Sorozat

A bűn Napóleonja – Lupin

A franciák szeretett regényhőse, Arsène Lupin újabb feldolgozást kapott, csakhogy ezúttal poros adaptáció helyett modern csavarral. A Szemfényvesztők rendezőjének és a főszereplő, Omar Synek köszönhetően a Lupin a Netflix egyik legnépszerűbb francia produkciójává válhat.

Arsène Lupin a francia kultúra egyik meghatározó alakja. Maurice LeBlanc az 1905-ben létrehozott karakteréről, az úri betörőről 24 kötet írt, melyeket számtalanszor feldolgozták már film és sorozat formájában is. És ahogy LeBlanc és Lupin Arthur Conan Doyle és Sherlock Holmes kortársai voltak – a francia író több könyvében szerepeltette az angol nyomozót, amit Conan Doyle egyébként olyannyira nem értékelt, hogy szerzői jogi ügyet csinált belőle –, úgy áll rokonságban a történet Netflixre készült adaptációja, a Lupin a BBC Sherlockjával.

Mindkét sorozat friss, újszerű megközelítése a jól ismert karakternek. A modern csavar több szempontból is érzékelhető: nemcsak a kor vagy a hős alapvető képességeit – Sherlocknál a dedukció, Lupinnél a mestertolvaj láthatatlansága – segítő high-tech technológia, hanem a többé-kevésbé a köztudatba épült történetek újragondolása esetében is tetten érhető.

A Lupin esetében még a Sherlocknál is hatványozottabban.

A Netflix feldolgozása rendkívül önreflexív, annak következtében, hogy a főszereplő valójában nem Arsène Lupin, csupán egy lelkes rajongó. Assane Diop (Omar Sy), aki egész életében LeBlanc műveit bújta – így az úri betörőről szóló könyvek maguk is egyfajta szereplőivé válnak a sorozatnak. A regények egyrészt magát a produkciót inspirálták, de belőlük merít ihletet Assane is a rablások elkövetésekor, ami már a kezdetekkor feltűnik a rendőrségen egyedül Guedira nyomozónak (Soufiane Guerrab), sőt gyakran ki is mondják a hivatkozott sztori címét (pl.: Titokzatos utazó, A királyné nyaklánca). Végül pedig az apa-fiú kapcsolatot is reprezentálja, szintén több rétegben.

LeBlanc írásai a kapocs Assane életében a fia, illetve az édesapja felé is. Mikor kisfia, Raoul (Etan Simon) megkapja az első novellásgyűjteményt, hatalmas rajongója lesz az úri betörőnek (még a jellegzetes jelmezét is felveszi), ráadásul ő és Lupin atyja egyazon napon születtek. Az a bizonyos könyv pedig, ami bevonja Raoult a tolvaj világába egy örökség, amit Assane még az édesapjától, Babakartól (Fargass Assandé) kapott. Ez, illetve a regény egyéb kiadásai különösen fontossá válnak a férfi életében, miután ez az utolsó dolog, amit valaha az apjától kapott. Babakart ugyanis (tévesen) lopással vádolta meg a gazdag Pellegrini család, ahol a férfi sofőrként dolgozott. A vádaskodást Babakar nem tudta feldolgozni, így az özvegy édesapa felakasztotta magát a börtönben.

Assane-nak pedig eltökélt szándékává válik, hogy kiderítse, mi történt valójában és bosszút álljon.

A hamis vád tökéletes áldozata volt Babakar, és ezt Assane is pontosan tudja. A szenegáli bevándorló bár becsületes, mégis szegény férfi volt, aki egyedül nevelte a fiát. Assane pedig sosem felejtette el, milyen volt a társadalom kitaszítottjaként felnőni. Tehát azáltal, hogy a sorozat kreátora, George Kay nem Arsène Lupint tette meg a modern adaptáció főhősének, képes volt egy hiteles és markáns társadalomkritikai szálat is beemelni a szériába.

A társadalmi elnyomás, illetve felső tízezer ignoranciája olyan apróságokban mutatkozik meg, mint az első látásra kedves, védtelen öreg néni, aki drágaköveiről mintegy mellékesen megjegyzi Assane-nak, hogy a gyémántokat a férje a Belga Kongó bányáinak kifosztásával szerezte. A rasszizmus Babakar besározásától, Assane életének szinte minden tapasztalatáig felbukkannak a Lupinben. A fiút gyerekkorában zaklatják az osztálytársai, de az előítéletekről felnőttként sem szabadulhat. Az osztályharcot pedig a Pellegrini-család és Assane szembenállása reprezentálja a sorozatban.

Ennek ellenére a Lupin mindenekelőtt egy rendkívül szórakoztató produkció.

Az első rész meglehetősen rövidre vágja a felvezetést és a Bodyguardhoz hasonlóan már öt perc után elkezdődik a látványos akció. Csak ezúttal terroristafenyegetés helyett egy Szemfényvesztőket idéző heistet láthatunk, mégpedig nem kisebb helyszínen, mint a párizsi Louvre. A fordulatokkal teli balhé(k sorozata a szériában) nem véletlenül idézik a bűvész-thrillert, hiszen a Lupin első három részét ugyanaz a Louis Leterrier rendezte, aki a Szemfényvesztők direktora is volt. A csavaros akciók gyors ritmusát csak a gyerekkorba visszatekintő flashbackek akasztják meg, mégsem feleslegesek a központi rejtély (azaz Babakar besározása) szempontjából.

Habár Arsène helyett Assane a főhősünk, az úri tolvajt így is megkapja a néző: Omar Sy a legkiválóbb választás a szerepre. Egyszerre lezser és jó modorú, stílusos és vicces. Az Assane-hoz hasonlóan laza, Mathieu Lamboley szerezte lendületes filmzene pedig csak aláhúzza a Lupin pörgős cselekményvezetését.

Omar Sy, illetve a történet 21. századba emelésének segítségével George Kay úgy tud korunk problémáiról beszélni, hogy azt még a legvaskalaposabb rajongók se érezzék szentségtörésnek. Az alapanyag átformálása révén pedig egy valóban életteli feldolgozást kapott a régi kedvenc – nem úgy, mint ahogy azt a szintén nemrég adaptált, ám hamar beporosodó Perry Mason esetében láthattuk. A Netflixen egyelőre a Lupin első évadának fele érhető el, de könnyen megszerethető karakterek, izgalmas események, és pláne az ötödik rész végi cliffhanger miatt sokan fogják tűkön ülve várni a folytatást.

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés