Sorozat

Ide azt az idézést! – Lawmen: Bass Reeves

Tovább bővül a Paramount western-univerzuma?! A Lawmen: Bass Reeves a műfaj szerelmeseinek igazi csemege, a Taylor Sheridan istállójából kivágtató Yellowstone-franchise és a fő széria záró (fél-) évadjára várakozó rajongóknak viszont talán csalódást okoz, hiszen szakít „atyja” korábbi törekvéseivel. 

Arkansas, 1862 – az amerikai polgárháború korai szakaszán. A rabszolgaként George Reeves-t (Shea Whigham) szolgáló Bass (David Oyelowo) a halállal néz szembe gazdája oldalán, skalpoló konföderációsok, megmentőként érkező, indián hadüvöltő unionisták kereszttüzében. Reeves bajtársként kezeli Bass-t, amúgy meg csicskaként tartja. A hadifogságból gyorsan szabaduló páros lakhelyükre visszatérve rendhagyó alkut köt; pókerjátszmájuknak a felszabadulás lesz a tétje. A gazda csalást követ el, amin szolgája olyan fekete haragra gerjed, amit fehér rabszolgatartó nem kívánna ellenségének sem. Oyelowo itt valami olyat csinál mimikájával és hanglejtésével, amire csak a legnagyobbak képesek. Én meg ülök a fotelemben és kilóra meg vagyok véve. 

Sheridanre jellemző alapozás: csak lassan konkretizálódik az expozíció, a témához teljesen laikus nézőnek halvány fogalma nincs, ki jó, ki rossz – vagyis inkább, ki, miért jó, avagy rossz. Csupán emberek morognak, amolyan eastwoodi tónussal, az igazságról papolnak, valahol Amerika déli részén, az álmok földjének legfeljebb rémálomba való közegében.

A Lawmen: Bass Reeves legalább annyira Taylor Sheridan-produktum, amennyire nem az.

2023-ra ez a Texasban (is) nevelkedett cinefil nemcsak, hogy – nagy szóval élve – revizionálta a western műfaját, konkrétan bizonyította, hogy univerzum építhető belőle. A kreatív alkotói munkásságát a 2015-ös Sicarióval gyorsan berobbantó, majd A préri uraival és a Wind Riverrel nimbuszát öregbítő író-rendező a karrierjét 2019-ben egy szerencsétlen sorsú sorozattal tetézte. A családi mechanikákat középpontba állító Yellowstone legnagyobb pechje, hogy – egy frissen induló streamingplatform első fecskéjeként – gyakorlatilag egy időben tűzték képernyőre a sokban hasonló Utódlással. Ez utóbbi az HBO hosszú évtizedek óta tapasztalt, minőségi sorozatainak hatására amúgy is egy felsőbb polcon foglalt helyet, a Yellowstone viszont eleinte nem tűnt többnek egy modern Dallasnál – olaj helyett jószágokkal.

A Kevin Costner főszereplésével készült széria a nagyhatalmú Duttonék nem épp meditatív mindennapjait mutatja be a helyi indiánrezervátummal és az ingatlanberuházókkal vívott földharcok közepette a legendás Yellowstone Nemzeti Park térségében. Sheridan szériája lassan nyerte meg a közönség és a kritika kegyeit, az ötödik szezon féltávjánal járva azonban elmondható, hogy évadról évadra emelkednek a nézőszámok, és már stabilan hozza a 7 milliós átlagnézettséget. Sheridan eztán a főszereplő ük-üknagyapjának Yellowstone-ba érkezését mesélte el az 1883-ban. Az 1923 című folytatásban már a testvérének megpróbáltatásait taglalja a Helen Mirren oldalán feltűnő Harrison Ford főszereplésével.

Taylor Sheridan pedig egyhamar nem fog kifáradni.

Láthatáron van egy folytatás (1944) mellett a fő széria közvetlen spin-offja (a 6666 középpontjában aYellowstone-ban látható, a valóságban Sheridan tulajdonában lévő ranch áll). Sőt, már a Costner-éra utáni fő csapásvonal (2024) is megvan, a pletykák szerint Matthew McCounaghay-vel.

Rajongók milliói várták az új üdvöskét, és talán meg is lepődtek, amikor kiderült, hogy Sheridan másra hagyja a rendezői-írói-kreátori feladatokat és inkább csak executive producerként felügyeli a projektet. Az eredetileg 1883: The Bass Reeves Story címen bejelentett minisorozatot, amely az egyik első, színes bőrű marshall-helyettes legendás karrierjét eleveníti fel. A projekt hosszú utat tett meg 2014 óta, amikor a címszereplőt alakító David Oyelowo először pitchelte ötletét Chad Feehan kreátorral. A Selmában egy másik fekete ikont, Martin Luther Kinget alakító Oyewolo akkoriban falakba ütközött. Egy interjúban úgy emlékezett vissza, hogy eleinte azért nem vállalták a stúdiók a megfilmesítést, mert senki nem csinál westernt, pár évvel később pedig már azért, mert mindenki azt csinál.

Ugyan az elmúlt évtizedekben valóban hektikus az egykori sikerműfaj sorsának alakulása, de azt állítani, hogy perifériára került volna, elég nagy torzítás. Kihagyott ziccer (A hét mesterlövész) mellett sok évadot megért sorozat (A törvény embere), díjnyertes (A visszatérő), és kritikuskedvenc (Csontok és skalpok) filmek is születtek az elmúlt évtized közepén, sőt új trendek is, például a műfaj Tarantino újkeletű fétisévé vált. De

a Lawmen: Bass Reeves minden hasonlóságuk ellenére sem egy Django elszabadul utánérzés.

A rabszolgaságából kitört főhőst igazságérzete, s nem a bosszúja vezérli, a jó ügy, s nem a haszonszerzés. Reeves nem véletlenül került beiktatásra a nyugati hősök csarnokába. Karrierje során álcák, trükkök és számos őslakos nyelvjárás ismerete segítségével több, mint háromezer bűnözőt juttatott rács mögé, még a saját, feleséggyilkos fiát is a 20. század hajnalán. Sziklaszilárd erkölcsű és hitű férfi, aki mint ilyen, nem is állhatna messzebb a Sheridan által rendre használt, megkérdőjelezhető moralitású, de nem feltétlenül megvetendő figuráktól. A férfit a szeminolok bújtatták, ám az Unió győzelmét elfogadni nem tudó lázadók elől menekülve, kis szerencsével rálel feleségére és első gyermekére (Lauren E. Banks és Demi Singleton). 

Ez a drámai színezés filmes eszköz ugyan, de Reeves kalandos élete bőven elég alapanyagot szolgáltatott az utókor számára. Teóriák szerint belőle táplálkozik A magányos lovas története is, az elmúlt években pedig jó néhányszor nyúltak örökségéhez a filmesek. Volt már kínos B-film minimális pozitívuma (Hell on the Border), felemásra sikerült blaxploitation jófiúja (A vadnyugat törvényei szerint), de még proto-szuperhős is (Watchmen).

Rendőrbíróvá válásának elejét mutatja be a magyar származású Christina Alexandra Voros által rendezett és fényképezett első két epizód. A rendezőnő rutinosan mozog már a sheridani westernek világában, ugyanis több epizódot is jegyzett a fentebb említett rokonszériákból. Maszkulin környezetét persze nem tagadja meg; vérbefagyott hittérítő, lángba boruló indián bűnöző és halomra lőtt gazemberek keresztezik Bass útját. Mégsem ezért karakteres eddig a széria. 

A Lawmen: Bass Reeves érzéki és érzelmes, türelmes és kissé patetikus képet fest a morális igazság győzelméről a vadnyugati mészárszékben. 

Ezalatt nem Bass alapvetően érthető és abszolút helyén kezelt megnyilvánulásaira gondolok. A bevezetésben említett válaszreakciója a gazdája csalására, akárcsak a későbbi szökése és első bevetése közbeni, kvázi önvédelemből szélnek eresztett töltényei maximálisan validálhatók – már western mércével mérve. Ugyanakkor a rendőrbírónak való felkérése elég elnagyoltnak érződik. Amerika még ki sem heverte teljesen a polgárháborút, ráadásul még nagyon hosszú évtizedekig a szegregáció jellemezte földjeit. Tényleg elég egy kedves, szóbeli ajánlólevél egy megcsömörlött, keserű törvényszolgától (Dennis Quaid) és a – még meg nem jelent – bíró (Donald Sutherland) rögtön alkalmazásba állít egy feketét?

Alapsztorijából eredően ez valahol természetes, és feltehetőleg ennél nyersebb megfogalmazásokat is hallunk majd a sorozatban. A klasszikus spagetti westernekhez, illetve a rural gengszterfilmhez (például a Taylor Sheridan által készített a Tulsa királyához) szokott mainstream szcénában mindenesetre szokatlan az efféle jóhiszeműség. 

Az 1883 fiktív történet egy valós korban, ami már a legelső epizódjában tűpontosan fektet le minden szabályt és ír le minden betegséget, amivel bealkonyult a 19. század, és amiről szólni fognak a további epizódok. A Lawmen: Bass Reeves keretrendszere ugyan nem az a kor, amiben a történet elkezdődik. A polgárháborús évek, a rabszolgatartás „fénykora,” az egész évtized simán belefért a pilotepizód játékidejébe, a második epizódban pedig máris 1875-ben járunk, és egyetlen rajtaütést követünk figyelemmel. Vagyis maradt hat felvonás arra, hogy bemutassa Bass hátralevő, szűk 40 évét, valamint, hogy látleletet adjon a korszakról. 

A Lawmen: Bass Reeves egyelőre ahhoz túlságosan kétarcú, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni az első két részből.

Ha elhisszük, hogy ez egy életrajzi, periodikus dráma, akkor nem ártana pontosan tisztában lennünk Bass korai éveivel, konkretizálva például rabszolgaságának körülményeit. Ha viszont abból indulunk ki, hogy a Paramount végül kivette a szériát a Yellowstone-franchise-ból és egy saját univerzumként, évadonként egy westernlegendát bemutató antológia-sorozatot tervez inkább elindítani, amelyben hőstettek manifesztálódnak, akkor az igényes, ámbár közel sem szerzői vagy rendhagyó kivitelezéssel biztos lóra tettek. 

Szorítok, hogy az alkotók találják meg az egyensúlyt, mert mindig élmény egy piszkos, büdös western. Pláne, ha még szól is valamiről.

Cikkünk az első két epizód alapján készült a Paramount+-on induló sorozatról.

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel a PPKE kommunikáció szakos, filmen és újságíráson specializált hallgatója. Ha egy filmben egyszerre jelenik meg a misztikum és a társadalomkritika, nála tuti befutó.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com