Fókuszban Sorozat

Elég-e a dupla Paul Rudd a sikerhez? – Az élet önmagammal

Képzeld el, hogy annyira szar az életed, hogy vakon belemész egy titokzatos és nagyon drága kezelésbe, amely új és jobb jövőt ígér: majd arra ébredsz egy erdő közepén, hogy élve elástak. Hogy aztán szinte meztelenül hazabotorkálva az fogadjon, hogy a párod boldogan nevetgél a klónoddal. Mit tennél?

Így indul a Netflix, Paul Rudd dupla főszereplésével készült legújabb darabja. Ráadásul a nyitány ajtóstul ront a házba: a meglehetősen abszurd és zavaros szituációt nem lineáris idősíkban, hanem kicsit ugrálva tálalja. Ez az időrendet megbontó történetmesélés az egész évadon végigvonul. Először a jelent látjuk, majd visszaugrunk a múltba, hogy aztán szépen lépegetve összeálljon a kép; mindezt több szereplővel eljátszva. És bár ez a megoldás önmagában éppen egy üdvözülendő és okos eleme az alkotásnak, a teljes egészről már koránt sem lehet ennyire pozitívan nyilatkozni. Dupla főhős ide vagy oda.

Az élet önmagammal annyi, de annyi irányba elmehetett volna mind műfaji, mind hangvételi, mind mondanivaló tekintetében.

Szólhatott volna egyrészt a kapuzárási pánik nehézségeiről, egy hosszú házasság kiüresedéséről, a jómódú középosztály látszólag tökéletes, de belülről üvöltő boldogtalanságáról vagy a gyermekáldásért való küzdelemről. Másrészt az életben maradt klón-párral olyan végtelenül izgalmas és mély témákba is elmerülhetett volna a sorozat, mint az individualitás, az emberi tudat, a klónozás morális és praktikai problémái vagy a szerelem és a kapcsolatok szinte felfoghatatlan komplexitása. És hogy végül melyik irányba ment el a sorozat? Mindegyikbe és egyik be sem.

Sajnos még a befejező epizód alatt sem tudtam eldönteni, ahogy a készítők sem, hogy most mit is akartak a képernyőre vinni. A sorozat hol vígjáték, hol dráma, néhány pillanat erejéig pedig thriller is akar lenni, de ezek egyike sem domináns. Alapvetően ez nem lenne baj, ha a műfaji keverék jól működne, de olyan mintha minden alkalommal, amikor végre elmozdulna valamerre az egész (és ez a történet folyamára is igaz), hirtelen rántanak egyet és eltolják a sorozatot a másik irányba. Ezzel pedig sajnos nem csak a művön belül egyenlítenek ki mindent, hanem a befogadói élményen is: azaz a végeredmény semmilyen és súlytalan.

Igaz, hogy a langyos vízben olykor megcsillan valami, amikor egy-két jelenet erejéig átérezzük a klón és az eredeti férfi lehetetlen helyzetének fullasztó súlyát. Vagy amikor a kapcsolatukba belefáradt feleség és férj végre megint átélnek valami igazit. Érezhető tehát, hogy voltak itt ötletek bőven, de a sokat markol-keveset fog csapdájában ezek csak rövidebb időkre forrnak annyira össze, hogy tényleg élvezzük és átérezzük a készítői szándékot.

És hiába volt Az élet önmagammal egyértelmű húzó eleme Paul Rudd megduplázása,

ez alkalommal – megannyi kiemelkedően jó példával ellentétben – ez sem elég ahhoz, hogy magasabbra értékeljük az alkotást. Sőt. Én mindig is kedveltem és a szerepeire megfelelőnek tartottam a színészt, aki bájos, végtelenül szerethető és megbízható alkotó. Az élettől kiégett Miles-1 és az életet mindennél jobban értékelő Miles-2 dupla szerepében azonban már több kell a sablon-vígjátékok tipikus figuráinál. Az kevés, hogy az egyik figura kócos hajjal és behúzott nyakkal jár, míg a másik élre vasalt inggel és csillogó szemmel mosolyog a világra.

Nem nagy társa a dologban a feleséget alakító Kate Elliot sem, aki egyes jelenetek során már-már amatőrnek tűnik, annyira nem tudott mit kezdeni a forgatókönyv szervírozta abszurd helyzetekkel. Kettejük kémiája sem dob a dolgon, noha pár ízben sikerül valami szívet melengetőt varázsolniuk a képernyőre. A teljesen elhidegült és rutinba süppedt párt olyan értelemben jól hozzák, hogy az ember sose hinné el, hogy tényleg éreznek még bármit is egymás iránt. Ugyanakkor ez abban a helyzetben már kínos, amikor a sorozat arról mesél, mennyire is szeretnének közös gyereket.

És akkor itt a legegyértelműbb klón-téma, amely a mai korban égetően fontos és jelentőségteljes lehet, ha jól táplálják. Az Ex Machina talán az elmúlt jó pár év legjobban sikerült olyan alkotása, amelyben ugyan MI tematikában mozgunk, de nagyon hasonló szituáció bontakozik ki a néző előtt: tudattal és érzésekkel áll előttünk egy mesterségesen előállított alak,

amelyről se a jog, se a technika, se a Biblia, se az általános moralitás nem mond semmit.

De ugyanilyen úton mozog az eredeti Szárnyas fejvadász is, sőt minden hibája ellenére ez a legerősebb vonala az Alien: Covenantnek is. Számomra mégis A tökéletes trükk ugrott be legelőször, amikor egyértelművé tette a sorozat, nagyjából az első 20 perc után, hogy a nagy átváltozás és új emberré érés fizikailag történik meg: a boldogtalan gazdatestet megölik, majd az új változat éli tovább a boldog és sikeres életet. Minden referencia azonban csak azt támasztja alá, hogy lett volna mélysége ennek az alapötletnek, hogy igen is elgondolkodtató és komoly kérdésfelvetések soraként is működhetett volna Az élet önmagammal.

A sorozat ráadásul egyértelműen nyitva hagyta a történetet, de mivel nem él semmilyen komolyabb vagy érdekesebb cliffhangerrel, ezért a befejezés ugyancsak megkapja az egész alkotást átitató szájízt, miszerint hiányzik egy konkrét koncepció és az azt szem előtt tartott kivitelezés. Ez tényleg egy embertelenül bonyolult, lelkileg megerőltető és kegyetlen szituáció, amelyre logisztikailag is szinte kivitelezhetetlen lenne megoldást vagy feloldást találni. És még ha nem is talál rá választ a sorozat, legalább hagyta volna, hogy a téma súlya pontot tehessen az első évad végére. De az, hogy az igyekezet minden hiányát körbelengi a komolytalan és súlytalan befejezés, az csak azt nyomatékosítja, hogy a készítők nem tudtak mit kezdeni a saját maguk által feldobott labdával.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..