Sorozat

Kifulladt a világ legmocskosabb titkosügynöke? – Archer (9. évad)

Hiába az izgalmas közeg és történet, Adam Reed animációs sorozata, az Archer a Danger Island címen futó 9. évaddal teljesen leült. Meg-megcsillannak azok az elemek, amikért 8 évadon át rajongtak a nézők, de ennél jóval több kell majd a már beígért folytatáshoz.

Bármennyire fáj is kimondanom, kicsit kifulladt az Archer. A legújabb évad utolsó 1-2 része ugyan visszarepített Adam Reed alkotásának aranykorába, hozva a már jól bevett formulát, odáig eljutni viszont nem könnyű. Valahogy elszállt a lendület, elfáradtak a karakterek és az egyébként megint tök frappáns közeget és háttéttörténetet ezúttal nem sikerült maradéktalanul kihasználni.

Amikor az előző évad során a sorozat tett egy kitérőt az eredeti mederből, dicsértem az alkotók ötleteit és a bátorságukat, hogy kimondatlanul is belátták, az Archer az akkori formájában elérte a maximumot. Kellett valami új. Míg a Dreamland évad, amely egy jól eltalált, ízig-vérig neo-noir animációs ajándék volt a rajongóknak, példamutatóan ültette át a sorozat hangulatát, karaktereit, szófordulatait és nyers stílusát, úgy a mostani Danger Island szöges ellentéte ennek. Pedig milyen várakozások övezték a készülő szezont!

A sorozat legújabb évada sem tér még vissza a „jelenbe”, ami alapvetően egyáltalán nem baj. Reed alkotott egy kiskaput, amivel el lehet húzni az Archert gyakorlatilag még évekig. A Danger Island a II. világháború idején játszódik egy szigeten, a jól ismert karakterek pedig frappáns átalakuláson mennek át, miközben persze a magjuk megmaradt. Egyes karakterek új nemzetiséget kaptak, ami extra humorforrás az amúgy is eredeti és továbbra is vicces – bár nem a szokásos színvonalon mozgó – párbeszédek esetén. Arról nem is beszélve, hogy az egyik szereplő egy papagájként kerül vissza a kis képernyőre, ami „archeresen” elborult és üdítő egyben. Az egésznek Casablanca hangulata van, sok világháborús filmmel és egy kis Indiana Jones-szal övezve. Végtelen lehetőség a 8 rész előtt,

mégis egyhangúság és olykor meglepő csigalassúság jellemzi szinte az egész évadot.

A legrosszabb az, hogy ha valaki akár csak egy évvel ezelőtt azt mondja, hogy az Archer valaha is unalmas lesz, sosem hittem volna el. Rasszista, gusztustalan, erkölcstelen, túl véres vagy túl szexista – bármikor. De hogy egy ilyen kompaktul összetett alkotás, kiemelkedő jellem- és helyzetkomikumokkal teletűzdelve elvesztheti az élét, azt nem. Ráadásul az évad több epizódja is a 17-18 perc körül mozog, amely hajszálnyit rövidebb is az átlagnál. Valahogy olyan, mintha az első 4-5 epizódban az ég adta egy világon semmi nem történne.

Igaz, hogy a végére viszont összeszedi magát a sorozat és a régi fényében tündökölve ejt rabul bennszülöttekkel, náci robotokkal és eszelős harcjelenetekkel. Csak ez kevés. Minden ellenére, 8 kiváló és 1 felejthető évad után sem kell leírni még az Archert. Az biztos, hogy érkezik a 10. évad, és ha az alkotás visszakanyarodik a 7. évadhoz, akkor szinte garantált, hogy a Danger Islandet pikk-pakk kitörli az emlékezetünkből, hiszen eljön végre az ideje, hogy meglássuk, mi is történik Archerrel.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..