Eleged van a mindennapok fásultságából? Levegőváltozásra van szükséged? Magad mögött hagynád unalmas életed? A jövő most kezdődik – és te írod a forgatókönyvét! Ha érdekel egy új, mégis ismerős világ, ha vágysz némi nevetésre, de kis filozofálástól sem riadsz vissza, akkor malacod van! Köszönj rá az Apple TV+ legújabb sci-fi dramedy-jére és kezdd meg az ingyenes próbaidőszakot! Helló, holnap!
A cikk az első három epizód alapján készült.
Valamikor az ‘50-es, ‘60-as évek tájékán megvalósulni látszik a technikai forradalom: a kutyát robot sétáltatja, a csomagot önvezető postakocsi hozza. A retro kocsik egyébként lebegnek, lévén nincs kerekük. Újságos fiú suhan az utcán; csak teker, a biciklijét követő szerkezet dobálja a sajtót, a háttérben egy kispolgár pedig jetpackkel a hátán repül munkába. Ez még a tegnap vagy már a holnap? Utóbbi nem lehet, legalábbis ezt hirdeti főhősünk, a házaló ügynök Jack (Billy Crudup), aki a Napos Oldal Rezidenciák regionális vezetőjeként épp a holnap reményével kecsegteti gyanútlan „áldozatait”. Csapatával együtt igyekeznek eladni a cég Hold-kvártélyait, ahol új élet kezdődhet,
nemcsak egy másik országban, és még csak nem is egy másik kontinensen, hanem egyenesen egy másik égitesten.
Ebbe a sorozatba nagyon könnyű beleszeretni már a plakát, de legalábbis a remek intrója láttán. Egyszerűen bájos és nosztalgikus. Ráadásul sikerült házon belül tökéletes főhőst szerződtetni; Crudup bizonyítja, hogy nem érdemtelenül kapott Emmy-díjat a The Morning Show-ért. Zsigerből játszik, manír nélkül hozza a dörzsölt, nagydumás üzletembert. Sokat sejtető pillantásokkal jelzi, hogy nem kevés vaj van a füle mögött, de tudja, hogyan köpüljön belőle pénzt. Már az első epizódban ledől a sorozat naiv kiállásának látszata, ugyanis a férfi által értékesített Napos Oldalra is vetül bizony árnyék bőven. Társai persze erről mit sem sejtenek, sőt szinte ugyanúgy vágynak a messzeségbe, főleg az apját nem ismerő fia, Joey (Nicholas Podany).
A Helló, holnap! kettejük látens apa-fia-kapcsolata, az emberszintű kis lépés és az emberiséget mozgató nagyobb között mocorog egy izgalmas szettingben. Egy olyan korszak áll fókuszban, ami az emberiség történelmének alakulásában az egyik legnagyobb horderővel bírt. A hadügyi fejlesztések konzumerációjának nagy érája ez, amit a holdraszállás és a telekommunikáció gyorsított fel.
Furcsa, ötletes szerkentyűk támogatják az emberi mindennapokat egy látszólag régmúlt időben.
Hogyha egyetlen snittel kellene jellemeznem a sorozat hozzáállását a különböző idődimenziókhoz és valóságszeletekhez, akkor a harmadik epizódot hívnám segítségül. Belebeg a képbe egy Isetta-jellegű, trapézforma mikroautó. Az ikonikus buborékautókat az 50-es évek első felében kezdték el gyártani, melyek megjelenéséből fakadóan most is, de már akkor is, különcnek számítottak, pláne kerékmentes kivitelben. Még az állandó kellékként megjelenő videotelefon is a Vissza a jövőbe-érzetű retro-futurizmus báját öregbíti, hiszen már a 20. század elején kísérleteztek vele, mégis 1970-ig kellett várni a valósidejű szolgáltatás bevezetéséig.
A „mi lenne/lett volna, ha…?” jelenségről egy hosszabb cikk formájában már gondolkodtunk, éppen az Apple TV+ startját jelentő For All Mankind című sorozat apropóján, most pedig
a Helló, holnap! tökéletesen illeszkedik az alternatív valóságot kutató mozgóképek mellé, de nehezen tudnám a jobbak közé sorolni.
Az almás cég legújabb sci-fijének nemcsak hogy hiányos, de lényegében véve nincs expozíciója. Evidenciaként kezel egy bizonyos technológiai fejlettségi szintet, ami csak akkor működne, ha a film világa teljesen elkülönülne a befogadói világtól, vagyis a múlttól. Ehelyett, ezer szállal (köztük a fentebb említett technológiákkal) kötődik a világtörténelem mozgalmas évtizedeihez, s legfőképp a civilizációnkat mindörökre megváltoztató mozzanathoz, az 1969-es armstrongi tetthez. Mégis, három epizód alatt sem derült ki, hogy már a holdraszállás után járunk-e időben, vagyis, hogy egyáltalán lehetséges-e a brossúrákban hirdetett kolonizáció.
Ha igen, akkor a cselekménynek valamikor a mi jelenünk idejében kellene játszódnia, hiszen időbe telik, mire képessé válik a tudomány az élhető élet kialakítására a Holdon. Ebben az esetben alternatív történelemről beszélünk.
Ha a válasz nem, akkor a cselekmény egy olyan múltban játszódik, amiben a technológia kvázi korhű a maga alternált idősíkjában, a kérdés pedig arra irányul, hogy a prospektusok igazat mondanak-e vagy sem. Ebben az esetben már alternatív valóságról beszélünk.
Ez utóbbi az elsődleges cél, ugyanis azzal a kérdéssel játszadoznak az írók, hogy elhisszük-e a történet valóságát, azaz létezik-e a Hold Napos Oldala. Jópofa misztériumjátékról lévén szó, temérdek félrevezető információt oszt meg velünk az alkotógárda, a legfontosabbakat azonban eltitkolják. Ezzel egyrészt fenntartják a titokzatosságot, másrészt viszont információhiányt generálnak. A Helló, holnap! érezhetően nem kívánja feláldozni a játékos kedvet a konkrétumok oltárán és
nem is akar több lenni egy könnyed limonádénál, amelyben egy sokezredik rossz szülő kálváriáját járjuk végig kiszámítható fordulatokkal.
Ez azért kár, mert a Jonathan Entwistle vezette gárda nem ezt ígérte. A misztikus retro-légkört hangsúlyozták, vagyis okkal lehetett feltételezni, (pláne a streamingszolgáltató sci-fivel kapcsolatos törekvéseit elnézve), hogy egyben egy igazán izgalmas korlenyomat is lesz. De nem látunk vagy hallunk egyetlen híradó-bejegyzést sem. Alig találkozunk olyan epizódszereplőkkel, akik különböző nézőpontokat képviselnének a technicista társadalomról. Nincs elbeszélve a korszakban kirobbanó és bő fél évszázaddal később még mindig érvényes vita az űrversenyről, netalántán a holdraszállást övező spekulációkról. Igazából, alig hagyjuk el az értékesítő csapat főhadiszállását.
A Helló, holnap! fájó valósága, hogy a küllem egy roppant unalmas jellemet takar. Egy olyan árut próbál a vásárlóra sózni, amely sosem volt az aktatáskájában. Az első epizód végén érkező cliffhanger még meglepő volt és hatásos. A harmadik rész végére azonban a hangsúly eltolódik egy sokkal érdektelenebb dimenzióba, ahol egymást ugrató és egymáson áttaposó karrieristákat, alulírt és sokat látott konfliktusokat zsúfoltak össze. Persze a tízrészes évad még tartogathat meglepetéseket, főleg hogy egyszerre két atipikus antagonistát is mozgásba hoztak. Mégsem érzem a késztetést a folytatáshoz, ami az előjelek alapján a rövid, félórás részek ellenére egy lapos, sematikus sztorinak ígérkezik. Sokszor meglepően rossz minőségű vizuális effektusokkal és kihagyott ziccerek tucatjaival.
A Helló, holnap! az AppleTV+ kínálatában érhető el február 17-től.
