Sorozat

Emberkísérlettől szellemigazságig – Howards End

Matthew McFayden és Hayley Atwell Howards End című minisorozatban

E. M. Forster regénye négyrészes minisorozatban kapott új életet – a Howards End néhány ponton még a díjesővel jutalmazott filmváltozatot, a Szellem a házban-t is meghaladja.

A Howards End (magyar címmel: Szellem a házban) talán nem a leghíresebb, de kritikailag a leginkább elismert regénye a huszadik századi angolszász irodalom klasszikusának, E. M. Forsternek – nem is a BBC One minisorozata az első adaptációja. 1992-ben James Ivory készített belőle sztárszereposztású filmet, amely a kilenc Oscar-jelölése és három elnyert díja ellenére mára kissé feledésbe merült. Ivory ekkor már harmadszor nyúlt Forster-műhöz (a Szoba kilátással és a Maurice után), és bár kétségtelenül gyönyörű adaptáció a Szellem a házban, ma már nagyon megérződik rajta az eltelt 25 év (noha ez nem lenne törvényszerű). A friss sorozat ötlete tehát nem volt szentségtörés, a Howards End pedig egyértelműen sikerrel játssza újra, illetve haladja meg a mai kor elvárásainak megfelelően Ivory filmjét.

A legfeltűnőbb vonás Ivorynál a romanticizálás: túláradó szépség, szélsőséges gesztusok, harsány fordulatok uralják az egyébként koherens, csak kissé hosszúra nyújtott Szellem a házban-t, ez pedig akaratlanul is eltávolítja a nézőtől a történet problematikáját. Ezzel szemben az új sorozat más stiláris utat választott: letisztult terek, harmonikus beállítások, egyszerű és sallangmentes színészi játék jellemzi – mintha a szív helyett az észre igyekezne hatni. Összességében a Howards End sokkal modernebbnek hat anélkül, hogy különösebben igyekezne aktualizálni a történetet. A sorozat úgy teszi kortalanná Forstert, hogy háttérbe szorítja a huszadik század elejéhez horgonyzó elemeket, inkább az emberi oldalt és a mai is aktuális társadalmi olvasatot helyezi előtérbe. Ez bizonyára a rutinos tévés rendezőnek számító Hettie Macdonald mellet Kenneth Lonegran forgatókönyvíró érdeme is, aki már az Oscar-díjas A régi városban is a keresetlen természetességet hirdette,

ugyanígy befogadhatóvá téve egy emberi léptékkel felfoghatatlan drámát.

A Howars End lényegében társadalmi tabló: három eltérő hátterű család sorsa fonódik össze benne. A gazdag Wilcox család, a középosztálybeli Schlegel testvérek és a szegény Bast házaspár találkozása pillangó-effektusként befolyásolja mindhárom csoport életét. Az idealista Schlegel nővérek megpróbálják felkarolni a tehetséges és szimpatikus Leonard Bast-ot, ám a realista és kissé rideg Henry Wilcox beavatkozása meghiúsítja a „társadalmi kísérletet” (ők maguk nevezik így az eljárást). Több súlyos tragédia és egy házasság után aztán megszületik az osztályok közti a „kiegyezés”, az a bizonyos szellem a házban (ami természetesen egy minden ízében realista történetben képletesen értendő) pedig igazságot tesz az emberi gyarlóságok felett.

Forster ahogy általában, itt is széles palettán vizsgálja a századeleji brit társadalmat, ám hősei ezúttal is szerethető, hús-vér figurák – tehát nem csak a társadalmi helyzetük definiálja őket, hanem igazi egyéniségek. Azaz a Szellem a házban személyes történet, nem példázat – ezt mindkét adaptáció szépen tükrözi. Más tekintetben viszont alapvetően különbözik a két feldolgozás. A már említett eltérő stiláris megközelítésen túl Lonegran az információadagolás módjával is frissességet visz a történetbe – és ügyesen használja ki a sorozatformátumot is. Az első rész még kevéssé innovatív, inkább korrekt problémavázolásnak és bevezetőnek hat, de érdemes kivárni a folytatást:

a következő három rész ugyanis már abbahagyhatatlanul izgalmas.

A Howards End alkotói enyhén elliptikus elbeszélésmódot választottak: váratlan fordulatok, fontos események gyakran maradnak a kamerán kívül. Például az első részben valaki főszereplőnek tűnik – a második rész pedig minden átmenet nélkül az ő temetésével indul. Ugyanakkor van, amit a sorozat a filmnél jobban hangsúlyoz, például a Leonard Bast és Helen Schlegel közti vonzalom az első pillanattól egyértelmű – aztán a románc beteljesedését ismét csak elképzelni tudjuk. Ezek a fogások sokkal feszültebbé, kiszámíthatatlanabbá teszik az egyébként nem túl bonyolult történetet.

Amiben viszont Ivory filmje lekörözi a friss feldolgozást, az a casting – és nem csak a behozhatatlanul nagy nevek (Anthony Hopkins, a szerepért Oscar-díjat kapó Emma Thompson, Vanessa Redgrave, Helena Bonham Carter) miatt. A sorozat Henry Wilcoxát a 43 éves Matthew Macfadyen játssza, akiről a szakáll ellenére nehéz elhinni, hogy három felnőtt gyereke van, illetve, hogy évtizedekkel idősebb a Margaret Schlegelt alakító Hayley Atwellnél (a valóságos nyolc év korkülönbség helyett). A Hopkins-Thompson páros ilyen szempontból működőképesebb, bár az is igaz, hogy Macfadyen eleve lágyabb karakter Hopkinsnál, így ez a választás is tudatos, értelmezést befolyásoló döntés lehetett. Ennek ellenére (vagy épp ezért) a Howards End magával ragadó, életerős és átgondolt adaptáció, a történet rajongóinak és új érdeklődőknek egyaránt melegen ajánlott darab.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
[email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya