Sorozat

Rossz test – Két test, egy lélek

Két-test-egy-lélek-Rachel-Weisz-3

„Nem az eszköz rossz, hanem a test” – mondja Beverly Mantle a Két test, egy lélek című filmben (Dead Ringers, 1988), miután a maga tervezett bizarr orvosi eszközök egyikével sérüléseket okozott a páciensén. Az Amazon Prime új, azonos című minisorozata is hasonlóan gondolkodik, és lemészárolja alanyát.

David Cronenberg mozifilmje Bari Wood és Jack Geasland Ikrek (Twins) című 1977-es regényének feldolgozása. Bár a mostani sorozatot mindenki Cronenberg-remake-ként emlegeti, a Két test, egy lélek (eredeti címén ugyancsak Dead Ringers) a regényre hivatkozik alapként, így csak mérsékelten érdemes összehasonlítani a két feldolgozást. A könyv és az adaptációk inspirációja egy New Yorki-i nőgyógyász ikerpár rejtélyes halála volt, akikre a szeméttel megtelt lakásukban bezárkózva találtak rá. A kettőjük halála között több nap is eltelt.

Az eredeti történetben Elliot a playboy, aki határozott és rámenős fellépésével felszedi a nőket, hogy aztán átpasszolja visszahúzódó testvérének, Beverly-nek, aki még nevével is az ikerpár feminin oldalát hivatott képviselni. Beverly beleszeret egyik betegébe és ezzel egy különös érzelmi háromszög alakul ki köztük, mely végül először a betegesen féltékeny Beverly-t őrli fel, majd az őt fokozatosan elveszítő Elliot-ot is.

A sorozat megőrzi a neveket, kicseréli viszont a nemeket. Így Beverly személyisége az általánosan elfogadott nemi szerepek szerinti helyére kerül, Elliot viszont egy sokkal férfiasabb karaktert kap. Beverly páciense persze megőrzi nemét, de új névvel; Claire helyett a Cronenberg filmben őt megformáló Geneviève (Britne Oldford) Bujold keresztnevét kapja meg. Az egyik későbbi jelenetben egyébként egy poénnak szánt mondattal vissza is utalnak a nevek személyiségfejlődésre tett (ez esetben negatív) hatására.

Két-test-egy-lélek-Rachel-Weisz-2

Az alapötlet radikális kérdéseket feszeget: egy New York-i nőgyógyász (ezúttal tehát nőnemű) ikerpár azon dolgozik, hogy megreformálják a szülést. Beverly-t megrendíti a kórházban látott rendszer embertelensége, és morális okokból nyitná meg saját szülészeti központjukat, míg Elliot az etikát felfüggesztve szeretne nyugalomban (és illegálisan) kísérletezni a központ saját laborjában. 

A középpontban itt ténylegesen a szülés, mint testi aktus áll és nem a gyermekvállalás. A férfiak, és a gyerekek szerepe elhanyagolható.

„Ki ne szeretné az okos nőket?” – kérdezi Elliot. „A férfiak és a legtöbb nő.” – válaszolja Beverly. A hangsúly pedig a legtöbb nőn van, hiszen a férfiaknak nem jutott túl sok tér ebben a sorozatban. Legtöbbjük csak egy-egy villanásra bukkan fel Elliot prédájaként. Akik mégiscsak kaptak valami szöveges szerepet, férfiasságuktól megfosztott figurák. Egyikük bemutatkozáskor neve helyett csak annyit mond, „a férj”, a Michael McKean által játszott dúsgazdag orvost az anyja Marion-nak keresztelte el, az ikrek apjáról Geneviève kijelenti, hogy nagypapás kisugárzása van (egyébként ő az egyetlen férfi, akinek van legalább egy határozott fellépése), az újságíró Silas Jordan pedig szellemi impotenciájából próbál meg kievickélni. 

Marad tehát a nők kegyetlen világa, amelyben a szülés produktum, az egyetlen orientációs pont pedig a saját ego. A befektető Rebecca Parker (Jennifer Ehle) mintha nem is a szülészeti központ megnyitására adná a pénzét, hanem Beverly teljes korrumpálására. A férfiak egyébként nem is hiányoznak innen, ennek a világnak a romlottságához már ők sem tudnának mit hozzátenni.

A Két test, egy lélek sorozatban Elliot és Beverly karaktere még határozottabban torz tükörképei egymásnak,

mint a Jeremy Irons által megformált figurák. Elliot-ot látszólag az élvezetek és valami frankensteini becsvágy hajtja, Beverly-t pedig… hogy teherbe szeretne esni? vagy a szerelem? Igazából nehéz megállapítani, hogy mi is motiválja ezeket a figurákat, és ezzel kezdődik Két test, egy lélek problémája. Elliot féltékenysége, felelőtlen önpusztítása egyre vállalhatatlanabbá válik, de hogy mi is zajlik le igazából a lelkükben, akár egy van nekik, akár kettő, azt közel hat óra alatt sem sikerült kideríteni.

Két-test-egy-lélek-Rachel-Weisz

Rachel Weisz a színjátszás széles palettáját mutatja be, ez kétségtelen. Karakterei mégsem kelnek életre, zártak maradnak. Inkább megértjük helyüket egy struktúrában, mint átéreznénk lényüket, azt, ami velük történik. A többi figura is inkább modell a bressoni vagy kubricki értelemben, egy koncepció részei, amelyben el kell játszaniuk szerepüket. Alakításuk ennek megfelelően minimalista. 

Végeláthatatlan vacsorák, parttalan párbeszédek; a részekben epizódok követnek epizódokat a toporgás érzését keltve.

A jelenetek nagy hányadát akár ki is lehetne vágni;

sem a narratíva, sem a jellemek nem változnának tőle, ellenben kapnánk egy kétórás, talán élvezhető játékfilmet. Akármennyire is nyújtják, az érzés az marad, végül úgyis ugyanoda lyukadunk ki. Se Elliot, se Beverly, se Geneviève nem lesznek árnyaltabbak. Az egyetlen szál, amely értelmet nyer a végére, a bejárónő Greta-jé (Poppy Liu), ám ez sem lesz túl nagy vigasz.

Az világos, hogy ez a sorozat nem a lendületes cselekményével vagy fordulataival akar valami maradandót hátrahagyni, s ezzel nem is lenne semmi gond. A Két test, egy lélek azonban ötletek és kijelentések halmaza marad, amelyek nem állnak össze egy szerves egésszé. Sok energiát fektet az atmoszféra kialakításába a lassan távolodó vagy közeledő kameramozgásokkal, a különböző fényeivel, absztrakt formájával és díszleteivel, a fakó színvilágba betörő vörös túlhangsúlyozásával, a nyolcvanas évek szórakoztató, de kissé kérkedő soundtrackjével. Mindeközben pedig minden képkockáján látszódik (már amennyire látszódik, hiszen a film sötét képivilágból képernyőbeállítások változtatása nélkül olykor nehéz kivenni, hogy mi is történik) az erőlködés, hogy valami vizuálisan mesteri, okos, sokkoló, provokatív alkotás szülessen. Csak sajnos a vajúdáson nem jutunk túl.

A Két test, egy lélek április 21-től érhető el az Amazon Prime kínálatában.

Ruprech Dániel

Ruprech Dániel a PTE Filmelmélet és filmtörténet, valamint Esztétika szakán végzett. Egyetemi évei alatt több lapban és filmes oldalon publikált. 2011-ben Berlinbe költözött, ahol jelenleg is él. 2018-tól a berlini Filmakadémia gyártás szakának hallgatója. Filmes munkái mellett az írástól sem tudott elszakadni, 2023-tól jelennek meg cikkei a Filmtekercs oldalán.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com