A Marvel legemlékezetesebb gonosza visszatér, hogy tovább folytassa az önfelfedezés és hőssé válás rögös útját. A Loki második évada ütemtévesztés nélkül folytatja az előző munkáját szerethető karaktereivel, izgalmas felütéseivel. Vajon a Marvel-sorozatok ingadozó minősége közepette épp a csínytevés istenére vár a feladat, hogy visszaállítsa a bizalmat a hősökben?
A cikk a 2. évad 1. epizódja alapján készült.
Loki a Marvel Filmes Univerzum legérdekesebb, legösszetettebb, legkedvelhetőbb gonosztevője. Ami persze könnyű úgy, hogy hat film is rendelkezésére állt számára kiteljesedni, míg egy átlagos Marvel-gonosz a debütálása végét sem éri meg. További plusz, hogy ott van Tom Hiddleston, aki a „kezdőcsapatból” még mindig elérhető és hajlandó magára húzni az aranyszarvas-zöldköpenyes hacukát. Az ugyanakkor magát a Loki karaktert és a köré épült mítoszt dicséri, hogy az említett jelmezt húzzák rá bárkire is, már azonnal elhisszük róla, hogy egy hányattatott sorsú, megváltásra érdemes, küszködő lélek – nézzünk csak rá a Loki sorozatra.
A csínytevés istene elsők között kapta meg a lehetőséget, hogy a filmes univerzumban sorozathőssé avanzsálódjon. Tette mindezt úgy, hogy a máig egyik legkonzisztensebben minőségi széria lett – igaz, ez a mezőny idővel inkább csak gyengült. És most a Loki az első sorozat, ami második évadot kap, s így tehát nagyok az elvárások. Sikerül a kezdeti minőséget hozni, vagy inkább napjaink marveles lejtmenete lesz rá jellemző, és ismét elpocsékolnak egy régi szereplőt, mint azt a Titkos invázió tette Nick Fury-val?
Az első évad – természetesen – nem is érhetett volna baljósabb véget. Nemcsak Kanget szabadították rá a multiverzumra (lásd még A Hangya és a Darázs: Kvantumánia), de még Loki és Sylvie, a női Loki-variáns kapcsolata is tönkrement. Loki pedig akaratán kívül egy olyan Téridő Variancia Alapítványnál találja magát, ahol még jó barátja, Mobius ügynök sem ismeri fel.
A folytatás nem is teketóriázik, pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol magára maradt Loki. Sőt, csak emeli a téteket.
Noha nem tudjuk, hogy a Megmaradó (Jonathan Majors) halála pontosan milyen következményekkel jár, de az már körvonalazódik, mekkora káoszt okoz a TVA-ban Ravonna (Gugu Mbatha-Raw) távozása és az igazság kiderülése. És míg Lokinak már így is van ezer aggódnivalója, melléjük kap egy új problémát: tércsúszástól szenved, azaz időnként fájdalmasan kiorigamizódik az aktuális idősíkjából, hogy egy másikba kerüljön.
Az első rész gerincét a tércsúszás orvoslása adja – ebből adódóan inkább érződik az előző évad kiterjesztésének, mint új események felvezetőjének. Előremutató, jövőbeli sejtetéseket egy jelenetet leszámítva nem kapunk, de a tércsúszást így is jól használják fel a sorozat világának bővítésére.
És mindemellett az évadnyitó olyan energiával és svunggal rendelkezik, mint máshol egy finálé.
A sorozat jottányit sem veszített a humorából. A komolyabb szituációk ellenére továbbra is itt van nekünk Mobius ügynök (Owen Wilson), hogy egy-egy beszólással oldja a feszültséget, a tércsúszást is jó érzékkel használják fel komédiára is. A humorosabb vonalat képviseli Ke Huy Quan új karaktere, Oroboros is, aki afféle mindenes-gondnokként tud sokat a TVA-ról.
Az írás és színészek mellett a látvány minősége is az első évad szintjén folytatja. Habár egyelőre új, őrült helyszínen nem jártunk, hiszen a TVA-ban játszódik az egész rész, az ügynökség végtelen méretéről kaptunk egy jó becslést, ahogy a jellemzően atomkori atmoszférában is jólesően fürdőzik. Mindez továbbra is ontja magából a mozifilmes hatást.
Egy rész persze még nem a világ.
A Disney+-os szériáknál nem egyszer belefutottunk már, hogy épp a kezdés volt a legizgalmasabb. Az kapta a legtöbb figyelmet, a legjobb felütéseket, hogy aztán a rákövetkező epizódok gyenge (vagy semmilyen) válaszokat adjanak, esetleg teljesen elüssenek a kezdés egyedi hangulatától, stílusától – mint az történt például a WandaVízió vagy a Ms. Marvel esetében is. Szóval a bizalmatlanságot teljes mértékben meg tudom érteni.
Ugyanakkor a Loki második évadának nyitányát összevetve az első évad átívelő minőségével, illetve azzal, hogy a stáb jelentős része változatlan, egyelőre úgy érzem, most hihetünk az ígéretnek. Tom Hiddleston és Owen Wilson párosa továbbra is remek, a közeg szórakoztató, és bőven van történeti potenciál Kang belengetett variánsaiban.
A Loki-figura megérdemelten kapta a spin-offot, és habár egyre inkább színtiszta hőssé válik, ez a fejlődés a sorozat egyértelmű mozgatórugója. Az első részt követően valószínűleg ismét lelassulnak az események, és akkor több lehetőségünk lesz a karakterrel is elidőzni – például, hogy miként dolgozza fel Sylvie előző évados „árulását”. A csínytevések mestere tehát továbbra is isteni, már csak a színjáték kell, hogy ne veszítsen a varázsából.
A Loki második szezonja a Disney+ platformján elérhető.
