Sorozat

Időlady – Indul a Doctor Who 11. évada!

A Doctor Who új évadát számtalan elvárás és kételkedés övezte. Vajon a fanyalgók vagy a bizakodók elképzelései valósultak meg?

Az 1963-ban útjára indult – és kis kihagyással a mai napig futó – Doctor Who (magyarul Ki vagy, doki?) immár a tizenharmadik Doktoránál jár. Peter Capaldi korábbi időlordjának újjászületését hatalmas várakozás és találgatás övezte, amit a bejelentés és vele együtt óriási felháborodás követett. A tizenharmadik Doktor ugyanis nő. Ez pedig olyannyira sokkolta a Doctor Who rajongók jelentős (és hangos) hányadát, hogy muszáj volt kifejezniük tiltakozásukat, és az egészet a politikai korrektségre kenni. Érdekes módon azonban nem kezdtek ilyen méretű boszorkányüldözésbe, mikor is a Mester – aki a Doktoron kívül az egyetlen élő időlord, ha nem számítjuk Gallifrey megmentésre váró népét – Missyként, azaz női testben tért vissza megnehezíteni hősünk dolgát. Megjegyzendő viszont, hogy a rajongók majdnem minden esetben nemtetszésüket fejezik ki, amikor egy-egy új színész veszi kézbe a szónikus csavarhúzót.

A Broadchurchből is ismert Jodie Whittaker debütálását tehát jókora érdeklődés övezi: egyfelől kicsi rá az esély, hogy az őt ünneplők elvárásainak meg tudjon felelni, másrészt viszont a fanyalgók tévedését is be kell bizonyítania. Ez utóbbi, száz százalékos biztonsággal mondhatom, sikerült. Whittaker tizenharmadik Doktora jófej, vicces és mint minden elődje, szeretnivalóan különc. Első benyomásként Matt Smith tizenegyedik időlordját idézi hebehurgyaságában, ráadásul – ahogy a rész végén kiderül – hózentrógerek iránti rajongását is örökölte. Emellett abban is hasonlít kettővel korábbi elődjére, hogy

az ő története is szinte a nulláról kezdődik, így aki eddig nem ismerte a sorozatot, most könnyedén fel tudja venni a fonalat.

Új alakján, szónikus csavarhúzóján és később nyilván TARDIS-án kívül vadonatúj útitársakat is kapott – ráadásul a 11. évaddal főnökváltás is történt a Doctor Who háza táján, Chris Chibnell lépett ugyanis Steven Moffat helyére.

Az új kísérőkből rögtön három is akad: Ryan Sinclair (Tosin Cole), Yasmin Khan (Mandip Gill) és Graham O’Brien (Bradley Walsh). Hármójuk kapcsolatának dinamikája már önmagában érdekes árnyalatot ad majd a tizenegyedik évadnak, ugyanis korábban már szegről-végről ismerték egymást. A trió középpontjában Ryan, a diszpraxiával küzdő fiú áll. A diszpraxia – más néven ügyetlen gyerek szindróma – egyfajta mozgáskoordinációs betegség, melynek következtében az illetőnek nehézséget okoz a komplex cselekvéssorok végrehajtása, és a test két oldalának koordinációja is. Ryannél ez a biciklizésben nyilvánul meg: fiatal felnőtt létére diszpraxiája miatt még nem sikerült elsajátítania a biciklizés tudományát.

Így az őt nevelő nagymamája, Grace és második férje, Graham igyekeznek megtanítani rá a frusztrált fiút. Graham jelenléte azonban nem segít, ugyanis a két férfi láthatóan nem jön ki jól egymással – bármennyire is próbál barátkozni a Ryannel újdonsült mostohanagyapja. Ryannél tehát egy idő után betelik a pohár és lehajítja a völgybe a biciklit. Mikor a kerékpárt mégiscsak megpróbálja visszaszerezni, találkozik egy gyanúsan földönkívüli jelenséggel, melyre természetesen rendőrt hív. A kiérkező járőr pedig nem más, mint Ryan egykori iskolatársa, Yasmin – a barátainak és a Doktornak csak Yaz. Belőlük lesznek tehát az új útitársak: Graham, az idős, fehér férfi, a muszlim rendőrlány és a fekete diszpraxiás fiú a női Doktor mellett egy felettébb változatos embertípusokat reprezentáló társasággá alakult.

Az évad nyitóepizódjának főgonosza bár rejtélyes, nem elég fenyegető, viszont annál inkább gusztustalan.

Egy árammal telített csápgolyó, és egy titokzatos, jéghideg gyilkos űrlény támad ezúttal a Földre – hamar kiderül, inkább utóbbitól van félnivalója Sheffield lakosainak. Azon kívül azonban, hogy minden útjába kerülő embert megöl, tényleg csak undorító kinézetével válik megjegyezhetővé: kék arcbőrét áldozatainak fogai borítják. Nem szép látvány. A kissé gyenge támadót tehát felróhatjuk a Doctor Who új évadának, azonban érdemes lenne megvárni még néhány epizódot, mielőtt Chris Chibnell írói munkásságáról értékítéletet mondunk. Ami pedig a tizenharmadik Doktort illeti, szerencsére megugrotta az elvárt szintet a fogas aliennel szemben is.

Jodie Whittaker Doktora ugyanolyan hitelesen és harciasan védelmezi az emberiséget, mint elődei. Semmivel sem kevesebb a korábbi tizenkét férfi Doktortól, viszont nem is női neme határozza őt meg – alighogy regenerálódott, el is felejtette, hogy történetesen női testbe került. Az időlordokra jellemző az egyedi és gyakran furcsa ruhaválasztás – a csokornyakkendő tényleg menő, kedves tizenegyedik Doktor? –, s nincs ez másképp a tizenharmadik esetében sem, melyet maga Whittaker álmodott meg. Elmondása szerint egy régi fénykép inspirálta öltözékét, melyben távolról nem könnyű eldönteni viselője nemét. És éppen ez a Doctor Who lényege: egy űrlény, két szívvel, aki folyton regenerálódik és egy kék telefonfülkében utazik térben és időben. Éppen ő ne lehetne nő? A Doktor neme nem számít. Csak a szellemes beszólásai, különcsége és a kalandok, melyeken részt vehetünk vele.

Avatar

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya