Sorozat

Hogy mondják Bécsben, hogy Sherlock? – Bécsi vér

2017-ben a Sherlock óriási űrt hagyott maga után, ezt igyekezett betölteni Stephen Thompson sorozata, az előző századfordulón játszódó Bécsi vér (Vienna Blood). A nézettségi adatok azt bizonyítják, hogy az alkotók jó lóra tettek, amikor adaptálták Frank Tallis Liebermann-regényeit, az első részek után azonban nem tudok szakadni a gondolattól, hogy ez bizony csak utánérzés.

Frank Tallis 2005-ben írta meg első Liebermann-regényét, az idehaza a Magistra Könyvkiadó jóvoltából 2018-ban megjelent Gyilkos illúziókat (Mortal Mischief), melyet aztán hat másik, Max Liebermannal a főszerepben megírt történet követett. A könyv, melyet a The Guardian csak így jellemzett: „Sherlock Holmes találkozása Sigmund Freuddal”, egy nagyon pontosan körülhatárolható célcsoportra lőtt:

a Sherlock Holmes és Poirot kalandjait már unásig ismerő krimifalókra, akik borzongató thrillerek helyett jól kiszámítható agytornában lelik örömüket.

A regény hatalmas siker lett, hiszen az olvasók pontosan azt kapták, amit megszoktak már korábban: egy zsenit, aki az egyenruhások segítségére siet néhány rejtélyes múltszázadi bűnügy megoldásában. A rend őre most Oskar Reinhardt, akit az egyenesen Freudtól tanuló orvos, Max Liebermann húz ki a pácból – ezúttal az éppen szárnyait bontogató kriminálpszichológia segítségével.

A felütésül szolgáló regény – mely a háromrészes első évad nyitó epizódjának történetét is adja – a rejtélyes módon eltávozott médium gyilkosa után ered: az öngyilkosságnak beállított haláleset azért lesz gyanús, mert a belülről bezárt szobából a gyilkos fegyver eltűnik. A régóta sikerre áhítozó Reinhardt (Jürgen Mauer) a háta közepére kívánja a rendőrfőnök családjával cimbiző Liebermannt (Matthew Beard), aki a bűnözők elméjét tanulmányozandó kéretszkedik be a nyomozásba. A végén persze jól jön a fantasztikus megfigyelőképességről tanúbizonyságot tevő pszichológus segítsége, akivel – ahogy az már az ilyen történetekben lenni szokott – jól össze is barátkozik a felügyelő.

A Sherlock három részét is jegyző Thompsonnak mind az adaptációt, mind a témát illetően megvolt a kellő tapasztalata, hogy kreátorként elvigye az osztrák-brit koprodukcióban készült Bécsi vért, a végeredmény valahogy mégiscsak felemásra sikeredett. Nehéz eldöntenem – hiszen nem olvastam az eredeti regényt –, hogy mennyire Tallis és mennyire Thompon volt, aki meg akarta úszni a munkát, de itt-ott szinte bántó, mennyire nem eredeti, amit látunk. Liebermann és Reinhardt – még ha néhol fel is cserélik a jól megszokott szereposztást –

megtestesítenek mindent, amit az elmúlt 100 évben tanultunk „A” detektívről és segédjéről.

Liebermann egy különc, rendkívül jólfésült angol, aki a haladó tudomány segítségével kérdőjelez meg mindent, ami misztikus vagy rejtélyes, és akinek bizony a nőkkel való viszonya sem egyértelmű; az utóbbi pedig egy harcias, erősen traumatizált, így némileg antiszociális közkatona, aki azonban keményen és őszinte elhivatottsággal végzi a munkáját. Talán nem minden tulajdonság végezte az eredeti gazdájánál, de sajnos minden tulajdonság ismerős már valahonnan – egy ponton Liebermann egy rövidke monológban még a (Sherlock Holmes-éval azonos) munkamódszerét is ismerteti.

Kérdés az, hogy mekkora problémát jelent ez a műélvezet szempontjából. Nem túl nagyot – Thompson ugyanis tényleg jól érti a dolgát, és a jól ismert receptet erős kézzel viszi végig. A klasszikus krimik rajongói ujjonghatnak – de talán még boldogabbak lesznek azok, akit szeretik kosztümös környezetben viszontlátni a bűnöldözést:

a monarchia kora iránt érzett nosztalgiafaktor, a berendezők rendkívüli jó ízlését tükröző szép tárgyak és úgy általában az egész milliő az alkotók malmára hajtja a vizet.

Hiába bosszantott, hogy a kép jól ismert mozaikdarabkák újrarendezéséből született, azon kaptam magam, hogy az első rész vége után már nyomok is rá a folytatásra. Ráadásul a nyitányban nagyjából letudott enumerációnak köszönhetően a második részben Thompsonnak volt már rá lehetősége, hogy jobban fókuszáljon a karakterei belső életére, ami egyértelműen tovább erősítette az elköteleződésemet. Mindennek köszönhető talán, hogy a szériát elsőként bemutató BBC Two-n a Bécsi vér a második legnézettebb műsor volt, az ORF-en pedig a legnépszerűbbnek bizonyult – így nem csoda, hogy változatlan alkotóstábbal érkezik a folytatás. Van miből dolgozni, hiszen Tallis számos regénye vár még feldolgozatlanul.

A sorozatot, melyet jó szívvel ajánlok a klasszikus Sherlock Holmes adaptációk és a Poirot sorozat kedvelőinek, idehaza a nézők július 12-én 21 órától, vasárnaponként láthatják az Epic Drama csatornán.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya