Sorozat

Mindenki azt kapja, amit megérdemel? – Halott vagy (3. évad)

Folytatódik a Netflix (egyik) legfurcsább barátsága. Jen és Judy visszatérnek, hogy a látszólag fokozhatatlanul drámai és bonyolult szituációjukat tovább komplikálják. De meddig tud működni a drámát drámára halmozás? Lássuk, hogyan is végződik a Halott vagy a 3. évaddal!

Amikor 2019-ben először megjelent Liz Feldman dramedy-je, a Netflix egyik akkoriban legnépszerűbb sorozata született meg. A Christina Applegate és Linda Cardellini főszereplésével készült Halott vagy (Dead to Me) egy finoman szólva is különc kiindulópontból indult: Jen (Applegate) férje cserbenhagyásos gázolás áldozata lesz, így a sikeres ingatlanügynök egyedül marad két fiával. Judy (Cardellini) összebarátkozik Jennel: a két nő egy gyászfeldolgozó csoportban találkozik és ismerkedik meg. A sorozat legelső része azonban azonnal bedobja a mély vízbe a nézőt és lerántja a leplet Judy titkáról, miszerint ő vezette az autót, amely elütötte Jen férjét.

Innentől persze a közös titok, amely összeköti a közönséget és Judy-t számtalan feszült, izgalmas és ugyanakkor meglepően humoros jelenetet eredményez. Amiben azonban a Halott vagy mindig is a legerősebb volt, az a gyász megélésének nyers bemutatása, szépen egyensúlyozva a fekete humorral, miközben ki is kezdi a hagyományos moralitást.

A két – egyébként kiválóan működő – főbb karakter már az első évadban sem, de a másodikban végképp nem skatulyázható be abba, hogy egyszerűen rossz vagy jó. Itt mindenki hibázik, hol kicsit, hol nagyot, hol pedig első pillanatra megbocsáthatatlant; hogy aztán a szeretet és a barátság erejével (bármilyen fellengzősen is hangzik ez) átsegítsék egymást a legborzalmasabb napokon. Erre pedig sosem volt még ekkora szüksége Jennek és Judy-nak, mint a 3. évadban.

Az új évad pontosan ott indul, ahol az előző elengedte a két nőt: az autóbalesetük után a kórházban találjuk a bonyolult duót, hogy aztán innen még súlyosabb hírekkel távozzanak. És már ekkor nyilvánvalóvá válik, amit egyébként a 2. évad is feszegetett,

hogy a készítők nem érzik elég drámainak és izgalmasnak az eddigi fordulatokat és titkokat, ezért folyamatosan halmozzák azokat.

Ezt azonban nem lineárisan kell érteni, azaz nem arról van szó, hogy a bonyodalmak követik egymást, miután feloldották őket, hanem úgy, hogy konkrétan probléma probléma hátára kerül – gyakorlatilag minden második epizóddal.

Amíg ez az első évadban meghökkentő és friss volt, a másodikban pedig még szintén élvezhető, addigra a mostani felvonás már erőltetetté válik. Mintha a forgatókönyv megpróbálná kipipálni a hagyományos szappanoperákra jellemző fordulatokat. A végére pedig már tényleg ott tart a néző, hogy a ‘na ne már’ felkiáltás állandósul, ahogy nézzük a 10 darab fél-fél órás epizódot.

Könnyű lenne ezek alapján leírni a Halott vagy befejező etapját, mint egy túltolt és túlságosan igyekvő évadot,

amely egyszerűen nem érzi, hogy a kevesebb néha több. Azonban a helyzet nem ennyire egyszerű! Igaz ugyan, hogy sokszor fárasztóak az új fordulatok, a sorozat esszenciája mégis megmarad. A két nő barátsága továbbra is erős, sőt, az új szálakkal még mélyebbre ás az alkotás a gyász bemutatásában. Ezt pedig mindig is okosan és meghatóan csinálta.

Amíg sokszor a fejünket fogjuk a szinte kínos újabb bonyodalmakon, addig sokszor egyszerű őket teljesen elfelejteni és csak elveszni ebben a két érdekes női karakterben, akik tényleg néha az egész világ fájdalmát, félelmét és bűntudatát viselik magukon. Applegate és Cardellini kémiája továbbra is elviszi az alkotást, ahogy hitelesen átadják, hogyan is tarthat ki két ember egymás mellett mindazok után, ami velük történt és amit egymással tettek.

A további szereplők is szépen hozzák a tőlük megszokott minőséget, Jen két fia könnyed természetességgel játszanak, míg a Judy volt férjét és annak ikertestvérét alakító James Marsden is ügyesen jelenít meg két teljesen különböző karaktert. A forgatókönyv ugyan olykor magára hagyja, amivel Ben karaktere néha-néha modorossá és szinte karikaturisztikussá válik, de ilyenkor a jelenet további színészei szépen ellensúlyozzák őt.

Van egy másik egészen izgalmas oldala is annak, hogy a sorozat 3. évada újabb grandiózus kihívások elé állítja Jent és Judy-t.

Ez pedig a Halott vagy sokszor megjelenő morális dilemmáihoz kötődik. Hiszen sok mindent el lehet mondani erről a két nőről, de azt, hogy szentek, azt nem.

Valójában az egész sorozat drámai megpróbáltatásait úgy is lehet értelmezni, hogy a sors egyfolytában bünteti a főhősöket. Az alkotók pedig kvázi ezzel ítélkeznek a karakterek felett. Amíg azonban az első két évad még nem hozza el a végítéletet, addig ezt értelemszerűen a befejező felvonás már meglépi. Hogy jól-e vagy sem? Hogy igazságosan-e vagy sem? Azt mindenki eldöntheti maga.

A befejezés azonban, ahogy az egész sorozat sem, a bűn, a bűnhődés és a büntetés szentháromságának jegyében érkezik a néző elé. Hanem a feltétel nélküli barátságról szól. Arról a fajtáról, amely a valóságba ülteti a hipotetikus felállást, miszerint ha egy barát felhív, hogy megölt valakit, az első kérdésed az, hogy hozzam-e az ásót.

A Halott vagy a Netflix kínálatában érhető el.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!