Sorozat

A vérükben van – Hétköznapi vámpírok: A sorozat (2. évad)

Újabb tíz résszel folytatódik Jemaine Clement és Taika Waititi vámpíros ál-doku-reality-sorozata, a Hétköznapi vámpírok (What We Do in the Shadows), az első két rész alapján pedig bőven van még mit tanulnunk a vérszívók mindennapjairól.

A kilenc éven át tervezgetett, egy hasonló témájú rövidfilmmel megelőlegezett, végül 2014-ben bemutatott Hétköznapi vámpírok egy csapásra kultfilmmé nőtte ki magát. Merész humora, egyedi formája és hangneme messzire repítette a kis költségvetésű, új-zélandi műfaji tréfát. Jemaine Clement és Taika Waititi kortárs új-zélandi vámpír lakótársakról szóló áldokumentumfilmje nagyrészt improvizációra épült, antihőseit véletlenszerű kihívások elé állította, amelyekkel egy több száz éves vámpírnak ma szembe kell néznie – miközben a vérszívókat övező mítoszokat és tévhiteket is „leleplezte”.

„Valóság” és legenda mosódott össze nevetséges és komolyabb popkulturális beidegződésekkel egy dokumentumfilmes stáb kamerái előtt

– az elegy pedig olyannyira működött, hogy Waititiből azóta nemzetközi sztár lett; a Vademberek hajszája után Hollywoodban rendezte meg a Thor: Ragnarököt, a Jojo Nyuszi forgatókönyvéért pedig idén Oscar-díjat nyert. Eközben Clement kevésbé távolodott el a szeretett vámpírjaitól: ő lett a kreátora és alkalmi írója, rendezője a filmen alapuló, 2019-ben induló FX-es sorozatnak, amelyben természetesen Waititi is felbukkan hol rendezőként, hol mellékszereplőként – és állítólag a film spin-offjáról, a régóta beharangozott We’re Wolvesról sem mondott még le az alkotópáros.

Az első évad hamar biztosított róla, hogy volt értelme a folytatásnak: a Hétköznapi vámpírok 20 perces epizódokra bontott sitcomként is megőrizte a film jellegzetességeit és erényeit. Hiába helyezték New Yorkba a cselekményt és készült amerikai produkcióban a széria, elkerülte a hollywoodi áramvonalasítást, ellenben technikailag és dramaturgiailag is professzionálisabbá vált. Továbbra sem nagy sztárok neve adja el a produkciót, a négy-öt főszerepet viszonylag ismeretlen színészek alakítják (csak a parádés 7. epizódban ugrik meg az egy négyzetméterre eső hírességek száma). Az új karakterek pedig elég őrültek ahhoz, hogy elvigyék a show-t a hátukon: a beképzelt perzsa hadvezér, a buja házaspár, a mindenkit leszívó energiavámpír és a mindenáron vámpírrá válni akaró familiáris színes és kellően problémás társaság egy fedél alá zárva. Ráadásul a sorozat jobban kiélezi a doku-reality-jelleget: a szereplők folyamatosan a saját és mások tetteit vagy érzelmeit kommentálják miniinterjúkban, ami nemcsak az elcsépelt tévés trendnek adott fricska, hanem igazán pörgős keretrendszer is.

A vizuálisan is szemet gyönyörködtető sorozat a film humánus, de kompromisszummentes humorát is továbbörökítette.

Ezzel egyidőben a sorozatformátum is a lehető legjobb iránynak bizonyult a film folytatásaként, hiszen a film talán egyetlen hibája a töredezettsége volt. Mivel a helyzetkomikumra építő, erősen epizodikus paródiában csak minimális cselekményt és történetívet fedezhettünk fel a lazán összefűzött jelenetek között, logikus továbblépésként a sorozat első évada epizódonként egy-egy „jelenetet”, ötletmorzsát bontott ki. A vámpírok bulizási szokásai, Amerika meghódításának kísérlete, összecsapás a vérfarkasokkal, egy évszázadokon átívelő tragikus románc, ami mindig lefejezéssel végződik…

Miközben a Hétköznapi vámpírok sorozatként remekül kiaknázza az egy epizód–egy probléma formátumot, jobban ügyel arra is, hogy a háttérben egyre sűrűbb összefüggésrendszer rajzolódjon ki. Vagy ha tetszik, az áldokumentumfilmes formának megfelelően idővel egyfajta „közös tudás” halmozódjon fel, ami egyre szerethetőbbé és izgalmasabbá teszi a karaktereket és a kalandjaikat.

És pont ez ad létjogosultságot a második évadnak is:

az első évad utolsó részeinek felgyorsuló tempója bőven megágyaz a folytatásnak,

az első két epizód alapján pedig nem kizárólag, de valóban az ott meglebegtetett távlatokat viszik tovább az alkotók.

Az identitásválságba kerülő Guillermo lúzer familiárisból lassan egyenrangú hőssé válik, sőt, túlnő a fafejű, sokszor csőlátású és makacs mesterein, miközben tovább tágul a vámpíruniverzum, és a baljós események, végzetes balesetek és bizarr fordulatok száma sem csökken a csapat körül.

A még több sztárcameót ígérő évad – az első rész rögtön egy erős nevet dob be hőseink közé – az első két rész alapján nem változtat az ismert recepten, de miért is tenné? A lehető legjobb választás, hogy amíg tart a kreatív lendület, addig ezerrel tolják az arcunkba az ötleteket – lehet, hogy Clement sorozata is örök életű, mint a hősei?

A sorozat megtalálható az HBO GO kínálatában.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
[email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya