Fókuszban Sorozat

„I don’t want the game to end” – Star Trek: Picard

18 évvel a Nemezis után Jean-Luc Picardot (Patrick Stewart) még mindig gyötrik egykori traumái. A CBS, a rajongók legnagyobb örömére, úgy döntött, egy egész sorozatot szentel a Star Trek-univerzum egyik legnépszerűbb kapitányának, hogy megmutassa, hogyan kerekedik felül démonain és segít egy bajba jutott lánynak (Isa Briones). Pilotkritika.

Nem hittük, hogy lesz olyan, aki megdöntheti William Shatner rekordját, aki 28 évig „szolgált a csillagflottában” James T. Kirkként. 2020-ban azonban Patrick Stewart – 33 évvel azután, hogy először megtette – ismét magára öltötte Jean-Luc Picard kapitány zubbonyát, hogy egy másodperc alatt visszarepítsen minket a Star Trek hamisítatlan világába. Személy szerint Picard az egyik kedvenc Star Trek-karakterem

– az igazság pedig az, hogy Picard kicsit maga Patrick Stewart.

A színész, aki nemcsak Az új nemzedék (Star Trek: The Next Generation) 176 és a Deep Space 9 egy epizódjában, de négy filmben és számos videojátékban is alakította a karaktert, a Star Trek: Nemzedékek (Star Trek: Generations) forgatásán úgy nyilatkozott, ő maga sem tudja, hol kezdődik Picard, és hol végződik Patrick Stewart. Talán nem is fontos – az biztos, mindketten imádni valók, és most mindketten visszatértek, hogy új kalandra induljanak.

A franciaországi birtokán borászkodó, a Romulus bolygó elpusztulása után visszavonult Picard-hoz egy megriadt lány érkezik segítségért. A Csillagflottában csalódott egykori admirális úgy érzi, régi barátjának, Data-nak (Brent Spiner) tartozik annyival, hogy megpróbálja megérteni, hogyan függnek össze a nem várt látogató látomásai Picard visszatérő álmaival. Picard hamarosan váratlan felfedezést tesz, ami kilendíti a már csak az elmúlást váró passzív életéből.

Az új nemzedék egyik legfontosabb karaktere volt az emberi létre vágyó android, Data. Történetszálának legnagyobb problémája – a mesterséges intelligenciát taglaló filmek örök kérdőjele – az volt,

mi teszi az embert emberré.

Az évek során Data találkozott az alkotójával, megpróbált apává válni, megismerkedett a programozástól függően jó és rossz testvéreivel, végül feláldozta magát, hogy megmentse Picard életét. Ebből az alaphelyzetből indul az új sorozat, hogy már az első részben felvillantsa a téma fő kérdéseit.

A Star Trek: Discoveryvel már bizonyított Alex Kurtzman és Akiva Goldsman úgy tűnik, most sem fogtak mellé. Bár az első rész még erősen csak előkészíti a történéseket, már most felsejlik, hogy az alkotók

jól eltalált elegyét adják a klasszikus Star Trek-életérzésnek és a rebootok akcióval és fémes csillogással teli világának.

Egyszerre van jelen a franchise egészére oly jellemző moralizáló vonal, és már az első részben kapunk – még ha nem is a Discovery szinjtén – látványos  akcióbetéteket. Bár a történések Az új nemzedék és a Nemezis folytatásának tekinthetők, az írók felhasználják a a 2009-es Star Trek reboot idővonalát is, ahol a Romulus bolygó elpusztult.

Kurtzman és Goldsman azt ígérték, hogy lélektani történetük visszavezeti majd a szörnyű traumákon átment Picard-t Gene Roddenberry, a Star Trek atyjának optimista világához. Ebből az első rész még nem sokat mutat, de az epizód végi mézesmadzag már felvillant pár olyan karaktert és visszatérőt – igen, megint találkozunk többek között Hetessel (Jeri Ryan) és Egyessel (a sorozat több epizódját rendezőként is jegyző Jonathan Frakes) is –, ami bizakodásra ad okot.

Stewart és Spiner csípőből hozzák a jól ismert karaktereket, segítségükkel Az új nemzedék világától idegen, a reboot filmek újszerű látványát idéző vizualitás ellenére is

könnyű megtalálnunk az összekötő kapcsokat a régi és az új között.

Az egyensúly a legnagyobb titok: a Discovery – bár szerintem zseniálisan sikerült – túl messzire sodródott Picard univerzumától;  Kurtzman és Goldsman jó memetikusként pont annyi lépést tettek vissza, hogy kényelmes legyen nézni valamennyi Star Trek rajongónak. Az alkotók magabiztosak, már be is rendelték a másodikat évad újabb tíz részét – az első epizód után meg is van rá az okuk. Ahogy Picard mondja Datanak, amikor teázással húzza az időt, amikor elveszteni készül egy sakkmeccset: „I don’t want the game to end”.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..