Sorozat

Radioaktív gyilkosság – Litvinenko

Meddig lehet elmenni az igazság utáni keresésben? A Litvinenko című négyrészes minisorozat érzékeny témát feszeget, mely különösen az orosz-ukrán háború árnyékában új értelmet nyer.

2006-ban az egykori orosz kémet, Alekszander Litvinyenkot furcsa tünetekkel szállították kórházba a brit fővárosban, Londonban. Haja kihullott, ereje napról napra fogyatkozott. Mielőtt azonban végleg lehunyta volna a szemét, nem mást, mint az orosz elnököt, Vlagyimir Putyint vádolta meg a vele történtekért. Rövidesen kiderült, hogy Litvinyenko betegségét és halálát radioaktív polónium izotópos mérgezés okozta. A brit nyomozók kényes helyzetbe kerültek. Ha Litvinyenko igazat állított, akkor a világ egyik vezető atomhatalmának első emberét kell megvádolniuk.

A brit ITVX nevű VOD-szolgáltató Litvinenko című négyrészes minisorozata aprólékos gonddal ismerteti a közelmúltban történt valós eseményeket, miközben rögtön az elején elismeri, hogy a drámai hatás érdekében változtatásokat eszközöltek a történetben. Az író George Kay és a rendező Jim Field Smith ugyanakkor ügyeltek arra, hogy összhatásában mégis egy hihető és valós képet alkossanak a néző számára.

A Litvinenko címe némileg megtévesztő, hiszen a címszereplő már rögtön az első epizódban életét veszti.

Nincsenek visszaemlékezések, csupán az itt és most, a nyomozás nyomasztó légköre. A sorozat mind a négy epizódban képes fenntartani a feszültséget, amihez nagyban hozzájárul a színészek kifinomult játéka is. David Tennant ugyan nem kap túl nagy terepet színészi képességei megcsillogtatására, ennek ellenére meggyőzően jeleníti meg az újságok címlapjáról ismerőssé vált haldokló címszereplőt. Az igazi teljesítményt azonban a feleségét játszó Margarita Levieva nyújtja, aki bátor mégis sebezhető Marina Litvinyenko alakjában. Hozzájuk képest ugyan szerényebb, de hiteles játékot nyújtanak a Scotland Yard nyomozói, akik a gyilkosság felderítése végett nem kevés kockázatot vállaltak.

A Litvinenko több ponton a Csernobil-sorozat eszköztárát veszi igénybe a láthatatlan fegyver bemutatásában. Fontos szerepet töltenek be a védőruhák, az alfa-sugárzást mérő készülékek, melyeknek kattogása baljós ómenként jelenik meg. Litvinyenko szenvedését látva, a következményeket ismerve különösen fenyegetőnek hat, valahányszor sugárzást észlelnek a műszerek. A radioaktív izotóp ráadásul önmagában nem bizonyító erejű. A nyomozóknak azt az eszközt kell megtalálniuk, amelyben a merénylő a polóniumot elhelyezte. Kényes feladat az is, hogy úgy folytassanak hatékony nyomozást, hogy közben biztonságban dolgozzanak és nem keltsenek pánikot a brit lakosságban.

A legfontosabb kérdés mégis a sorozat aktuálpolitikai üzenete, különös tekintettel az orosz-ukrán háború árnyékában.

A Litvinyenko halála utáni vizsgálatok és maga a sorozat is arra az eredményre jutottak, hogy az egykori FSZB tiszt likvidálását a legmagasabb szinteken, az orosz felső vezetés rendelte meg. A széria pedig felvállalja, hogy Litvinyenko haláláért Vlagyimir Putyint nevezze meg egyértelmű főbűnösnek. Az orosz hatóságok a sorozatban végig hátráltatják a brit nyomozók munkáját és nem riadnak vissza a legaljasabb, legprimitívebb módszerektől sem, hogy elfedjék az igazságot. Ugyanakkor viselkedésükkel önkéntelenül is beismerést tesznek és igazolják Litvinyenko feltételezéseit. A sorozat azonban nem éri be annyival, hogy pusztán Putyin ellen intézzen vádiratot. Az alkotók kérdőre vonják azt a brit kormányt is, mely inkább meghunyászkodott az orosz medve előtt, minthogy következetesen megvédje állampolgárait. A jelen helyzetben pedig az üzenet egyértelmű: Nagy-Britanniának ki kell állnia azok mellett, akik szembeszállnak Putyin rendszerével.

A Litvinenko tehát egy félreérthetetlen politikai állásfoglalást tesz és kérlelhetetlenül viszi tovább a sokak szemében mártírrá lett egykori ügynök és társai örökségét. Ezt sajnos néha már túlzottan didaktikus, már-már Oliver Stone-t idéző stílusban teszik meg az alkotók, és egyenesen a kamerába mondva teszik egyértelművé: „nem félnek!” Azon is érdemes elgondolkodni, hogy vajon mennyire segíti egy ilyen sorozat a világbéke előremozdítását egy olyan helyzetben, ahol a legapróbb félreértések is könnyen katasztrófával fenyegethetnek a teljes emberiség számára.

A sorozat pedig mintha abba a naiv hibába is beleesne, hogy az feltételezi, hogy az állam ellenségeinek eltakarítása kizárólag az orosz felső vezetés sajátja lenne. A hidegháború negyvenöt éve, a Bush-elnök által meghirdetett „terrorellenes háború”, vagy a guantánamoi fogolykínzások mind bizonyítékul szolgálnak arra, hogy

a demokratikus nyugati országoknak sincsenek lemaradva, ha úgynevezett „fekete hadműveletekről” van szó.

A Litvinenko egy izgalmas, lebilincselő, de olykor túlságosan szájbarágós alkotás, mely különösen napjainkban megérdemli a figyelmet. Egy biztos, nem ez lesz a legnépszerűbb sorozat a Kremlben és könnyen elképzelhető, hogy Oroszország a csernobili katasztrófához hasonlóan ebből is el fogja készíteni saját verzióját. Virág elvtárs után szabadon szólva: a nemzetközi helyzet fokozódik, a sorozatok világában is.

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakán szerzett mesterdiplomát. Később, 2020-ban az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányán szerzett BA oklevelet. Főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a science-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!