Nincs is aranyosabb és édesebb egy kisbaba mosolyánál, ugyanakkor nincs is annál félelmetesebb, mintha egy kisgyermekkel nem stimmel valami. M. Night Shyamalan az Apple TV+ új sorozatában, a Servantben erre a vonatra ülteti fel a nézőt…
A szebb napokat is látott horror rendező úgy döntött, hogy több alkotótársához hasonlóan ő is visszatér kicsit a sorozat formátumhoz, ehhez pedig meglehetősen sajátos módon állt hozzá. A mester úgy vélte, hogy a nézők a sitcomokhoz hasonló, maximum egyórás és egyetlen helyszínen játszódó sorozatokat tekintik meg legszívesebben, ezért új agymenését is ilyen felállásban szerkesztette meg, melynek első három epizódját már meg is tekinthetjük az Apple TV+ jóvoltából.
Shyamalan a produceri teendők mellett a Servant több epizódjának (többek között a nyitórésznek) megrendezését is vállalta, de egyébként az egész műsorban érzékelhető a Hatodik érzék és A sebezhetetlen filmek alkotójának kéznyoma.
Adott egy tehetős házaspár, akiknek életét újszülött kisgyermekük elvesztése árnyékolja be. A sokk feldolgozása végett terápiás jelleggel egy élethű játékbabát rendelnek, a feleség azonban túlságosan is belefeledkezik az anya-szerepbe és szó szerint elkezdi gyermekeként kezelni a bábut. A pár a szerepjáték végett egy fiatal dadát is felfogad, akinek érkezése egy ismeretlen sötét erő terjeszkedésének kezdetét jelenti.
Az első három epizód alapján is kijelenthetjük, hogy a Servant nem lesz az akciórajongó nézők kedvence. A csupán félórás epizódok is rendkívül lassan pörögnek, ugyanakkor nyomasztó légkörüknek határozottan van egy sötét varázsa, ami odaszegezi a nézőt a képernyő elé. Ez viszont eddig nem tartogat semmi olyat, amit más horror filmekben, sorozatokban vagy akár Shyamalan korábbi munkáiban ne láthattunk volna. Adott rögtön a dada, Leanne (Nell Tiger Free) figurája, aki szinte egy sztereotípiát testesít meg visszafogott konzervatív öltözködésével, szótlanságával, fekete hajával és hófehér sápadt bőrével. Akár még azt is el tudjuk képzelni, hogy valamilyen rokoni szál fűzi őt Samara Morganhoz, de általánosan is elmondható, hogy a horror filmek már sokat játszottak a szolid külsejű, de sötét titkokat őrző lánykák karakterével.
A feleség, Dorothy (Lauren Ambrose) betegsége folytán is teljesen átadja magát Leanne mágikus erejének, míg a férj, Sean (Toby Kebbell) sógorával (Rupert Grint) együtt értetlenül áll a házukban zajló természetfeletti erők előtt. Ennek tempója kimért, a film közlékenysége pedig igencsak visszafogott az információk terén.
A Servant erőssége egyértelműen az erős atmoszféra teremtésben rejlik. Élethűen képes megragadni azt a nyomasztó feszültséget, amit egy párnak gyermekük elvesztése jelenthet.
Mivel a sorozat jórészt Sean és Dorothy apartmanjában játszódik, ezért a fényképezés különösen fontos, hogy az epizódok vizualitása ne váljon unalmassá a néző számára. Ezt az operatőri munka és a borús fényképezés ügyesen kerüli ki, ami szinte mindig egy picit máshonnan filmezi a házaspár házát, újabb és újabb részleteket tárva fel előttünk. Színészi játék terén elsősorban Lauren Ambrose alakítását érdemes kiemelni, akinek minden mozzanatát átjárja a gyász okozta trauma lélekmaró fájdalma. Toby Kebbell játékát inkább a folyamatos és talán már erőltetett értetlenség járja át, Rupert Grint viszont mára már teljesen kitörni látszik a Harry Potter-filmek okozta skatulyából.
A nagy kérdés az első három rész megtekintése után, hogy az eddigi meglehetősen kiszámítható fordulatokon és sablonokon túl és a kétségkívül erős hangulaton túl mit mutathat fel még a Servant a továbbiakban. A sorozat szimbolikája sem árulkodik túlzott eredetiségről (főleg a szalmakereszt igencsak elkoptatott) és ha csak a forgatókönyvírók nem dobnak be valami váratlan csavart, a sorozat könnyen kifulladhat saját nyomasztó légkörének ölelésében.
Ennek ellenére az atmoszféra-horror rajongóinak és az angolna-kedvelő ínyenceknek nem fog csalódást okozni Shyamalanék borús rémmeséje,
mivel a légkör a történet kidolgozottsága nélkül is erős támasztékokon áll. Azt szinte biztosra vehetjük, hogy a Servant ezt a jellegét a továbbiakban is megtartja és nem vértengerrel vagy jump-scarekkel fog riogatni minket, hanem egy dada mosolyával és az ártatlannak tűnő gyermeki sírással. Legközelebb csak óvatosan ha bébiszittert hívtok a házba!
