Folytatódik az utóbbi évek egyik legjelentősebb LMBTQ+ kérdéseket tematizáló sorozata, a Fülig beléd zúgtam (Heartstopper), ami jó érzékkel az első évadban kikövezett úton halad tovább, de mélységében még azt is képes felülmúlni.
A néhány évvel ezelőtt webképregényként induló Heartstopper nem véletlenül vált rövid idő alatt meghatározó jelenséggé a popkultúrában. A történetet íróként és grafikusként is jegyző Alice Oseman világában alapvetően nagyon jó elmerülni. Olyan atmoszférikus és biztonságot nyújtó közeget alkotott meg, ahol izgalmas, árnyalt, sablonoktól mentes, nagyon valós szereplőkkel találkozhatunk.
Az összkép fontos alkotóelemét adja emellett a formai kivitelezés, vagyis a képregény fiktív világának letisztult, alapvetően minimalista, ugyanakkor nagyon kifejező grafikai stílusa. Oseman illusztrációi egyébként több helyen is megjelennek az élőszereplős sorozatban, ahogy a képregények több paneles felosztását is sokszor átemelték a jelenetek összefűzésénél. A sorozat sikeréhez nagyban hozzájárult még a jól megválasztott megjelenési platform is, ugyanis a történet elsődleges célcsoportjának számító Z generációs fiatalokhoz könnyen utat talált a digitális formátumban, webképregényként debütáló sorozat.
Oseman sorozatának egyik legfontosabb vállalása azonban az LMBTQ+ közösség minél szélesebb körű reprezentációjára való törekvés, illetve a különféle identitások és vonzalmak természetességének hangsúlyozása.
Az elfogadást sokan szeretik határok közé szorítani, így az LMBTQ+ közösség tagjainak láthatóságát, a róluk folyó diskurzust is sokan korlátozzák előszeretettel az első két betűre. A sorozat itt nem áll meg, és a széles körű reprezentációnak köszönhetően sokféle azonosulási lehetőséget kínál nézőinek, és nevet ad olyan identitásoknak is, amik akár az LMBTQ+ közösségen belül is marginálisnak számítanak (például az aszexualitás). Ez pedig önmagában nagyon fontos fogódzóként szolgálhat egy olyan időszakban, ahol olyan gyermekellenes törvényeket hoznak, amik egyre inkább ellehetetlenítik a fiatalok egészséges mentális és érzelmi fejlődését.
De fóliázás ide, büntetés oda, a képernyőket továbbra sem tudja lefóliázni a jelenleg regnáló hatalom, így nálunk is mindenki számára elérhetővé vált a sorozat második évada, illetve a Heartstopper képregény webes formátuma teljes egészében, díjmentesen megtekinthető a webtoon nevű webképregényeket közlő oldalon, ahová a szerző rendszeres feltölti a legújabb részeket.
A képregény sorozatadaptációjának tavaly bemutatott első évada azonnal hatalmas sikert aratott mind a nézők, mind pedig a kritikusok körében,
úgyhogy a Netflix a premier után azonnal berendelte a másodikkal együtt a harmadik évadot is. A második évad ott veszi fel a fonalat, ahol az első véget ért. A történet továbbra is Nick és Charlie szerelmére, önmaguk megismerésére és kapcsolatuk felvállalására fókuszál. A két fiú mellett szerencsére továbbra is kellő teret biztosítanak a korábban megismert mellékszereplőknek is.
A második évad leginkább két dolgot tematizál, egyrészt Nick belső útját, amelynek fontos részét képezi identitásának és szerelmének egyre szélesebb körű felvállalása, másrészt Charlie és Darcy karakterén keresztül mélyebb betekintést kapunk a bullying mechanizmusába, illetve a bántalmazásból eredő traumák hosszútávú hatásaiba. Amíg az első évadban inkább rövid bepillantást kaptunk Nick Google találatain keresztül a bántalmazás különböző formáiba (például cikkek a teljes mértékben áltudományos átnevelő, konverziós terápiákról), addig az új évadban ez sokkal hangsúlyosabbá válik.
A Heartstopper egyik legmegterhelőbb epizódját Darcy családi hátterének megismerése adja.
A sorozat ezt a jelenetsort a képregényből átvett rajzokkal, illetve a hangsáv kreatív használatával teszi nagyon átélhetővé, úgy, hogy közben egyáltalán nem válik elcsépeltté vagy hatásvadásszá. Láthatjuk, hogy a lány otthonát fojtogató, gomolygó, sötét füstfelhő lengi körbe, és ebben a közegben éli mindennapjait, életének legfőbb bántalmazójával, az édesanyjával. Az illusztráció nagyon jól megjeleníti azt a légkört, amelyben bár a lány nem meri nyíltan vállalni leszbikusságát, édesanyja vélhetően kimondatlanul is sejti lánya valós érzéseit, és akitől támogatás helyett folyamatos verbális abúzusban részesül.
Charlie esetében pedig betekintést kapunk a korábban többször említett iskolai bántalmazásának részleteibe, főként abba, hogy ez a trauma milyen súlyos fizikális és mentális következményekkel jár.
A gyógyulás felé vezető útjának kezdetét is láthatjuk, amelynek első lépéseként elmondja és önmagán kívülre helyezi hosszú évek óta eltemetett traumáját.
A specifikusan inkább LMBTQ+ fiatalokat érintő negatív tapasztalatok beemelése, ennek hatásainak vizsgálata teszi még az első évadnál is erősebbé a történetet.
A szereplők közti kémia továbbra is nagyon jól működik, és sokszor még mindig meglepő, hogy mennyire őszintén és mélyen képesek beszélni egymásnak az érzéseikről. A képregények jellegzetességeinek átemelése most is jól működik, érdemes például többször megnézni azokat a jeleneteket, ahol az egyes szereplők szobájának belső terét mutatják, amik tökéletes kifejezői identitásuknak.
A történet gondolatiságát szépen magába sűríti a sorozat egyik epizódjának eseménye, amikor egy rendezvény alkalmával queer és transz identitású emberek állítják ki műalkotásaikat, többek között Charlie egyik legjobb barátja, a transznemű Elle is, akinek kiállításmegnyitó alkotása a Safe Space címet viseli. Ahogy mondja, bár sok változáson ment keresztül az elmúlt években, mindig volt egy hely, ahol a rossz napokon is biztonságban érezhette magát. A festményén a barátai láthatók abban az osztályteremben, ahová az egyik tanár adott szabad bejárást Charlie-nak, hogy elvonulhasson a bántalmazói elől.
Kulcsfontosságú üzenet, és nem kizárólag az LMBTQ+ közösség tagjainak.
A társadalom soha nem lesz teljesen tökéletes, gyűlölködéssel mindig találkozhat az ember, de ha megvan az a hely, ahova visszavonulhatunk és amiből táplálkozhatunk, akkor az mindig megtartja az embert és megóvja az elszeparálódástól és magánytól. Mindezt biztosíthatja az otthon, a család a barátok vagy éppen egy-egy inspiratív tanár. Nagy felelősség, melyen érdemes minden felnőttnek mélyen elgondolkodnia.
A Fülig beléd zúgtam a Netflixen látható.
