A minisorozatból sorozat lett, visszatért a Hatalmas kis hazugságok (Big Little Lies) a második évaddal. Egy dolgon biztos nem kell izgulni, most még nagyobbak azok a hazugságok…
Bő két évet kellett várnunk, hogy 2017 egyik legjobb sorozata visszatérjen az HBO-ra. Elöljáróban csak annyit, megérte várni rá, hogy tovább követhessük a tengerparti kisváros asszonyainak történetét, akiket
egy rémes gyilkosság utáni pillanatokban hagytunk ott az első szezon végén.
Persze a nagy kérdés végig ott lógott a készülő második évad feje fölött: hogy fogják folytatni, hisz a sorozat alapjául szolgáló regénynek nincs folytatása. Nos, valószínűleg erre (is) kellett a két év, hogy a könyvet jegyző Liane Moriarty összedugja a fejét az adaptáció fő felelősével, David E. Kelley-vel, és együtt találják ki, hogyan tovább. Hogy őszinte legyek, nekem már ez szimpatikus, hisz ritkán sül ki belőle jó, ha a történet kitalálóját kihagyva a filmesek magánakcióban folytatnak valamit.
És még ennél is szimpatikusabb, hogy a továbbszőtt történet nem az első évad dramaturgiai megoldásait lovagolja meg, hanem továbblép egy következő fejezetbe.
Ugye az első szezon két nagy kérdésre épült, a történet minden eleme ezekre volt felfűzve: kit ölnek meg és ki lesz a gyilkos? Így ismertük meg a gyerekét egyedül nevelő Jane (Shailene Woodley) tragikus múltját, a mindenben kotnyeles Madeline (Reese Witherspoon) „szerelmeit”, a mindenből nagy ügyet csináló, karrierista Renatát (Laura Dern) és az agresszív párkapcsolatban élő Celeste-et (Nicole Kidman).
S minél jobban megismertük őket, a családjaikat és a piszkos kis titkaikat, úgy jöttünk rá, itt bizony bárki bárkinek lehet a farkasa. Az utolsó epizód aztán helyretette a dolgokat, megtörtént a gyilkosság.
Az új évad néhány hónappal később, az első évad kezdete után pont egy évvel, a gyerekek első iskolai napján folytatódik.
Úgy tűnik, Madeline gyorsan továbblépett a történteken, hisz legnagyobb problémája, hogy az új évben is kiérdemelje a „jó anya jelvényt”. Persze ez csak a felszín, hisz az érzelmi élete a legkevésbé sincs rendben. A gyilkosságot elkövető Bonnie (Zoë Kravitz) még ennél is cudarabbul van. A bűntett és a lányokkal közös hazugság miatt depresszióba zuhan és szinte mindenkitől elzárkózik. Ezzel szemben a múltja hatalmas terhét maga mögött hagyó Jane látszólag jól van. Új munkahely és új párkapcsolat-kezdemény, bár ez utóbbit még alaposan beárnyékolják a korábban átélt traumák.
Celeste pedig gyászol és az érzelmeivel viaskodik.
Illetve csak próbál, mert nem lehet önmaga. Nem, hisz hozzájuk költözött a meggyilkolt Perry (Alexander Skarsgård) édesanyja, Mary Louise (Meryl Streep), aki azt tudja, amit mindenki más: hogy Perry halála baleset volt. Celeste nem mondhat ki semmit, nem adhat ki magából semmit, mert Mary Louise mindenhol ott van és mindent figyel. És gyanakszik.
Ez a kapcsolat adja az új évad időzített bombáját, ami Meryl Streep hangján ketyeg.
Azén a Meryl Streepén, aki még sosem volt ennyire kiszámíthatatlan és félelmetes. Zseniális, ahogy minden pillantásából árad a hamis nyugalom, ahogy két mondattal mindenkit leterít, és sugárzik belőle az „addig nem adom fel, amíg…”.
De nemcsak ő az egyetlen új jövevény a sorozatban, hanem a rendezői széket Jean-Marc Vallée-tól megöröklő Andrea Arnold is (Vallée azért vágóként maradt, tovább biztosítva az egységes stílust), akire az a feladat hárult, hogy megmutassa ezt az érzelmileg labilis, pszichikai terhektől nehéz időszakot. Aki látta a rendezőnő korábbi filmjeit, különösen a Red Roadot vagy az Akváriumot, az pontosan tudja, hogy Arnold mélyre tud ásni az emberek agyában, és tud nyers lenni. Ide pedig most pontosan ez kell.
Mert lehet, hogy már nincs direkt, újra meg újra a nézőnek szegezett kérdés, de van egy annál sokkal nagyobb rejtély.
Ebben a nyomasztó hangulatban, ebben a pillanatról pillanatra egyre nagyobb feszültséget teremtő helyzetben nem tudjuk, mi történik majd. Talán nem gyilkosság, de valaki robbanni fog.
A Hatalmas kis hazugságok második évadja június 9-től látható az HBO GO műsorán.
