Végre itt a Master of None, Aziz Ansari ünnepelt dramedy-jének a folytatása. A Moments in Love című 3. évad azonban távol áll a jól ismert elődjétől. A kérdés csupán az, mennyire működik a változtatott formula.
Járt utat a járatlanért, ugyebár. Aziz Ansari író-rendező-színész és komikus 2015-ben egy bájos, emberi és végtelenül szívet melengető sorozattal beszélt a 30-as szinglik hol humoros, hol szomorú mindennapjairól. Nem hiába kapott 3 Emmy-díjat is az alkotás a korábbi két évad alatt. Aztán az alkotó is belekeveredett egy #metoo-botrányba, amelyet követően el is tűnt a rivaldafényből egy időre. Hogy aztán 2019-ben egy bátor, és a tőle megszokott őszinteséggel felvértezve egy különleges stand-up comedy előadással térjen vissza a közönséghez, amelyben többek között az ominózus esetre is reflektál.
Hollywood azonban nem felejt egykönnyen, így a kreátor ünnepelt sorozatának legújabb etapjában áttolta a fókuszt Dave egyik legjobb barátjára, Denise-re.
Ansari ezúttal két rövidebb jelenetet leszámítva végig a kamera másik oldalán marad, hogy átadja saját és Dev helyét Denise-nek, azaz az őt alakító Lena Waithe-nek. Ezzel a váltással azonban a Master of None első két évadának számos szerethető jellegzetességétől is elbúcsúzik az alkotó. A névben, szereplőkben, ritmusban, tónusban és képi világban is újszerű Moments in Love tényleg önálló darabként áll Ansari életművének peremén. De hogy mindez pozitív-e vagy sem, azt koránt sem egyszerű azonnal eldönteni.
Már a lassan csordogáló előzetes is szépen és őszintén előrevetítette, hogy itt bizony a humornak, a gageknek, a pörgős párbeszédeknek és az önfeledt nevetéseknek jócskán híján leszünk. Az öt epizódra felhúzott új évad azonban nem egyszer átcsap vontatott és már-már unalmasan önkényes művészkedésbe. Ansari már az első évadok alatt is – főleg a 2. évad első két olasz epizódja során – bizonyította, hogy mennyire hatott is munkásságára a ’60-as évek újhulláma. Amíg azonban akkor a melankolikus jelenetek szépen körbeölelték a sokszor ütemesebb cselekményt, különösen finoman bemutatva két ember bontakozó szerelmét, addig a legújabb felvonás már ezt használja fő elemeként.
Denise és felesége, Alicia (Naomi Ackie) egy hatalmas vidéki házban élnek, ahol előbbi második bestellerét próbálja összehozni, míg utóbbi az antik bútorok utáni szeretetét hajtja.
És bár a 3. évad címe is előrevetíti, hogy itt bizony belenézhetünk egy kapcsolatba, a számításba több oldalról is hiba csúszik.
A Moments in Love egyrészről nagyon hamar letudja a meghitt, összeszokott mindennapok bemutatását, amely tényleg két harmonikusan együtt élő ember mindennapi szerelmét mutatja be. Hogy aztán relatíve hamar előkerüljenek a problémák. Amelyek egészen a befejezésig sem oldódnak meg. Ezzel pedig az egyensúly már az elején felborul. Nincsen persze baj azzal sem, ha egy alkotás csak a drámára épít és egy házasság széthullását meséli el, de azzal, hogy a pár szakítását követően még másik 3 epizódon keresztül követhetjük őket nyomon valahogy ezt is legyengíti.
Az epizódok váltakozó hossza is kicsit megbontja a sorozat menetét: míg az első rész egy szinte kihívásként ható közel egy órás alkotás lett, addig az azt követő két felvonás 20-20 perc körüli. Ezeket követi egy újabb bő 40 perces rész, majd egy fél órás lezárás. Mindez megerősíti azt az érzetet, hogy Ansari ezúttal leginkább magának rendezett.
A képek ugyan gyönyörűek, a párbeszédek hitelesen emberiek, a kapcsolat pedig a jó és a rossz kanyarban is igazi tud maradni. Felmerül azonban a kérdés, hogy nem profitált volna-e a Master of None 3. évada, ha megtartja a hasonló epizódhosszt az évad alatt? Ezzel pedig jócskán lerövidítve az üres járatoknak ható néma csöndeket, tájképeket és belső felvételeket.
A történet akár egy érzékeny két órás drámaként is jobban működött volna, ha a karakterek felvázolása alaposabban történik.
Így azonban szinte két teljesen idegen ember intim pillanatiba nyerünk betekintést, amelyet alig-alig tör meg egy-egy beszélgetés. A szerelem univerzális ugyan, de annyira nem, hogy órákon át a képernyőhöz szögezze a nézőt, miközben viszont nem sokat ad.
Azt viszont mindenképpen ki kell emelni, hogy az Alicia köré épülő 4. epizód, amely egy meleg egyedülálló nő küzdelmét mutatja be azért, hogy anya lehessen hihetetlenül erős. Az epizód szinte önmagában is hibátlanul működik, a nyomasztó és frusztrált szituáció pedig végre validálja az évad egészében látott elhúzott képsorokat, néma jeleneteket és borongós hangulatot.
Összességében Aziz Ansari továbbra is gyönyörűen ért a szerelemhez,
az emberi kapcsolatokhoz és filmes kreativitása is figyelemreméltó, de én nem tudtam nem visszasírni lépten-nyomon Dev és Francesca kapcsolatát. Talán ha róluk szólt volna az új évad, a végeredmény is más lett volna. Azzal azonban, hogy a kevésbé ismert Denise, akiről összességében nem is nagyon tudunk meg újat az egész évad alatt mindennapjaiba kaptunk betekintést, az 5 rész után is űr maradt bennem.
Talán majd a 4. évad korrigálja ezt, már ha elkészül valaha…
