Sorozat

Hogyan mossunk ötmilliót? – Ozark

A fehér, középosztálybeli átlagember bűnözésre adja a fejét. Ismerős? Nem baj, az Ozarkot is szeretni fogod… Évadkritika.

A kertvárosi háziasszony (Weeds), a középiskolai kémiatanár (Breaking Bad) és néhány más sorstársuk után most egy chicagói pénzügyi tanácsadó (Jason Bateman – Az ítélet: Család) kerül hatalmas slamasztikába, melynek következményeként fel kell pakolnia gyerekeit (Sofia Hublitz és Skylar Gaertner) és hűtlen feleségét (Laura Linney – A király látogatása), hogy az elit környezetből Amerika egyik legszebb, ugyanakkor leglenézettebb környékére, az Ozark-vidékre költözzenek. A feladat nem egyszerű, a lakókocsiparkokban tengődő alja népek övezte turistaparadicsomban kell tisztára mosnia egy mexikói drogbáró pénzét, hacsak nem akar abban a savval teli hordóban megmártózni, amelyben üzlettársa is végezte.

Nem egy túl összetett sztori, de azt már a pilot is megmutatja, hogy az alkotók ambíciója nem merült ki abban, hogy „csak” egy feszes, jól felépített krimi-thrillert hozzanak tető alá. A Breaking Bad magasságaiba ugyan nem jut el az Ozark, de sokkal többet ad annál, sem mint amit egy olyan párostól (Bill Dubuque és Mark Williams) elvárnánk, akiknek A könyvelő jelenti a pályája csúcsát.

A történet maximális fordulatszámon indít, az első epizód 58 percében nincs egy pillanatnyi üresjárat sem,

de amellett, hogy egy tényleg fordulatos thrillert kapunk, még a karakterek kidolgozására is maradt energia. Jason Batemannek nagyon jól áll a megcsalt férj önérzetes karaktere, Laura Linney pedig méltó partnere, jóban és rosszban is működik kettejük kapcsolata, és kifejezetten jó látni hogyan fejlődnek visszafogott kisemberből karakteres bűnözőkké.

A második résztől aztán újabb meglepetés jön, mert szerencsére a készítők nem futottak bele a nagyvárosi középosztály vs vidéki bunkók közhelybe, ennél sokkal finomabb összképet rajzolnak a helyiekről. Kiemelkedő például a piti bűnöző családból való Ruth Langmore (Julia Garner – The Americans), aki már önmagában is meglepő választás az egyik nagy ellenfél szerepére (elvégre nem tizenéves lányokra szokás ezt a szerepet osztani), de ügyesen helytáll, sőt, néha el is lopja a showt a nagyoktól. Még nála is nagyobb találat azonban a helyi keresztapát játszó Peter Mullan (Piszkos melók, Hadak útján), akire szinte ráöntötték ezt nem túl bőbeszédű, karcos, de egyszerűségében is méltóságteljes falusi drogbáró szerepkört.

Valószínűleg ebből már mindenki rájött, hogy távol a nyüzsgő nagyvárostól sem lesz egyszerű a főszereplő család helyzete, akikre a környék nehézfiúi (és lányai) mellett az FBI is rászáll, garantálva az első részben megkezdett tempót egészen az utolsó másodpercig, mire minden szál a maga helyére kerül. Ez utóbbi magában hordoz ugyan egy kis negatív utóízt, talán egy cseppet túl is van tervezve a történet. De ebbe a zsánerbe ez még belefér, legfeljebb kicsit távolabb kerül tőle a sorozat a realitástól, bár azt már elintézik a hidegebb színre szűrőzött képek is. Ugyanakkor

az Ozark még így is többet mond a valóságról, mint sok társa.

Az alkotók nem ijedtek meg, hogy állást foglaljanak bizonyos kérdésekben, és ezt is finoman, a legkevésbé sem demagóg módon teszik.

Látunk fogyatékkal élő fiút, aki alig öt perc alatt jut legális fegyverhez és látjuk hogy a drog és a pénzmosás világában mi ugorja meg a hatóságok ingerküszöbét (és főleg, hogy mi nem!). Szóval van itt társadalmi üzenet is, ha nem volna elég az izgalom, hogy ki éli túl ezt a szerteágazó, vértől és szennyes pénztől terhes kalandot.

Németh Barna

Németh Barna

Németh Barnabás a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar szakon, jelenleg néhány könyvkiadónál dolgozik. Szabadidejében olvas és sorozatokkal foglalkozik, díjszezon idején pedig a díjszezonnal.

Filmtekercs Filmklub s03

Filmtekercs Filmklub

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya