Sorozat

A humor mindenkié – Vir Das, Maz Jobrani és Hasan Minhaj stand up specialjei

Stand Up-körkép: Vir Das, Maz Jobrani és Hasan Minhaj egytől-egyig a maga sajátos hangján beszél a kultúrák ütközésének furcsa csatateréről: az Egyesült Államokról.

A Netflix tavaly több comedy specialben is megemlékezett a kultúrák olvasztó tengelye helyett, ütközőponttá élesedő Egyesült Államok jelenlegi feszült etnikai helyzetéről. Az év eleji muszlimokkal szembeni Trump-intézkedés (illetve hát magának Trumpnak a személye) miatt is különösen nagy figyelem irányult a kisebbségi kérdésre az USA-ban, melyet a streaming szolgáltató különböző etnikai háttérből érkező nevettetői sem hagyhattak szó nélkül.

Az újból virágozó rasszizmus és a gyűlölet kultúrája rátelepedett a tengerentúli közbeszédre, amire a stand-uposok is igyekeztek reagálni a maguk sajátos eszközével: a nevetéssel.

Vir Das szokatlan comedy specialjében, az Abroad Understandig-ben arra a kísérletre vállalkozik, hogy a világ két különböző csücskében lenyomja ugyanazt a showt. Az indiai komikus első sorban hazájában ismert, legfrissebb Netflixes stand-upjában azonban jellegzetes indiai akcentusával elmesélt poénjaival igyekszik átölelni a glóbuszt. Ötletes belső vágásokkal ollózták egybe a két különböző előadást, melyeket egy stadionban Új-Delhiben, illetve egy hangulatos new york-i stand-up klubban rögzítettek. A műsor kísérleti jellege abból fakad, hogy vajon ugyanolyan jól ülnek-e a poénok két földrajzilag, de főleg kulturálisan ennyire távol eső helyen. Lehet-e viccet csinálni ugyanazokból a témákból úgy, hogy az egy közönséggel csurig töltött arénában és egy dohos comedy klubban is jól üssön?

A válasz a stand-up által felvetett hipotetikus kérdésre nyilvánvalóan igenleges, hiszen mindkét előadás megvalósult és mindkét közönség látványosan jól szórakozik Vir Das poénjain, ám ez az oda-vissza vágós formula meglehetősen döcögőssé teszi a műsor befogadását. Szokás mondani, hogy a jó vágás az, amit nem veszünk észre, az azonban garantáltan feltűnik mindenkinek, ha egy stadionnyi publikumról egy pár fős asztaltársaság képére vált a film. A két előadás ritmusa azok méreteiből kifolyólag is teljesen különböző, így legyen bármilyen ötletesen is felsnittelve a Netflix műsora, a két show lüktetése, tempója nagyon nehezen illeszkedik össze. Ez a polaritás sajnos végig feltűnően jelen van a műsorban, ezért gyakorlatilag sosem áll össze egy egésszé. Ráadásul, még ha valóban ugyanazt a műsort is kapta mindkét közönség, azt azért nehezen fogadja be az ember gyomra, hogy az indiai politikán is ugyanúgy hahotáztak a világ mindkét pontján. Vir Das performansza azonban nem a kísérleti formula miatt esik szét.

Maz Jobrani

A humorista görcsösen próbál kibújni a politikai korrektség szorításából, poénjai mégis kifejezetten biztonságos terepen toporognak. Politikával és vallással foglalkozik ugyan, mégis csak a keresztények és a Trump szavazók kapnak igazi fricskát.

Az immár egy esztendeje megválasztott elnök személyével az amerikai stand-uposoknak azóta sem sikerült kibékülniük. Ezt a vonalat erősíti Maz Jobrani is, aki igazán kendőzetlen stílusban politizál.

Nagy csalódás viszont, hogy az iráni származású komikus a már sokszor átismételt „trumpos” paneleket mondja vissza az Immigrant című előadásában, mely során nem hallunk semmi olyasmit, ami egy átlagos Jimmy Kimmel show alatt ne hangozna el minden este. Az olcsó punch line-ra kifutó előadásnak ennek ellenére megvannak a maga pillanatai.

Az est nagy része ugyan Trump bevándorlás politikája köré volt felhúzva, mégis érezhető, hogy minél távolabb kerül a témától Jobrani annál viccesebb és annál kevésbé tűnik erőltetettnek a műsora. A vallásról megfogalmazott parádés gondolatai például a maguk egyszerűségében kimondottan újszerűen provokatívak.

Jobrani folyamatosan igyekszik bevonni a publikumot műsorába, állandóan kibeszél, ami nyilván élőben egy különösen üdvözölt gesztus, viszont felvételről szemlélve elvesz a show élvezeti értékéből a sok kikacsintás. A performansz első tíz perce gyakorlatilag azzal telik, hogy Jobrani egy fájdalmasan kínos táncbetét után meginterjúvolja közönségét, ki honnan származik. Az iráni születésű humorista pedig olyan irritálóan pátoszos hangnemben, és olyan indokolatlanul hosszan nyaggatja a multikulturális publikumot, hogy a végére az embernek végigfolyik az arca a klaviatúrán. A keretes szerkezetben felépített műsor sokszor infantilis, néhol elgondolkodtató poénjai egy csapongó narratívát eredményeznek a comedy specialnek. Vele szemben Hasan Minhaj tűpontos szerkezetet ötlött ki saját estjének!

Hasan Minhaj

A fiatal komikus első önálló stand-up specialjében, a Homecoming Kingben arról sztorizik, milyen volt indiai-amerikai muszlimként felnőni az államokban. Hasan energetikus showja alatt, olyan szélsebesen röpködnek a poénok, hogyha nem kapkodjuk elég gyorsan a fejünket, könnyedén elsüvítenek a fülünk mellett. Az előadás feszes tempója a humorista élénk, izgő-mozgó stílusából fakad, ugyanis Minhaj nem fél kihasználni a színpad egészét! A két kézzel gesztikuláló, mozgékony performansz során akár azt is hihetnénk, hogy egy rap koncert közepén vagyunk, az előadás azonban nem merül ki, a szokatlanul virgonc színpadi jelenlétben.

A stand-up special címébe foglalt „homecoming” az amerikai prom-ra utal, ami a magyar kultúrkörben nagyjából a gimis szalagavató bál megfelelője. A végzős középiskolás Hasan élete ezen a ponton ért ahhoz a sorsfordító eseményhez, ami köré jó érzékkel felépítette az egész estés produkciót. Kezdésként egy különösen hosszú felvezetőben beszél családi hátteréről. Egy óceánnyi távolságból nehezen átélhető problémakört jár át, ám kifejezetten tanulságos tapasztalat hallgatni Hasan-t, amint arról mesél milyen egy emigránsnak felnőnie az Államokban. Ahogy a komikus fogalmaz nem olyan egyszerű bejutni az országba, mintha egy óvszer szakadt volna el, hanem hosszú évek munkája és akkor még egy szót sem ejtettünk az integrációs buktatókról!

Sokszor kifejezetten sokkoló hallgatni, milyen gyűlölet-bűncselekménybe hajló szenvedéseken ment át az emigráló család, viszont Hasan nem felejt el kritikus lenni az idejét múlt tradíciókba kapaszkodó indiai családmodellel sem.

Ez a kettősség végig tetten érhető a műsoron, folyamatosan megy az adok-kapok, mialatt Hasan ügyesen építi az előadás ívét. Ugyanis a legtöbb stand-uppal ellentétben a Homecoming King egy kicsit olyan, mintha filmet néznénk. Ügyesen végig vezetett dramaturgiai lejtése, majdhogynem cselekménye van Hasan estjének, aminek a végén nem csak a nevetés miatt nyúlunk a zsebkendőnk után.

A három ismertetett előadás során, három különböző szemüvegen keresztül nyerhetünk betekintés ugyanabba a témába. Míg Vir Das külső szempontok mentén beszél első sorban Amerikában égető etnikai kérdésekről, addig Maz Jobrani és Hasan Minhaj az Államokban élő emigránsok két különböző generációjának tagjaként szólal meg. A humoristák stílusa és az előadások struktúrája ugyan eltérő, a felvetett problémákra azonban mindhárman humorral válaszolnak.

A három előadás mindegyike megtekinthető a Netflix felületén.

 

 

Papp Atilla

Papp Atilla a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett, 2018 óta tagja a Filmtekercsnek. Akut celluloidfüggő, a százmilliós blockbustertől a filléres kísérleti filmig minden érdekli.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés