélem, beváltja a hozzá fűzött reményeimet, és a lassú felvezetés után egy mély és a Star Trek szellemiségéhez méltó sorozatot készít egy szerethető legénységgel.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya