Sorozat

METAmorfózis – Irma Vep

Bő 25 év elteltével saját alkotását remake-elte Olivier Assayas francia rendező. Az Irma Vep ezúttal sorozat formájában kerül elénk Alicia Vikander gyönyörű játékával. A modern köntösbe bújtatott darab pedig igazi meta labirintusba vezeti be a nézőt. Kérdés csupán, hogy ámulva bámulunk vagy zavarodva keressük a kiutat? A kritika az első négy epizód alapján készült.

Még a remake-ek korában is különleges esetszámba megy, amikor egy rendező saját alkotását gondolja újra. Noha a filmtörténetből találunk ilyenre példát, gondoljunk csak Alfred Hitchcock A férfi, aki túl sokat tudott vagy Michael Haneke Furcsa játék című kettőseire. Az ilyen művek során felértékelődik a szakmai nyomás és a nézői elvárás is, hiszen okkal merül fel a kérdés:

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

mi újat akar és ami még fontosabb, mi újat tud mondani az az alkotó, aki saját filmjéből készít remake-et?

Olivier Assayas 1996-ban elkészítette az Irma Vepet, amelyben egy kínai színésznő (a csodálatos Maggie Cheung) Párizsba érkezik, hogy egy különc francia rendező kezei alatt leforgassák a Les vampires (A vámpírok) című 1915-16-ban futó fekete-fehér néma-sorozat adaptációját. Azaz már a rendező eredetije is egy remake elkészítéséről szólt. Most ehhez nyúlik vissza Assayas, de sorozat formájában. A főszerepet pedig ezúttal az amerikai akcentust szépen hozó Alicia Vikanderre bízta. És azt kell mondani, hogy mindkét döntés telitalálat volt.

Az eredeti film bő másfél órája helyett egyből nyolc órányi néznivaló vár ránk, amelynek az első fele egyelőre azt bizonyítja, hogy a rendező képes tartalmasan kitölteni a sorozatot. Hiszen hiába tűnik elsőre egyértelműnek, hogy egy hosszabb alkotás többet mond, a valóság – és erre tanú számos példa a sorozat világából – az, hogy a helyzet közel sem ennyire egyszerű. Assayas azonban szépen helytáll; több karakterrel, új cselekményszálakkal, több bevágással a 20. század elején készült sorozatból és

mélyebb mondanivalóval teszi az Irma Vep új változatát nem csak méltó remake-ké, de önmagában is igényes 21. századi darabbá.

Nem utolsó sorban azért, mert a sorozatnak még a sztárságról és a filmkészítésről is van mit mondania, és teszi is azt bátran. Az HBO alkotásában Mira-t láthatjuk (igen, már ez egy kikacsintás a nézők felé, hiszen a betűkből az Irma is összeáll), aki komoly hollywoodi sztárként érkezik Párizsba, hogy felrázza magát és végre kiszakadjon a blockbusterek unalmából és a fényűzés nyomasztó légköréből. Ami szintén újdonság a sorozatban, hogy a színésznő ezúttal kifejezetten lelkes, hogy végre a híres francia rendezővel, René Vidallal dolgozhat. Ennek pedig több szempontból is szerepe lesz majd később.

Amennyire azonban elsőre úgy tűnik, hogy Mira ki szeretne szakadni a valóságból, hamar rájövünk, hogy egyrészt leginkább a magánéleti problémáit szerette volna Los Angelesben hagyni, másrészt a Dolce & Gabbana melegítők mellett olyan luxushotel lakosztályra húzza a száját, amiről egy átlagember csak álmodozhat. Sőt, ahogy halad a forgatás, egyre kevésbé találja a helyét egy olyan filmben, amely lehet, hogy nem lesz igazán sikeres. Mindezzel sokkal mélyebb karaktert ismerünk meg az Irma Vepet eljátszó színésznőben.

Assayas egyszerre teszi a figurát keménnyé, lazává, fényűzővé, ugyanakkor sebezhetővé és kifejezetten gyengévé, ha exszerelmeiről van szó.

Alicia Vikander pedig lubickol a szerepben! Mindig meta vonatkozása van annak, ha egy nagy sztár a képernyőn is nagy sztárt alakít, Vikander azonban a maga kecsességével és törékenységével kiválóan hozza az egyre elveszettebb karaktert, aki próbál a végsőkig kitartani a projekt mellett. Akkor is, ha a stáb tagjai rendre megkérdőjelezik a rendező döntéseit. Az érem másik oldalát is meg-megvillantva azonban a színésznő a sokszor nemtörődöm, vagány és saját szépségével és szexuális kisugárzásával nagyon is tisztában lévő hollywoodi sztár imázsát is kirázza a kisujjából.

De nem a főszereplő az egyetlen, akit sikerül kiteljesítenie a rendezőnek az Irma Vep sorozatverziójában. Egyrészt a volt kapcsolatok által is új arcokat ismerünk meg, ahogy Mira is kap egy személyi asszisztenst Devon Ross alakításában, aki a modern fiatalság leképezéseként amolyan állandó 21. századi visszhangként szerepel az alkotásban. Egyszerre óvja és bátorítja Mirát, végig vigyázva annak hírnevére. Kettejük duója nagyon szépen működik a kisképernyőn.

Assayas újabb nekifutása, hogy elmesélje az egyik legfontosabb némafilmes alkotás remake-jének elkészítését, magának a rendezőnek is esélyt ad az önigazolásra. Nem mintha a ’96-os film ne működne jól, de a sorozat fényében valóban kissé eltörpül. A rendező azonban – meg kell hagyni, igen bátran – nyíltan és őszintén reflektál mindkét alkotásra. A filmbéli René egyértelműen Assayas karaktere, aki évtizedek óta rabja A vámpíroknak. Sőt, a párhuzam egy gyönyörű montázs erejéig teljesen összeforr: Renét több alkalommal látjuk a pszichológusánál, akivel szorongásain és káros berögződésein próbál dolgozni, hogy nemcsak jobb és nyugodtabb ember, de elviselhetőbb rendező is legyen.

Egy ilyen eset során merül fel a ’96-os Irma Vep, amelyből aztán látunk is egy összevágást. Azaz a sorozatban a rendező karakter szintén rendezett egy korábbi filmet már. Az alkotást retrospektív csak kísérleti darabnak nevező René pedig ezzel direktben tolmácsolja Assayas véleményét is saját munkájáról.

René ismét remake-et készít A vámpírokból, ahogy Assayas is remake-et készít az Irma Vepből.

Ez a meta párhuzam pedig szépen végigvezeti az egész sorozatot.

Mindez pedig igencsak rizikós lépés, hiszen ha a 2022-es alkotás nem lenne jobb elődjénél, ez a teljes történetszál ripaccsá, feleslegessé, sőt nevetségessé válna. Szerencsénkre azonban inkább üdítő önkritikusságként jelenik meg, azzal az élen, hogy a ’96-os, Michelle Pfeiffer Macskanőjének latex ruházatát leutánzó kosztüm helyett Vikander már az 1915-ös Irma Vep egyszerűbb és kevéssé szexualizált ruhájában tündököl. Assayas ezzel is próbálja levetkőzni múltbéli gyengeségeit, amelynek nagy része volt a fekete bőrszerkó iránti vonzódása.

A sorozat mindezek mellett is képes még újdonsággal szolgálni a nézőnek. Egyrészt már-már kritikus felhanggal illeti a mai kor mozgóképes fogyasztói társadalmát, amikor a stáb különböző tagjai mennek oda a rendezőhöz, hogy egyes jeleneteknek nincs értelme, nincs logikája vagy félnek, hogy a közönség nem fogja összekötni a pontokat. Amire minden alkalommal az a dühös reakció, hogy az eredetiben is így volt. Azaz Assayas finomkodás nélkül sugallja azt, hogy egy több mint száz éves alkotás a mozi őskorából jobban bízott a közönségében, többre becsülte őket annál, mint hogy szájbarágóssá tegye a sorait.

Visszafele fejlődött volna a hetedik művészet?

De egy ennél is kurrensebb részletet tartogat az Irma Vep. Míg mind A vámpírok, mind az annak feldolgozásáról készülő ’96-os film elmegy egy olyan jelenetsor mellett, amely magában hordozza, hogy a főhősnő és ellenlábasa lefekszenek egymással, addig az HBO alkotása új szemszögből tekint a felállásra. A jelenet forgatását követően többen jelzik, hogy erősen erőszak színezete van a dolognak. Ez pedig nemcsak általánosságban reflektál a #metoo mozgalomra, hanem annak egy szűkebb, de semmiképpen sem kevésbé fontos szeletére. Arra, hogy hány színésznő került számára kellemetlen, megalázó vagy egyenesen traumatikus helyzetbe forgatások alatt. Gondoljunk csak Maria Schneider esetére, aki később azt állította, hogy Az utolsó tangó Párizsban hírhedt erőszakolós jelenete nem teljesen úgy történt, ahogy ő előzetesen abba beleegyezett.

Assayas azonban tovább csavar egyet a helyzeten: Mira ugyanis elégedett a jelenettel és szerinte igenis jól működik úgy, ahogy van. Ezzel a rendező

nem teszi automatikusan áldozati szerepbe a színésznőket, hanem megadja nekik a saját hangjukat és véleményüket,

rámutatva arra, hogy csak ők tudják igazán, hogyan élik meg a forgatás egyes pillanatait. Legyen az kívülről ártatlan és belülről toxikus, vagy éppen fordítva.

Az új Irma Vepnek tehát bőven van mit mondania az első 4 epizód alapján, ráadásul okosan is játssza ki a kártyáit. Meta annyira, hogy érdekes és izgalmas legyen, és pozitív értelemben véve mentális kihívást hozzon a nézőknek, de nem bonyolódik bele saját művészkedésébe, megmaradva az igényes szórakoztatás terén. Noha a néha filmes korszak és Alicia Vikander szerelmeseinek lesz igazán megkapó a sorozat, másoknak sem fog csalódást okozni az HBO darabja.

Az Irma Vep az HBO Max kínálatában érhető el.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés